Kin mi segít, kinek mi használ, kinek mi hasznos.
Amikor letettem a corporate lantot, egy másik fura dolog tetszett meg, ami mindig is érdekelt, de nem azzal kerestem a kenyeremet, és igazából kamaszkorom után nem is olvastam sokat az addig összehalmozott tárgyi könyvekből.
Amennyiben a vezetés, a menedzsment is végülis nagyonis emberismereten, pszichológiai érzéken, empatikusságon múlik, a menedzsment könyvek, amiket corporate világban vezetőként töltött majdnem 20 év alatt felkaptam itt-ott, pl. repülőtereken, nem érintettek igazán meg, bele-beleolvastam egyikbe-másikba, de szinte semmit nem tanultam belőlük pluszban.
Szerencsém volt, az intuícióm (INTJ vagyok az MBTI kategóriák közül, ezt is utólag tudtam meg, amikor elkezdtem coachingot, tréninget tanulni…) többnyire átsegített a nehezebb helyzeteken, nem égtem ki, coachom sose volt, pszichológusok, terapeutám se, talán a feleségem volt, aki bízott bennem, most úgy gondolom, a legnehezebb kríziseken ő segített át.
Mert persze voltak, de így távlatban szóra se érdemesek, néha bevillan egy-egy kisebb-nagyobb kudarc emléke, akkor egy pillanatra nagyon dühös tudok lenni magamra (hogy lehettem olyan hülye…), de no sokk, no trauma, no PTSD, kiégés is talán az utolsó 2 évben, olyan formában, hogy beleszartam már az egészbe. Nem ment mélyre…
Magnifique journey lett azután a coaching tréningek sorozata több éven keresztül, fantasztikus emberekkel dolgoztam együtt, tanultam tőlük, vannak coaching folyamatok, amelyekre szívesen emlékszem vissza, de világos ma már, hogy coachnak türelmetlen vagyok, Kos, ha mond valamit, inkább a tanulás, a mélyülés érdekel, a stúdium a mindennapi “robot” helyett, olyan emberekkel tudtam számukra is hasznot hozóan dolgozni, akik érdekeltek, akik elég intelligensek voltak ahhoz, hogy ne unjam meg őket. Nincs meg bennem a coachinghoz szükséges alázat.
Ha pl. a Linkedin “rövid” profilomat nézed, nincs is ott a “coach”, ami ott volt egy ideig. A coachinghoz coachee-ként sincs türelmem, tudom az elveket, sok iskolát ismerek, eszközöket, módszereket, nem tudnám “elengedni magam”…
Van még egy érvem, amiért lecseréltem a profil-szöveget. Relatíve sokat olvasok pszichológiát is, és minél többet tudok meg a végülis igazán megismerhetetlenről, a tudatalattiról, annál óvatosabb lettem, és megéreztem, hogy a legalább “ne árts” mindenek előtti szabályt milyen nehéz betartani.
Hogy tartod be, ha igazán magadat sem tudod kontrollálni?! Vak vezet világtalant?! Volt egy pont a stúdiumok alatt, amikor azt gondoltam, ez a coaching egy hályogkovácsolás valódi megalapozott pszichológiai tudás nélkül. Utána néztem, hogy lehet pszichológiai diplomát szerezni.
Kiderült, hogy még a pszichológusok/terapeuták között is (talán ott még jobban, mert több skin van a game-ben…) ádáz presztizsharc van, hogy milyen diplomával, ráépülő évekig tartó postgrad szakképzéssel ki mire jogosult. Alap pszichológiai képzéssel csak tanácsadó lehetsz, a klinikai pszichológusok az igazi császárok (bár amióta évek hosszú során át követek egy bizonyos Jordan B. Peterson-t, aki ma a világ legismertebb klinikai pszichológusa (praktizált is egyetemi professzorság mellett, amíg a praxistól a kanadai szakmai szövetség el nem tiltotta), és amivé 7-8 év alatt állt, egy nyilvánvalóan nagyon nagy hatású, ám instabil, hamis prófétává, azt gondolom, hogy semmilyen oktatási surplus nem menti meg az egyes embert attól, hogy elmenjen az esze…).
Szóval hagytam az egészet a fenébe. Különösen a transference és contertransference akadt be nálam mélyen, és intuitíve éreztem, hogy ezt hosszú távon pláne nem vagyok képes kontrollálni.
Azt hiszem, én beszélgetni szeretek és tudok, ez “a coach nem ad tanácsot”, ez egy B.S. szerintem, és kötve hiszem, hogy a coachok nagy része mindig betartja.
Szóval van itt egy komoly baggage, ami miatt én más nem vagyok coach… de ez a 15 év, ami tanulással, némi praxissal, nagyon szeretett co-tréneri szerepekben való részvétellel igazán kiváló coach-tréner kollégákkal élvezet is volt, és megtiszteltetés is.
Jaja… aki az eddigieket úgy fordítja le magának, hogy kvázi kinyírtam volna a coachingot, a coachokat, nem tévedhet nagyobbat. Kiváló coachokat, remek embereket ismertem meg ezalatt az idő alatt. Magamról beszéltem, hogy nekem miért nem smakkol, nem passzol a személyiségemhez, a működésemhez.
Tovább a pozitívumokkal… a személyesekkel is! Az a rengeteg tréning, a gyakorlati coaching folyamatok, amelyeket vezettem, fantasztikus élményeket adott, sok-sok érdekes, humoros, kreatív ember ismeretségét, és elsősorban, egy önismereti úton vezetett végig (igazából a hatása ma is tart…), amit - ez meggyőződésem - én semmilyen más módon nem érhettem volna el.
Velem így volt, így sikerült, hogy ez a tudományosan is megalapozott önismeret (és ezáltal a mélyebb emberi motívumok professzionális megismerésén keresztül az emberek jobb, alaposabb megismerésének lehetősége…) a szokásosan aktívnak tekintett életút után következett be, nem előtte, vagy közben.
Az én alapból nagyon racionális, mérnöki gondolkodásom (az is vagyok, életem kb. 20 évét változatos formában mint gépész-technikus, majd -mérnök dolgoztam végig) végül harmóniát, kiteljesedést a személyiségprofilok tanulmányozásában és hasznosításában lelte meg.
Ezek tudományosan megalapozottak, sokkal biztosabb alapot nyújtanak az önismeretben való előrehaladásban, mint bármilyen egyéb segítő módszer. Ezek jelentik azt az archimedes-i pontot, ahonnan ki lehet indulni, ami a legjobb alap az önismeret egyenszilárdságú fejlesztéséhez. Azután jöhet a coaching, pszichológia. Ezek nélkül futóhomokra épül a segítség. Tudom, hogy ez lehet véleményes, de ez az enyém, és ebből nem engedek.
Az elmúlt év utolsó napjaiban egy érdekes összesen 2,5 órás előadás-sorozatra leltem az Audible könyvtárban “Personality tests and what they can tell us” Jaime Kurtz-tól, amely történelmi visszatekintést is ad. Ez adta az ötletet, hogy ha nem megy el közben a kedvem az egésztől, egy sorozatot indítok ezzel a post-tal, amely feltérképezi ezt a számomra olyan érdekes területet.
Ez az alapozó post az én személyes utamat mutatta be a személyiség-profilokhoz.
A személyiségprofilok fent maradnak, gazdagodnak, de nagyon alkalmasak az AI-esítésre. Nem fog ez sokat késni. A célom, ha egyáltalán van a nyomot hagyáson kívül ebben a témában, felhívni a figyelmet egy egyszerű, de nagyon hatásos & standardizált (!!) önismeret-fejlesztő eszköz-fajtára…