Az első gyors válasz: persze.
Tanácsadás (konzultáció) az tanácsadás,
· van egy helyzet, probléma, projekt, átszervezési igény, miegyéb, ami úgy látszik, hogy „egyedül nem megy” vagy,
· rosszabbik esetben megvan a megoldás, de „el kell adni” valamelyik érdekelt félnek: vezetőségnek, központnak, tulajdonosoknak, beosztotti, vagy szűk vezetői csapatnak – amely mondjuk a felére fog csökkenni létszámban a projekt ereményeképpen – és erre lesz jó a tanácsadó (persze, ennyire szemérmetlenül azért ez soha sem látszik, a megfelelő körök megfuttatnak, de ugye, azért láttunk már egy-kettő ilyet, nem?)
· jön a tanácsadó, tanácsot ad, riportokat készít, rendszeres feltáró, brain-storming, megoldás-kereső és stb. meetingeket tart a projekt-team-mel, majd elkészíti a tanácsadási dokumentumokat esetleg
· részt vesz az implementációban is, mondjuk a projekt-manager közvetlen tanácsadójaként.
A tanácsadó jön, nem lacafacázik, igyekszik megérteni a lehető leggyorsabban a helyzetet (felhasználva a meglévő sok projektes tapasztalatát és nagy tanácsadó cégeknél az adott ágazati nemzetközi saját adatbázist is) és természetesen a helyi szakértőkkel hatékonyan egyeztetve és megegyezve elkészíti az anyagot (összes fázisában, mindegyiket külön átbeszélve az illetékesekkel) és a megfelelő módosításokat átvezetve elkészülhet a projekt-dokumentum.
Ez általában egy nagyon hatékony folyamat, ha sikerül olyan tanácsadót találnunk, akinek megfelelő tapasztalata van nagyon hasonló léptékű, jellegű és iparági projektekben, aranyat találtunk. Persze, nem mindig ilyen a helyzet, néha a nagy nevű tanácsadó cég hozzánk küldi a kezdőit, tanítsuk be, vagy nem igazán ismeri a mi speciális probléma-területünket. De, nem követjük el azt, hogy a saját pályáján nem tökéletest hasonlítjuk a másik pálya tökéleteséhez, ezért szögezzük le, a tanácsadás tök jó és hatékony lehet, és többnyire az is.
Coaching pedig programozott tanulás, ahol a coach az élet különböző területein keletkezett elakadások, problémák megoldásában segíti a megbízót. A megbízó az általa kitűzött célt úgy éri el a coaching folyamán elérni, hogy megismeri saját magát, reakcióit, korlátait és azt, hogy azok hogyan akadályozták/akadályozzák őt a megoldás megkeresésében, a megfelelő attitűd kialakításában.
Az alapvető különbség a tanácsadáshoz képest, hogy a coach nem ad közvetlen tanácsot, tapasztalatát felhasználva kérdéseivel, a viselkedés és az általa jelzett érzések visszajelzésével (tükörtartással), adott esetben ritkábban (értékítélet nélkül) példákkal, vázlatos alternatívákat segíti a megbízót, hogy ő a saját kreativitásával, energiájával tudjon elérni a megoldáshoz (és közben megismerje, elemezze és fel tudja használni később is a folyamat során megszületett ismeretet/tudást).
A tanácsadó egy bozót-késsel (de persze a kellő udvariassággal) vág keresztül a probléma-erdőn, nem tesz kitérőket, ahol kell (és persze kell), elmagyarázza, hogy a megbízó adott esetben előadott (rész)javaslata miért és miben nem jó és persze, kellő asszertivitással elfogadtatja az általa javasolt megoldás tervezetet, majd a tervezetet is (végülis a döntés a megbízóé). A tanácsadót alapvetően nem érdekli (nem rossz ember, egyszerűen nem azért fizetik...), hogy megossza a (rész-) folyamat-tudását), lassítson azoknál a folyamat-elemeknél, amit ha a megbízó kellően megértene, egy következő alkalommal már egyedül is elboldogulna vele.
A coach nem végezte el a dolgát, ha a vezető, munkatárs a befejezés után nem lépett egy másik működési módba/szintre, akármilyen kis mértékben is. Azért egy alap 10x1 órától (hetenként elosztva ennyiből áll egy coaching folyamat) persze nagyon nagy csodát nem lehet várni, de, aki nem ismeri, meglepődne, mi mindenre elég ez az idő és mi minden ki tud szitálódni ennyi idő alatt a megbízó elakadást okozó, zavaró gondolati mintái közül. A coach partner, nem ő oldja meg a feladatot, ő katalizálja a folyamatot, halat fogni tanít.
Van még egy érdekes, jelentős különbség. A tanácsadónak van egy speciális szakértelme, tudása, tapasztalata. Ezen belül tud mozogni. A coach az emberi döntés, kommunikáció, management stratégiák/taktikák/technikák területén mozog, ez alapvetően jelentősen nagyobb hatóteret eredményez. Az alkalmazási területek inkább a szervezetek jellege, nagyságrendje szerint szegmentálódnak, tehát aki magyar kis és közepes vállalkozásokban, azok managereivel dolgozott, nem biztos, hogy könnyen ki fogja ismerni magát egy nemzetközi nagyvállalat helyi leányvállalatának manager-problémáival.
Miért hát a cím, a „Consultative/Tanácsadói coaching”? Nos, az ICF (Nemzetközi Coaching Szövetség) LinkedIn csoport fórumainak egyike erről szólt, valaki megkérdezte a többieket, hogy használnak-e tanácsadási elemeket is a coaching-nál, esetleg egyenesen Tanácsadási coaching folyamatokat vezetnek? A legnépszerűbb fórumok hetekig élnek, rövidebb-hosszabb bejegyzéseik száma simán meg tudja haladni a 2-300-at. Ez is ilyen volt.
· A legegyszerűbb, gyakori álláspont az volt, hogy csak a „tiszta” coaching a coaching, minden más az valami keverék, öszvér, megzavarja a megbízókat és egyáltalán. Ez egyébként egy érdekes és értékelendő szempont, mert a coaching viszonylag új szakma, a tanácsadás és a terápia közötti területet foglalja el, és az már egy eredmény, hogy ha a megbízókban kezdenek világossá válni a legalapvetőbb keretek, és ha most ezt kezdik újra megzavarni...
· Gyakori volt az is, hogy határozottan, vagy kevésbé határozottan kiálltak a legkülönbözőbb nemzetiségű coach-ok, hogy persze, a coaching az legyen coaching. De, ha ott ülnek és már a második ülésben egy egyszerű ponton magától nem tud túllépni a megbízott, akkor bizony ők adnak tanácsot, azután gyorsan visszavedlenek coach-nak. Voltak, akik ennél határozottabban, sarkosabban fogalmaztak, azt mondták, hogy ők tanácsadók is, és amikor kell, és a kérdés a szakterületüknek megfelel, nem félnek alkalmazni, ha ez a hatékonyságot segíti és a megbízó érdekét szolgálja.
· A két tábor (előfordult, hogy kicsit élesebb vita is kialakult a vitázó bejegyzők között) ott próbált közös nevezőt találni, hogy a tanácsot úgy is lehet adni, hogy a coach alternatívákat vet fel és lehetőleg érték-szempontot nem kever bele. Azt mindenki fontosnak tartotta, ebben megegyezés volt, hogy a tanácsadó területe szűkebb lévén, a coach-nak nagyon észnél kell lennie, hogy lehetőleg a legritkábban és kizárólag csak a saját gyakorlati területén alkalmazza. Még valami felmerült többször. Hogy a megbízót ne keverjük meg, ha egy-egy pillanatban mégis előáll a szükségessége egy-egy többé-kevésbé „tanácsadói” pillanatnak, akkor ezt jeleznünk célszerű, mondjuk meg, hogy most kivételképpen úgy látjuk jónak, hogy a folyamat hatékonysága érdekében ezt és ezt meg kívánjuk jegyezni.
