Találjuk ki újra önmagunkat!
A tudásmunkásoknak vállalniuk kell a felelősséget saját fejlődésükért és elhelyezkedésükért
Napjaink társadalmában és szervezeteiben a munkához mindinkább tudásra, nem pedig készségekre van szükség. A tudás és készség egy tekintetben különbözik egymástól - a készségek rendkívül lassan változnak. A tudás azonban önmagától változik. Elavul, méghozzá elég gyorsan. A tudás korszerűtlenné válik, ha a tudásmunkás három-négy évente nem tér vissza az iskolapadba.
Ez azonban csupán azt jelenti, hogy a fiatalkorunkban megszerzett tudás, ismeret, készség és tapasztalat nem lesz elegendő életünk és munkával töltött éveink során. Ilyen hosszú idő alatt mi magunk is változunk. Megváltozik a személyiségünk, megváltoznak igényeink, képességeink és kilátásaink, aminek következtében szükségszerűvé válik, hogy "újra kitaláljuk" önmagunkat. Szándékosan használok a "megújhodás"-nál erőteljesebb kifejezést. AMennyiben munkával eltöltött ötven évről beszélünk - és úgy vélem, mindinkább ez válik általánossá -, újra ki kell találnunk önmagunkat. Nem elegendő csupán újratöltődnünk, valami újat kell kihoznunk önmagunkból.
TEENDŐ: Kérdezzünk meg nálunk idősebbeket, hogyan "alakították át" önmagukat! Milyen lépéseket tehetünk meg már most rögtön?
Forrás: Drukker on Asia (1997) - P. Drucke rés Isao Nakauchi mélyreható beszélgetése könyv alakban (nehezen fellelhető, ha egyáltalán)
