Miközben folyamatosan azzal (is) küzd az ember, hogy ha kérdezik a mindennapokban, hogy mivel is foglalkozik, magyarázgathatja, hogy business/üzleti/vezetői coaching-gal, ami azt jelenti, hogy... és akkor belekezd – a rendelkezésre álló időtől, helyzettől és a beszélgető partnerrel való kapcsolattól függően -, hogy mi is ennek a lényege.
Annyira nem egyszerű, mint az esztergályos (ő esztergályoz), vagy a tanár (ő tanít). Annyira persze nem is komplikált (egyre gyakorlottabb vagyok...), mondjuk egyszerűen: olyan egyénre szabott személyi edzés, amelynek során a coach segít felszabadítani olyan kisebb-nagyobb belső attitűdbeli gátló tényezőket, amelyek megnehezítik a mindennapi érintkezésünket, kommunikációnkat, helyzet- és lehetőség-felismerésünket. Mindezt teszi úgy, hogy - sokszor a kliens számára a legmeglepőbb módon - a kliens maga az, aki a munka lényegét elvégzi, nagyrészt a saját energiájából és szinte észrevétlenül a folyamat során elsajátítja, meg is tanulja, hogyan kell a jövőben hasonló gátló tényezőket, „szűrőket” felismerni, a változtatott célt megfogalmazni és kitűzni, majd azt egy terv alapján elérni.
Persze, ha az ember coach-okkal találkozik, a dolog egészen máshogy néz ki, már itthon sem vagyunk kevesen. Ez az egész világon egy viszonylag új szakma, Amerikában az 1970-es évek közepétől kezdve jelennek meg először csak elszórva irodalmi utalások a sporton kívüli világban a coachingról (a „coach” szó eredetileg sport-edző). Az Európai Únió például csak idén vette fel a hivatalos szakmák közé. Itt Magyarországon is, ha valakit érdekel és utánanéz, sok céget, egyéni coach hirdetést találhat, szakmai szervezetek is alakultak itt is, meg persze, van már nemzetközi szervezetnek is magyar tagozata. Ilyen például az International Coaching Federation, de európai úniós szervezet is jelen van már.
Természetesen ezek a szervezetek különböző formában tartják tagjaikkal a kapcsolatot, például vannak érdekes előadások. Egy ilyen előadáson vettem részt kb. két héttel ezelőtt, ahol nem az egyéni, hanem a team-coachingról volt szó egy remek előadáson (az előadó Dr. Palotai Gabriella volt). A team-coaching azt jelenti, amit jelent, nyilván egy coach és általában egy vezetői csoport (általában 3-8 fő) együttműködésében valósul meg (a sok közül egy angol linket ide be-embeddálok a team- vagy csoport-coachingról: http://coachestrainingblog.com/becomeacoach/three-tips-for-efficient-and-effective-group-coaching/7062/ ).
Három érdekes és fontos dolgot emelek ki:
1. Ha már az egyéni coachinggal is értelmezési problémáik vannak a megbízóknak, na, a team-, vagy csoport-coaching esetében ez hatványozódik. Az egyéni coachingban az első beszélgetés folyamán pillanatok alatt tisztázni lehet a szerepeket (partneri), és a folyamat egyéb meghatározó elemeit. Azért viszonylag könnyű, mert a mai vállalati tréning gyakorlatban az egyéni foglalkozás eleve ritka, így a megbízott nagyon nyitott, hogy mi is fog történni és rendszerint igen hamar be tud indulni a folyamat (itt is a legfontosabb az, hogy a megbízónak/résztvevőnek világos határozott képe legyen arról, hogy nagyjából mit akar (a folyamat elején ez pontosodni szokott), és erősen kell akarnia a változást, az elrugaszkodást az adott helyzetétől és hajlandónak kell lennie arra, hogy nagyon „jelen legyen” és hogy az energiáját hajlandó legyen befektetni).
A team-coaching főleg az elején nehezen indul be, mert a cégek a megfelelő vezetői csoportjaiknak rendszeresen szerveznek csoport-, vagy csapatépítő tréningeket, ez bejáratott cselekvés sorozatot implikál a résztvevőkben. A következőkben egy ismert (általam résztvevőként az elmúlt 20 évben számtalanszor átélt) sztereotípia szerint írom le, mi az, ami a team-coachingra is érkező munkatársakban mint várakozás megjelenik. Mindenképpen meg akarom említeni, hogy ezeknek a csapatépítő tréningeknek mindig van haszna, van, hogy csak az, hogy egy kicsit mindig tovább-„épül a csapat” és a csillagok nagyon szerencsés együttállása esetén az igazi tartalmi tréning-cél elérésének is van esélye.
Általában 1-3 napos, munkahelytől távol, egy hotelben, vagy konferencia központban szoktak ezek a tréningek lejátszódni, és a résztvevő munkatársak legnagyobb része szeretni szokta ezeket, mert ott gyakorlatilag kiengednek egy kicsit, távol a munkától. A hangulat emelkedett szokott lenni, még gyengébb hatékonyságú szerevezetekben is kíváló hangulatú tréningek tarthatóak. A résztvevőknek általában eszük ágában sincs megváltozni, és energiát befektetni, a tréner az, akinek állandóan „levegőben kell tartania a labdát”, különböző általában kisebb fizikai mozgással/erő-befektetéssel is járó játékok levezetésével. Mindig van egy 10-20%-a a résztvevőknek, akik dinamizmusukkal meghatározzák a hangulatot és van 20-30%, aki igyekszik a legminimálisabban résztvenni az egészben. Elengedhetetlen része (a résztvevők közül többek számára egyetlen értelme) az egy vagy két együtt töltött estén a heveny italozás, közös éneklés/karaoke és táncolás hajnalig. Másnap reggel a csapat 30-40%-a használhatatlan.
Na most a team-coaching az minden egyes résztvevőtől folyamatos aktív jelenlétet kíván meg, őszinteséget (sokszor akár szokatlanul személyes attitűdök, nézetek szükségszerű megjelenése mellett) és folyamatos energia-befektetést. A coaching be sem indul, ha a résztvevők nem hoznak magukkal, nem tárnak fel aktuális és konkrét, igazi, a team-mukát akadályozó jelenségeket, problémákat és annak igazi mozgatórugóit nem szándékoznak – a coach segítségével - őszinte elemzéssel feltárni és a változtatásra nem mutatnak szándékot. Ilyen körülmények között a coaching folyamat nem érheti el a célját. A tréning meg tud történni bizonyos mennyiségű passzivitás mellett is, az igazi coaching folyamat a passzivitás légkörében nem is indul be. Az előadó gyakorlatából idézett olyan esetet, hogy elkezdődött volna a coaching folyamat, a csoport helyet foglalt, és – egy rövid bevezetés után, amelyben a fő paramétereket mondta el a coach - mindenki hallgatott akár percekig. A coach várta, várnia kellett, hogy a csoport elhatározza, min akar dolgozni. A csoport meg várta az első játékot...
2. Éppen az előbbiek miatt a team- vagy csoport-coaching folyamat rendszerint egy már elkezdődött coach-cég kapcsolat része, szerves folytatása tud lenni. A coach már nagyjából ismeri a szereplőket és úgy jelentkezhet a szükségszerűsége, hogy a felmerült probléma hatékony kezelése esetleg mások bevonását is szükségessé teheti. Ilyenkor is, de ha a megkeresés kifejezetten a team-coachingra vonatkozik, akkor pláne, szükségesnek illetve elkerülhetetlennek látszik az, hogy a team-coaching folyamat előtt a résztvevőkkel egyénileg is elbeszélgethessen a coach (általában a vezetőkkel is, akik a folyamatot megrendelik).
3. A bizalom kérdése hangsúlyozottan jelentkezik a team-coaching folyamatban. Az egyedi coachingban a dolog egyszerű és kontrollálható. Az elmélet és gyakorlat is az, hogy ami a coachingban elkhangzik, a coach és a résztvevő között marad. Amennyiben nem ő a közvetlen megbízó, hanem a vezetője, vagy vezetői, akkor is a részletek a folyamatban kettőjük között maradnak, és csak az eredmény tartozik a megbízóra. Erre azért van szükség, mert így olyan dolgokról is lehet szó a két ember között, amire szükség van a megoldás keresésében, de nem tartozik külső felekre, adott esetben a főnökeire sem. Mi a helyzet a team-coachingban? Ott ugye nem maradhat teljes titokban semmi, ahol 3 ember van jelen, ott ez már nem megvalósítható. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy egy team-coaching igazán hatékony tudjon lenni, az illető csoportnak erősnek, és nyitottnak kell lennie, ki kell bírnia azt (a csoport is és az egyének is), hogy személyes attitűdök, megközelítések is a tárgyalás témája lehessen. Mindannyian olyan csoportban szeretnénk dolgozni, együttműködni, ahol hatékony coaching folyamatot lehet véghez vinni...
