Egy Linkedin posthoz a szerző által írt egyik válasz-commentben olvasom (mondatokból kiragadott részletek): “…szerintem az esély mindenkinek JÁR…”, ugyanott, később: “…mindenkinek JÁR a lehetőség…”
Az, hogy mivel volt kapcsolatban, nem érdekes, az, hogy ki írta, nem érdekes, olyan általános az alapgondolat, hogy “…az embereknek JÁR-nak dolgok…”
Szerintem meg az érettség, a sikeres jungi individuációs folyamat eredménye csak az lehet, elsősorban (!!) talán, hogy realizáljuk. hogy JÁR-ni az égvilágon semmi nem JÁR az embernek…
Nem kap “bon”-t születéskor, hogy neki majd JÁR-ni fog (a), (b), (c)…stb., arról nem is beszélve, hogy ha lenne is olyan, ami JÁR (NINCS!!), ki hajtaná ezt be és kin és hogyan, ha hiába JÁR, mégse kapja meg?! Hol az az istancia, a bölcs kádi, akinek az ítéletét mindenki el fogja fogadni?! És mi a retorzió, ha nem kapja meg azt, azokat, amikről valami rejtélyes okból azt gondolja, hogy márpedig az neki JÁRna, vagy JÁRni kellett volna?!
Guys, itt lenn a porban semmi sem jár. A Tiéd az, amit magadnak megszerzel, kiharcolsz (akár a főbejáraton, akár vigaszágon, esetleg nemtelen eszközöket is használva), ja, és amibe szerencse folytán belecsöppensz… Ennyi… semmi nem JÁR…
