HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

december 2011
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Friss topikok

Linkblog

Mit tanít nekünk egy tanítvány esete...

isocrates_coaching 2011.12.29. 20:29

Plato_256.jpg„...[Szókratész] egy másik tanítványa, Arisztidész, amíg Szókratésszel kapcsolatban állt, nagy előrelépéseket tett a filozófiában, aztán elhagyta a kört, hogy részt vegyen [sic] egy hadjáraton. Amikor visszatért , elveszítette minden vitakészségét. Szókratész megkérdezte, mi az oka ennek a visszafejlődésnek, mire Arisztidész azt válaszolta, hogy sohasem tanult igazán Szókratésztől semmit, korábbi bölcsességét inkább csak annak köszönhette, hogy Szókratésszel egy házban vagy térben tartózkodott. Akkor érte el a legnagyobb haladást, amikor Szókratésznál ült vagy megérintette...” *

Persze, el lehet gondolkozni azon, hogy adott esetben nem is annyira meglepő, ha valaki visszatérve egy háborúból (amiben „részt vett”) elveszíti a kapcsolatépítő, vitakészségét (lásd például a vietnami háború túlélőinek többféleképpen dokumentált mentális állapotát).  

De a mi - ebben a blogban vezérfonálként (vagy „búvópatakként”, de szép!) végighúzódó coaching – szempontunkból nézve egyszerüsítsük  le a dolgot arra, hogy valaki láthatóan tanul valakitől, de amikor elválnak az útjaik, kiderül, hogy tulajdonképpen igazából csak az áramkörbe bekerülve látszott ez igazi, magáévá tett tudásnak, ez igazából csak (pillanatnyi) alkalmazkodás volt, ami nyom nélkül eltűnt a hatás megszűnése után.

Ez egy nagyon jó alkalom, példa arra, hogy mi és mi nem a coaching. Siessük leszögezni, hogy éppen ez az amiről nem szól a coaching.  Több szempontból sem. Először is a coaching a szó szoros értelemben nem tanítás. Egy tágabb, másodfajú értelemben viszont  igen, segít megtanulni adott reakció-/válasz-mintákat megváltoztatni, finomhangolást végezni rajtuk, de úgy, hogy ez tudássá váljon. És ez utóbbi a lényeg. A coaching akkor (nagyon) jó, ha a coachee, a coach-olt a coaching folyamat után felismeri magától, amikor a korábbi elakadást okozó probléma típushoz ér és alkalmazni tudja a megtanult új reakció-mintát.

Arisztidész esete rossz példa a tanulásra általában is, de a coaching folyamatra is. Ki csinálta a hibát, hogy ezt nem vették észre? A forrás talán nem mond többet az esetről, nehéz megmondani. Mindenesetre a coachnak az egy alapvető feladata, hogy segítsen felismerni a saját-erejű/-energiájú tanulás fázisait és ha valami kimarad, segíteni kell a coachee-t abban, hogy lassítson és ne lépjen addig tovább, amíg el nem sajátítja az előző fázist.

Sok coach azt mondaná és egyetértek velük: akció, akció, akció! Fel kell tenni az elején és annyiszor, amennyiszer kell, a kérdést, hogy (itt általánosan, nyilván a konkrét esetre konkréten kell megfogalmazni őket, de az irány, a cél ezekkel a kérdésekkel egyértelmű):

  • „Ha el fogod érni  a célt, azt a változást, amire szerződtünk, az miben fog megmutatkozni?
  • Hogyan fogod konkréten érezni magad?
  • Mit fogsz konkréten mást csinálni?
  • Mennyiben fogsz konkréten másképpen kommunikálni a többiekkel?
  • Mi az, ami konkréten meg fog változni a múködésedben és ennek a hatásában?

Segíteni kell – gyakorlatilag az egész coaching folyamat során -, hogy „akciókra”, és idézőjel nélküli akciókra kerüljön sor, amelyeket a coachee megtervez saját maga számára és végrehajt (majd az megbeszélésre kerül a coaching folyamatban), amelyek mind azt célozzák, hogy a vágyott, kitűzött cél-helyzethez minél hamarabb, minél közelebb jussunk. Gyakorlatilag az akciók a fenti kérdésekre adott válaszokat próbálják ki éles helyzetben.

Minél több sikeres akció színezi a coaching folyamatot, annál gyorsabban kerülünk közel a célhoz. Kevesebb elmélet, kevesebb diszkusszió, több gyakorlat, több akció.  Többet (eredmény)  kevesebbel (dumával, elmélettel).  

*Idézi Marie-Louise von Franz „Álmok” című könyében Platón vitatottan hiteles dialógusából, a Nagy Alkibiadész-ből (akit esetleg érdekel, ennek azért megpróbáltam utánanézni, az 1984-es nagy 3-kötetes Platón összesben nincs benne, a Kindle összesben viszont kettő Alkibiades dialógus is van...)  

** Abba most ne menjünk bele, hogy a coaching nagyon sok típusú helyzetben lehet hasznos, amelyekben mind az a közös, hogy valami változás jön létre a körülöttünk lévő világ érzékelésében és arra adott válaszainkban, de ezeket nem mindig lehet a fenti reakció-minta megváltoztatás fogalommal leírni. Itt egyszerüsítettem és csak egy – talán a legfontosabb – témát említettem.

Szilágyi Miklós - Business coach: coaching.szm@gmail.com

 

Szólj hozzá!

Gondolatok az önbecsülésről 2.

isocrates_coaching 2011.12.29. 20:29

Self-esteem workbook2.jpgAhogy már az 1. részben szó volt róla, most egy önbecsülési pillanatfelvétel következik. Érdemes megcsinálni, csak Magadnak, hogy felmérd, hol tartasz. A mondásom az, hogy ha a szép lassan ide-csepegtetett részeket Magadnak „elszámolva” becsületesen végigolvasod, végiggondolod és megcsinálod a feladatokat (nem dísznek vannak benne), és utána újra megcsinálod Magaddal ugyanezt a felmérést, sokkal jobb eredményt fog mutatni.

Szóval az

Önbecsülési felmérés

Az első részben 12 kijelentést olvasol, kérlek, értékeld azt, hogy Rád az adott kijelentés mennyire igaz, mennyire stimmel és ezt a „stimmelést” mérd egy 0-10-es skálán. Copy/paste ezt a részt egy új, üres Word dokumentumba, nyomtasd ki és minden egyes kijelentés mellé írj egy számot 0-10 között, ami a legjobban jellemez Téged az adott kijelentés vonatkozásában.

Mivel 12 kijelentés következik, a lehetséges minimum összeg  0 és a lehetséges maximális összeg 120.

Add össze a 12 számot és az eredményt írd az „Összesen” mellé. 

A második részben néhány kérdésre kell Magadra vonatkozóan választani lehetséges alternatívák között (olyan, mint egy vizsga-teszt). Jelöld meg a kinyomtatott lapon a Rád legjobban jellemző alternatívát.

Egy fontos megjegyzés: a későbbi részekben többször megemlítődik majd, hogy az önbecsülés és az önbizalom két különböző dolog, bár összefüggenek. Röviden (részletesen később): az önbecsülés nem függhet külső tényezőktől, ez egy közös, belső  emberi erőforrás, az önbizalom az adott területtől, tevékenységtől függhet, például ha nem tudok teniszezni és elkezdek tanulni, normál, hogy nincs hozzá önbizalmam. Ezt azért mondom, mert lefogadom, hogy majdnem mindegyikőtökben a két fogalom (önbecsülés és önbizalom) keveredik. Az alábbi felmérésben ha nem tudod pontosan, mit érts önbecsülés alatt, ne habozz, alkalmazd egyelőre a saját fogalmaidat, amelyek szerint még önbizalomnak hívod az önbecsülést is. Most, az elején, mindegy, hogy minek hívjuk, a lényeg, hogy próbálj – Magadnak, Magadhoz – őszinte lenni.

Ja igen: tényleg nem érdemes „átverni” Magad, a Te ügyed, csak Te fogod látni. Ez még akkor is így lenne, ha nem érzel elegendő erőt Magadban, de mindenképpen végig szeretnéd csinálni ezt a folyamatot és segítséget kérsz egy coach-tól; akkor is megtarthatod Magadnak a felmérés eredményét.

A kinyomtatott és ezen a módon kitöltött lapot dátumozd meg és tedd el, hogy később egy újabb felmérés eredményét össze tudd vele hasonlítani.

1.       12 db állítás (értékeld őket Magadra vonatkozóan egy 0-10-es skálán)

Értékes ember vagyok.

Értékes vagyok, mint mindenki más.

Megvannak bennem azok a képességek, ami ahhoz kell, hogy jól éljek.

Amikor a tükörbe nézek, kellemes érzés tölt el.

Nem tartom magam egy komplett katasztrófának.

Tudok nevetni magamon.

Örülök, hogy én én vagyok, hogy ilyen vagyok.

Szeretem magam akkor is, ha mások visszautasítanak.

Szeretem és támogatom magam, attól függetlenül, hogy mi történik.

Általában elégedett vagyok azzal, ahogy a személyiségem fejlődik.

Tisztelem magam.

Én szeretem magam úgy, ahogy vagyok, és nem akarnék más lenni.

ÖSSZESEN:

 

2.       Válaszolj két kérdésre, kiválasztva a megadott alternatívák egyikét

Milyen gyakran érzed Magad korlátozva a mindennapi működésedben önbecsülési problémáid miatt?

Lehetséges válaszok:

Mindig

Gyakran

Néha

Ritkán

Soha

 

Mennyire érzed súlyosnak az önbecsüléseddel kapcsolatos problémád?

Lehetséges válaszok:

Nincs probléma

Enyhén

Közepesen

Komolyan

Teljesen lehetetlenné teszi a normális működést

No, akkor van egy kiindulópontunk, amihez később hasonlíthatod a fejlődésedet. Egy biztos, ha nem 120 a felső összeg és ha nem az első alternatívákat választottad, felesleges energiád megy el arra, hogy kompenzáld az ebből származó belső feszültségeidet, „visszabeszélj” a mindannyiunkban állandóan pergő belső monológnak, ami/”aki” viszzafog, nem hagy a legjobb hatásfokodon működni, ahelyett, hogy  motiválna, jobb eredmény eléréséhez szükséges harmonikus, de legalábbis dinamikus belső hangulatot megteremtené. Szóval kevesebb energiád marad az „életre” magára, legyen az a munkád, a magánéleted, a szerelmed, barátságod, vagy akár az álmod (mert persze, az önbecsülési problémák néha alva se hagynak minket teljesen békén).

Na most ne álmodjunk a tökéletesről, ha igazán őszinte, senki nem éri el a tökéletest egy ilyen felmérésben, vagy ha eléri, rögtön kérjen időpontot egy pszichiáternél. Normál, hogy ebben-abban  egy kicsit bizonytalanabbak vagyunk, még akkor is, ha végig ez az anyag arról beszél, hogy  márpedig ennek az önbecsülésnek állandónak és a legmagasabbnak kell lennie optimális esetben. Naná, a mesében. De, nem mindegy, hogy milyen szinten van és nem mindegy, hogy ne változzon nagyon széles, hanem inkább egy szűkebb sávban.

Ebből persze az is következik, hogy elképzelhető, hogy valaki olyan – nem maximális, de – „jó” eredményt ér el, amin nem nagyon lehet változtatni, el kell fogadni, hogy rá ez a szint jellemző (egy idevágó  idézet egy Litvániában élő coach-tól, Turai Lédától, egy minapi story coaching tréningről: „Az elég jó jó, nem kell a tökéletesre törekedni”).

Csak játékból, meg hogy legyen is valami tétje, és hogy kedvet csináljak ezzel Nektek is, a következő bejegyzésben visszatérek erre és megcsinálom magamra a felmérést.

Többet kevesebbel. Ha sikerül csökkenteni a felesleges, - az önbecsülés belső energia-elszívó hatását közömbösítő  - energia-veszteséget, több jut az igazi „életre”, munkára. Többet kevesebbel.

Szilágyi Miklós, coaching.szm@gmail.com

Szólj hozzá!

2 esettanulmány

isocrates_coaching 2011.12.17. 20:12

 

Ebben a mai bejegyzésben 2 rövid valódi esettanulmányt emeltem be ide az
site-ról (a site az ICF – International Coaching Federation, ami egy amerikai központú nemzetközi szervezet – magyar tagozatának a site-ja).
A két esettanulmány nem az enyém, és nem is ismertek ebben a pillanatban a szerzőik és főszereplő coach-aik. Abból az 5 - az idézett site-ra beküldött - esettanulmányból származnak, amelyek név nélkül versenyeznek  „A 2011. év coach-a” címért.
Az esettanulmányokat az esetekben aktív coach-ok készítették, tehát az ő szempontjukból készültek. Mi volt az alaphelyzet, mi volt a coaching folyamat célja és nagy vonalakban megjelenik a coaching folyamat és annak eredménye. Azért emeltem be ide őket és azért csak ezt a kettőt, mert együtt nagyon jól példázzák, milyen széles spektrumon dolgoznak a business/üzleti és life-coach-ok, mennyire különböző az időtartam, amíg egy sikeres folyamat tarthat.
Szakmai szempontú feldolgozásról van szó, mégis azt gondolom, hogy a megértése laikusnak sem okozhat problémát és nagyon hasznos lehet arra, hogy közelebb kerülhessen ez a szakma a közönséghez, jobban lehessen látni/érteni a hasznát.  
Az első bemutatott eset egy 1 éves periódust fog át, nem állandó sűrűségű megbeszélésekkel.  A folyamat nagyon mély, alapvető, pozitív változást hozott a kliens életében (természetesen az ő energiájából és motivációjával, de itt azért tisztán látható, mi is a feladata a coach-nak). A második eset 1,5 órás, együléses folyamatot és annak az eredményét írja le.
És íme, az első, hosszabb, nagyobb léptékű coaching folyamat:
 „Kliensem azzal keresett meg, hogy nem érzi jól magát a bőrében és ezen szeretne változtatni. Az első alkalommal igyekeztem információt gyűjteni és a rendszerelvű gondolkodást felhasználva meg találni azt a területet, amelyen a legkisebb változtatás a legnagyobb pozitív elmozdulást hozná életében. Közös gondolkodás után arra jutottunk, hogy számára a leginkább a munka területe az, amely a legnagyobb hatással lehetne egész életére. A munkahelyén nem voltak sikerélményei, bár egy vezető pénzintézetben jó beosztásban dolgozott. Pontos elképzelése arról, hogy mit is szeretne csinálni nem volt.
Úgy érezte elakadt, és teljesen tanácstalannak érezte magát. Első feladatként azon foglalkozásokat gyűjtöttük össze, amelyeket szívesebben végzett volna jelenlegi munkájánál és úgy érezte affinitással is rendelkezik. Ezt egy ötletvihar [ismertebb nevén: brainstorming- SZM] módszerével végeztük el, a spektrum szélesítéséhez mások erőforrásait is bevontuk a gondolkozás folyamatába – ismerősei véleményét is kikérte arról, hogy őt milyen területen látnák sikeresnek. A feladat során az is kiderült, ügyfelem mennyire sokoldalú, körülbelül 40 foglalkozást sikerült ismerősök segítségével összegyűjtenünk. Ezt leszűkítettük egy körülbelül 20-as listára, amelyen már csak a számára is elérhető és szimpatikus foglalkozások szerepeltek.
Közösen, illetve házi feladatként elvégeztük az abszolútumok és kritériumok gyakorlatot is, mellyel a számára a munkával kapcsolatos legfőbb kritériumokat kerestük, valamint hogy az milyen pozitívumot adhat számára. Ehhez a feladathoz ismét külső erőforrást vett igénybe, kikérdezte ismerőseit, akik az egyes területeket ismerték, hogy az egyes foglalkozások mivel járnak, és milyen kompetenciákat igényelnek. Mindezt egy mátrix segítségével áttekintettük, amellyel sikerült kitisztázni, és sorrendiséget felállítania arról, hogy milyen területen szeretne dolgozni. Amikor ezzel elkészültünk, 2-3 olyan foglalkozás maradt, amelyek hasonló változást hozhattak életében. Így hát hozzáláttunk a megvalósításához. Számba vette milyen erőforrásokra lehet szüksége és mi az, amivel már rendelkezik. Fontosnak tartottuk azt is megvizsgálni, milyen pénzügyi háttér, új képességek, kapcsolatok szükségesek az új áhított állás elnyeréséhez. A coaching ülések alatt rengeteget jegyzetelt, folyamatosan újabb ötletei támadtak. Az ülések alatt kidolgozott terveken még otthon is tovább dolgozott – még részletesebbé téve azokat. Természetesen a terv megvalósítás nélkül mit sem ért volna, ezért a megvalósítás szakában a nehézségeket, akadályokat gyakran átbeszéltük. A megvalósítást – azaz a feladatok végrehatását – részekre bontva kezdte végrehajtani. A találkozók az első időszakban kétheti rendszerességgel, majd az első öt alkalom után ritkábban történtek, illetve telefonon értekeztünk.
Eredmény: A közel egy éve elkezdett közös munka eredményét a következőképpen tudnám összefoglalni. Az elmúlt év során a mára már volt munkahelyén is felfigyeltek a teljesítményében beállt változásra. Az éves értékelés során kiemelkedő teljesítményét maximálisan elismerték. Magánéletében is történtek változások, újterepeken kezdett mozogni, új ismeretségeket szerzett, és emellett folyamatosan kereste a továbblépési lehetőségeket. Mivel a pénzintézetnél nem tudtak számára megfelelő pozíciót ajánlani, ezért máshol keresett állást. Nemrégiben sikeresen váltott, és kapott meg egy az eddigiekhez képest merőben eltérő állást. Ez az egy éve megalkotott mátrixban az a legtöbb pontot kapott állás volt. A kezdetekor kijelölt karriertéma megjelölése, helyesnek bizonyult, mert az élete virágzásnak indult. Barátai körében mindig ismert volt mélabússágra való hajlama, amely mostanra megváltozott, pozitívabb, és vidámabb személyiséggé vált. Számos új területen szerzett jártasságot, vált egyre nyitottabbá, és kötelezte el magát az életen át történő tanulásnak és fejlődésnek.”
...és a második, egy rövid (és nagyon egyszerűnek látszó...) folyamat:
 „A következőkben ismertetett coaching folyamat azért különösen érdemes a bemutatásra, mert megmutatja, időnként milyen hihetetlenül egyszerű és gyors módon milyen súlyos vagy súlyossá válható problémákat lehet a coaching segítségével megoldani.
A húszas évei elején járó fiatalember kérte segítségemet. A beszélgetés során kiderült, hogy a fiatalember elismerésre méltóan tevékeny életet folytat: tanul, vállalkozik, egy szervezet vezetői feladatait látja el. Kemény időbeosztással, maximális leterheltség mellett él. Tevékenységeinek mindegyik formáját szereti, egyikről sem szeretne lemondani. Meg szeretne felelni minden feladatnak. A megfelelési vágy, a teljesítési szándék miatt inkább saját lelki-fizikai szükségleteit helyezi háttérbe. Ettől azonban mentálisan rosszul érzi magát, frusztrált. Jó ideje érzi, hogy testileg-szellemileg egyre fáradtabb, fásultabb. Hiányzik számára a lazítás, a kikapcsolódás. Ezekre azonban nincs ideje, a naptára mindig zsúfolásig tele van programokkal.

A beszélgetésből nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatalember komoly lépéseket tett már a kiégés irányába.

Ezt követően a beszélgetés a következő gondolatmeneten haladt végig:Mi lenne most számodra a legfontosabb, ami leginkább hiányzik ahhoz, hogy ismét jól érezd magad – a kikapcsolódás, lazítás.
Mi jelentene számodra kikapcsolódást, lazítást? – sport, barátok, laza „semmittevés”: mozi, olvasás
Mennyi időt szeretnél szánni kikapcsolódásra, ha tehetnéd? – Heti 3 alkalommal, kb. 2-2 órát.
Milyen napokon szeretnél most a kikapcsolódásra időt szánni? – Hétfő, szerda, péntek
Hány órakor szeretnél ezeken a napokon szabad sávot magadnak? – Általában este 6 és 8 között.
Szoktak fontos programjaid, elfoglaltságaid lenni? – Igen
Mit csinálsz, hogy ezeket észbe tudd tartani, hogy ne mulaszd el őket? – Elektronikusan rögzítem őket, hogy más se szervezzen a már foglalt időpontra számomra programot.
Ezek szerint a számítógéped az a hely, ahova a fontos dolgok időpontját, adatait rögzíted? – Igen.
Mit mondtál, mi most számodra a legfontosabb, hogy ismét jól érezd magad? – a kikapcsolódás, lazítás.
Mit mondtál, hova szoktad a számodra fontos programokat rögzíteni? – A gépembe.
Akkor most mit tudsz tenni…? – Rájött.
Megállapodtunk, hogy 1 hónapra előre lefoglalja a „szabad sávjait”, amit lazításra, sportra, kikapcsolódásra szán és ezt a továbbiakban is előre megteszi.
A coaching beszélgetés másfél óráig tartott.
A találkozó napjának délutánján e-mailben rákérdeztem, hogy megcsinálta-e az elektronikus naptárbejegyzéseket. Az utána következő hónapokban még 2-3 alkalommal szóban rákérdeztem, amikor valamilyen programon találkoztunk.
A megoldásra az ötletet az adta, hogy a naptárát említette, amit pontosan vezet, és ami nélkül nem tudná szervezni az életét. Mindössze össze kellett kötni ezt a kikapcsolódás utáni vággyal; hogy a pihenőidőt tudatosan építse bele napi programjába. Az, hogy ezt felismerte és tudatosította saját maga számára elég volt, hogy vissza tudjon fordulni a kiégéshez vezető útról.”
No, egy kis ízelítő, miről is szól a coaching, és hogy milyen módon tudja segíteni a hozzá fordulókat, hogy onnantól  „többet kevesebbel” tudjon elérni...
Szilágyi Miklós  - coaching.szm@gmail.com

 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása