.jpg)
TA = tranzakciós analízis, elemzés, pszichoterápiai megközelítés, módszer, saját filozófiai alapvetéssel, világmagyarázattal, eszközökkel, rövid- és hosszútávú viselkedés- és ok-magyarázattal és kezelési módszerekkel, modellekkel. Eric Berne, eredetileg Freud-követő pszichoterapeuta,1964-ben jelentette meg azóta világsikert elérő könyvét, az Emberi játszmákat (Games people play), ez volt a startpisztoly hangja...
Több könyvet írt azután, egyik sem érte el azt a világsikert, amelyet az első... A következő bejegyzésben majd felsorolom ízelítőül könyvtáram (nemcsak Berne által írt) TA-ihlette darabjait...(ez azért végülis komolyabb lett, egy egész kis TA-s bibliográfia...). Ahogy mondani szoktam, ezekre a könyvekre vettem opciót (az ár (sok idegen nyelvű könyv esetében szállítási költséggel együtt...) volt az opciós „díj”)... Opciót vettem rá, hogy bármikor, amikor akarom, eszembe jut, beléjük nézhessek, elolvashassam őket... Azokat a könyveket, amelyekhez soha nem jutok hozzá (előreláthatólag lesznek ilyenek...), azoknál úgymond „nem fogom lehívni az opciót”...
A többi Berne könyv között vannak kifejezetten a szakmának szólók és olyanok is, amelyeket szélesebb olvasóközönségnek szánt. Szeretett mindennapi nyelvet használni (említett könyvében a játszmák megnevezésére kifejezetten szlenget is), és egyáltalán, aki elkezd olvasni TA-s könyveket, egy elnevezési dzsungel tobzódásának kellős közepében találja magát, egy idő után már egyikre se emlékszik, vagy többre is mint kéne, és csak kapkodja a fejét a szakértők zsonglőrködését követni próbálva. A névadásban F. Várkonyi Zsuzsa is jeleskedett, számos megnevezése terjedt el Magyarországon, mint pl. a „Hóember” a Szülő-Felnőtt-Gyerek ábrázolásra, a „szajré” a pszichológiai nyereségre (payoff), az „érintés” a stroke-ra, a „csali” a horogra, és így tovább...
Nem beszélve (nagyon részletesen) arról, hogy a TA és a Gordon módszer kombinációja, komoly szinergiát jelentő együttes alkalmazása a világon először Zsuzsa nevéhez fűződik (és most már Vizi Beáéhoz is, aki vele együtt több, mint egy évtizede alkalmazza a gyakorlatban és a képzésben egyaránt), erről még valamit később...
Technikai megjegyzések: ez a szokásosnál (is...) hosszabb bejegyzés, az első kb. 5 oldal (MS Word-ben, 12-es betűtípussal) a blogbejegyzés maga, az utána következő nem egészen 20 (!!) oldal egy részletes könyvjegyzéket tartalmaz a témában, amely természetesen az én preferenciáimat fejezi ki. Eredetileg egy bejegyzésnek szántam az egészet, de terjedelmi korlátok miatt kénytelen vagyok háromba vágni, szóval ebben az I. részben a konkrét élmény kapcsán támadt gondolatok, a II. és III. részben pedig az ezek által inspirált saját preferenciájú könyvjegyzék fog megjelenni. Az I. részben egy programról készített képek nem mutatnak sokat. Akik jártak már a Hattyúházban, azoknak valamit, nekem meg kedvesek és mégis, mégis az egésznek az intimitásából visszaadnak valamit... (az elsőn ül jobbra Zsuzsa ls Bea...)
Én az említett legelső könyvvel (Berne Az emberi játszmák című művével) már nem tudom mikor találkoztam először, talán – évtizedekkel ezelőtt (talán 30 éve?) – egy antikváriumban böngészve. Többször lekaptam azóta a könyvespolcról, belekezdtem, az alapokat (a PAC – szülő-felnőtt-gyermek modell, a struktúrális elemzés alapjai, a sorskönyv ideája) hamar megértettem, a sorskönyvbe nem kezdtem bele, és „szálltam” tovább, ahogy szoktam, újabb „vidékek” fölé.
Évtizedek teltek el, mialatt a már korán kiteljesedésnek induló könyvtáramnak ezt a szeletét, ahol a pszichológiai, terápiás, önsegítő könyvek gyűltek, többnyire békén hagytam. Családom lett, szakmákat tanultam ki, pénzt kerestem, éltem az életet, nem volt időm ezekre... azután valahogy bekopogtatott évekkel ezelőtt, hogy egyre inkább az érdekel (azon belül, hogy hogyan működik a világ az is), hogy hogyan működik az ember, hogyan tudok vezetőként, egyáltalán emberként hatékonyabban kommunikálni, úgy, hogy közben megőrizzem a kommunikáció rugalmasságát, emberségét, nyíltságát, közvetlenségét, hogyan tudok úgy főnök/vezető lenni, motiválni, együttdolgozni, hogy jóban is legyek a munkatársaimmal, hogy jókat tudjunk röhögni is magunkon, akár rajtam is, ha hülyeséget mondok, csinálok és egyre kevésbé érdekelt a dolog szakmai része.
Véletlen, ahogy a coaching, a támogatásnak ez a vezetéstől sajátosan különböző, személyesebb megközelítése belépett az életembe és onnantól megnyílt újra ez a polcrész és elkezdtem újra lapozgatni a régen vett, jól ismert (borítójú...) könyveket és persze, elkezdtek gyűlni az új szerzemények is (most már e-könyv formában is, amit megtaláltam ilyen verzióban...). Ha könyvről van szó, nem ismerek tréfát, lehetetlent, ha meg akarok szerezni egyet, ritkán nem sikerül. Kaptam én már könyvet olyan kis amerikai könyvesboltokból, antikváriumokból, hogy csoda.
Nagy varázslás ez a TA, full-blown, teljes arzenálú használata tulajdonképpen terapeutáknak, pszichológusoknak ajánlott, akik ebben a módszerben/megközelítésben különösen elmélyültek. Különösen igaz ez a forgatókönyv/sorskönyv részre. Az én-állapotokkal, a struktúrális elemzéssel, a játszmák elemzésének egy elemi szintjével egyéb támogatói tapasztalat alapján is akár hasznosan el lehet boldogulni...
Az az érdekes a TA-ban, hogy egy olyan értelmezési, vonatkoztatási keretet ad, amelyben viszonylag jól lehet látni a „kék jelzéseket” az erdőben.... persze, ez a csalós is benne, mert viszonylag könnyen hiheted azt, hogy ja, ezt értem és amikor a legegyszerűbb, de élő, nem tankönyvi példamondatot, szituációt kell elhelyezned a rendszer koordinátái között, akkor érted meg, hogy a viszonylag egyszerű sémákba rendezhető keretrendszer alkalmazása felettébb komplex. Dehát ez is az érdekes benne, persze...:-)))
A sorskönyv, azt tanultam meg - újra az elmúlt néhány héten át 4 tréning-nap alatt, nem is először (erről később még lesz szó), meg közben pár nap alatt Berne Sorskönyve felének sebtiben történt elolvasából –, hogy azért az egy másik líga, felsőbb osztály... Itt is érdemes szétválasztani az önismereti hozadékot és azt, hogy a támogató szakmánkban hogyan, milyen elemeiben, milyen összefüggésben tudjuk majd legalább bizonyos elemeiben, megközelítéseiben alkalmazni.
Különleges élményben volt részem az utóbbi néhány hétben. Én annyi képzésen vettem részt az utóbbi 4 évben, hogy ez már lassan megfelel egy egyetemi szorgalmi időszaknak. Ez nyilván rólam szól, működnek a piacon olyanok, akiknek sokkal kevesebb kellett, vagy elég volt (elég volt?), van aki nevet is rajtam kicsit. Nem baj, menni kell az úton, az én utamon... Például ami a TA-t illeti, eddigi néhány (pontosabban ezzel a játszma szemináriummal nagyjából ebben a formában egyszer találkoztam kb. egy éve, amikor a Gordon & TA coach és tréner képzésére ráépült mester-kurzuson vettem részt) találkozásból az utóbbi néhány évben ez a mostani volt messze a leghasznosabb – persze, talán csak azért, mert nem először találkoztam vele, és már képes voltam odafigyelni az apróbetűs részekre is...
Alázatot jelent... Mindig újra megtapasztalom, hogy nekem az, hogy emberek elmondják abban a védett, bizalmi környezetben (nemcsak itt, más hasonló védett környezetben is ezt tapasztalom) sokszor a legféltettebb gondolataikat annak érdekében, hogy ebben az életben ritkán megtapasztalható védettségben olyan utakat, lehetőségeket is végig tudjanak gondolni, amit az állandó – magunktól és a világtól való – védekezésünk nehézzé tesz, milyen nagy alázatot jelent és köszönetet is kelt, hogy megosztják velünk, megosztjuk egymással néha legbelsőbb gondjainkat, félelmeinket is. Nem tudom máshogy elképzelni.
Ehhez az alázathoz nekem hozzátartozik, hogy ehhez nagyon kell érteni, ezt nagyon jól kell csinálni és nagy fába vágja a fejszéjét szerintem, aki komolyan veszi, hogy embereknek segít a legintimebb gondolkodási/érzelmi/személyes szintjükön tanulni, előre jutni. Az intim itt nem a mindennapi életben használt jelentést fedi, hanem azt a világot, az elakadásaink, a szűrőink (amelyek a saját „térképünk” elkészítésében résztvesznek), a vágyaink, céljaink világát, amelyekről ilyen részletesen (sokszor sehogy...) nem szoktunk beszélni se a szeretteinkkel, se a kollégáinkkal, se a barátainkkal (lehet, hogy egy-egy eleméről röviden igen, de a részleteiről szinte soha).
Szóval sok-sok trénert, gurut, fantasztikus és jó szakembert, iskolát, módszert és megközelítést volt alkalmam megtapasztalni, ennek fényében érdemes értékelni azt a mondásomat, hogy ahogy a Vizi Bea-F. Várkonyi Zsuzsa trénerpáros a TA-s játszmákról és a sorskönyvekről tud workshopot tartani, olyan nincs több a világon. Egyszerűbbnek és hitelesebbnek hangozhatna esetleg első közelítésben, ha azt mondanám, hogy Magyarországon, mégis azért merem hozzátenni, hogy a világon, mert Bea megtapasztalta nem is olyan régen külföldi TA szakértők körében, hogy a Zsuzsa által kigondolt és általuk évtizedek óta képzésekbe bevezettett és segítő munkákban alkalmazott kombinációja a tranzakciós analízisnek és a Gordon módszernek a világon egyedülálló hatékonyságot ad azzal, hogy a TA mondásán túl („vegyél fel egy másik, legtöbbször felnőtt énállapotot”) a Gordon-módszer gyakorlati útmutatást tud adni arra is, hogy hogyan... Ez az egész TA világban is egy korszakalkotó felfedezés...
Összeszokott, félszavakból egymást értő, kiegészítő, gazdagító, ebben a sajátos dzsungelben magát otthonosan kiismerő, hihetetlen harmóniában együtt dolgozó 2 egészen kíváló szakemberről van szó, akik azt is meg merik engedni maguknak, hogy a 4 nap alatt 5-6-szor is kicsit, vagy akár kicsit jobban is ellentmondjanak egymásnak, de azt is hogyan, micsoda egymást segítő harmóniában... Szinte észre se veszed, hogy most tulajdonképpen vitatkoznak, pedig igen... és ahogy ezeket feloldják a különböző szemszögek finom egymásraúsztatott szembesítésével és egyben összehangolásával... és ahogy ezt a végén egy magasabb szinten feloldják, megmutatva, hogy a vita tárgya és a megoldásnak az igények ütköztetésen keresztüli összehangolása egy magasabb szinten hogyan vezethet a számunkra is egy mélyebb megértéshez... chapeau... chapeau bas... (le a kalappal...) És ez utóbbival segítettek (nekem, nekünk) a legtöbbet a komplex összefüggések megértésében és hogy ez, hey, nem matematika, ennek is megvan a rendszere, de nem fehér és fekete típusúak a döntések, hanem heurisztikusak, helyzet- és kontextus-függőek.
Azt hiszem, most volt először ezalatt a 4 nap alatt az eddigi képzések, workshopok közül, amikor először kerültem tényleg közelebb egy kicsit a TA-hoz, köszönet nekik... (ez is lehet, hogy rólam szól, lehet, hogy sokszor elkalandozok és több „érintésre” („stroke”-ra) van szükségem, hogy jobban beüljenek ezek a finomszerkezetű dolgok...)
Talán nem véletlen, hogy éppen most kaptam le az összes vonatkozó könyvet a könyvespolcról és beléjük lapoztam... így jött az ötlet, hogy ezt a belelapozást most megörökítsem, így született az a könyvlista, amelyet a II. részben fogok megmutatni.
(folyt. köv.)
