Az előző bejegyzésben elkezdtem azt elemezni, hogyan jut el (vagy hogyan, miért nem jut el) az ember általában a felismerésig, hogy kellene neki valami segítség, ilyesmi (természetesen ma a gyakoribb megkeresés az az, hogy egy cég keres coach-ot, edzőt egy-egy konkrét alkalmazottja számára jól meghatározott fejlesztési céllal, de engem itt főleg az érdekel, hogy valaki maga képes-e - és ha nem, miért - , felismerni ennek a szükségességét).
Oda jutottam el, hogy
1. az emberek általában úgy gondolnak nálunk (ezt hangsúlyozom) a „software”, a lélek karbantartására (ha egyáltalán), hogy „luxus”, „drága”, sőt titkolnivaló, miközben
2. triviálisnak tartják akár saját pénzükből is a „hardware”, testük, fizikai megjelenésük karbantartását, csiszolgatását, sőt reparálását, időnként módosítgatását is.
3. Az mindenképpen probléma, hogy a software megfelelő karbantartása ennyire háttérbe szorul a hardware-é mögött, de nem teljesen lehetetlen feladat a do-it-yourself megoldás sem, amikor saját szorgalmamból nézek utána a már magyarul is egyre gazdagodó kínálatban megjelenő önfejlesztési és vezetési/management irodalomban, hogy milyen módszerek is lehetnének a legalkalmasabbak a számomra.
Azért beszélek erről is, az önfejlesztésről, mert fontos, hogy az elakadásainkkal, problémáinkkal, fejlődési feladatainkkal mindenképpen szembe kell néznünk, ha nem akarunk örökre boldogtalanok, kiegyensúlyozatlanok maradni, sőt, fizikailag is megbetegedni a feldolgozatlan feszültségeink miatt. Tehát a „nem csinálok semmit, majd csak lesz valahogy” lehet, hogy nem lelki eredetű döntési helyzetekben valós opció, de itt nem.
Vagy
1. nekiállok magam utánanézni a népszerű, illetve esetleg mára szakmaibb irodalomban (tele van a könyvesboltokon a pince, a padlás „népszerű”, teljesen mindennapi fogalmakat használó önfejlesztő könyvekkel), mert nincs rá pénzem, nem akarok erre áldozni magam, a cégemmel meg nem tudtam megfinanszíroztatni,
2. vagy lehetőségem van külső segítséghez folyamodni.
Széles a választék, ha úgy érzed, nem tudsz túllépni egy problémádon:
· amennyiben magánéleti problémáid vannak, a life-coachingtól a családállításon keresztül a pszichológusig és a pszichiáterig a szakemberek serege áll rendelkezésedre.
· Ha az elakadásod, vagy a fejlődési igényed (például egy magasabb pozícióba kerülés és az azzal járó szélesebb körű management feladatokhoz való gyors felzárkózás) a szakmai életedben jelentkezik, természetesen adódik az üzleti coaching, mint megoldás.
Minden coaching folyamat egy elkötelezettség nélküli első találkozóval kezdődik, felmérheted, hogy az adott coach-ban van-e bizalmad, látod-e benne azt az akarást, hozzáállást és lehetőséget, hogy Neked a coahing standard folyamatában (10-12 db 1 órás „ülés”) segíteni tud majd. Ha nem, keresel tovább.
Persze, az önfejlesztéssel több nehézség is van, kicsi az esélye bármilyen előrelépésnek, de továbbra is állítom, hogy egy teljesen reálisan alkalmazható alternatíva a (nagyon) erős akaratúak és az önmaguk alapos, elfogulatlan megfigyelésére alkalmasak számára (persze, az más kérdés, hogy akinek olyan erős akarata van, hogy ezt az alternatívát sikeresen tudja alkalmazni, annak lehet, hogy nincs is arra annyira szüksége... és az is, hogy nagyon-nagyon nehéz elfogulatlannak lenni – önmagunkkal szemben...).
Talán van még egy érdekes és fontos nehézség ennek az alternatívának az alkalmazásakor az előző bejegyzésben említetteken kívül (mint a szükséges idő, az energia és a nem mindennapi lélekerő és alkalmasság). Ez pedig az elérhető széles választékú szakirodalomban való eligazodás nehézsége és ennek a szakirodalomnak a sokszor nem igazán a helyi adottságokhoz kalibráltsága. Mondjuk ki nyugodtan, az önfejlesztő és management irodalom mekkája Amerika, és Amerika messze van (nem csak geográfiailag).
Irányzatok, trendek, korszakok, nagy nevek és köréjük csoportosuló iskolák „harcolnak” a kegyeinkért, a nekünk segítő tanácsadók kegyeiért, hogy minél többen at ő (egyedül üdvözítő) módszerüket használják, népszerüsítsék. Hogyan válasszak ezek küzül, ha az én egyéni problémá(im)ra keresem a választ? Nehéz.
Adós maradtam, de csak a következő bejegyzésig egy tágabb, szakmaibb irodalom-listával. Bocs, ebben volt még ennyi.