A « Mesterhármas » egy három alkalomból álló coachoknak és érdeklődőknek szervezett workshopsorozat volt, egy virtuális gyöngysor, a « hogyan coacholnak és egyáltalán hogyan gondolkodnak a mestercoachok » láthatatlan szálára felfűzve…
Peter Szabo (SolutionSurfers, Svájc) volt a harmadik vendéglátója és vendégelőadója az ún. Mesterhármas sorozatnak, amelyen 3 alkalommal tavasztól őszig a 3 (azt hiszem) első MCC-t (Master Credited Coach) ICF-fokozatot elért magyar, vagy magyar származású, de tartósan régóta külföldön élő kiváló coach-ra építettek fel a szervezők.
Biztosan lesz valahogyan folytatása, jelezték is a rendezők (ICF Hungarian Charter Chapter és a Professzionális Coaching Egyesület). Soha ne mondd, hogy soha, bízom a rendezőkben, ezt is fantasztikusan oldották meg, mindenesetre tény, hogy ez tényleg így, itt és most volt tökéletes (pont három ilyen lehetséges szereplő volt, akik MCC-k és magyarul, tolmács nélkül tudták ezt megoldani).
Fontos a rendezők munkája. Nem tudom, kinek jutott eszébe, de ez a 4-órás formátum piszkosul bevált, csak gratulálni tudok a konstrukcióhoz. Jóval többet lehetett kapni így, mint egy « szokásos » egy-kétórás cuccon, a jelenlévők között is másfajta szinergiák kezdtek működni, mód volt egyfajta workshop-szerű működésre annak ellenére, hogy voltunk vagy 50+ (70 ?) mindegyiken.
Horváth Tünde MCC « Mélység »-ével, élő, nagyon tanulságos akvárium coachingjaival kezdődött tavasszal, Turai Léda MCC elvarázsolt sok mozgásos, táncos varázslatával folytatódott és Peter Szabo MCC « Csupán egy ülésben » című 4 órás workshopjával ért véget, amelyre szeptember elején, 10 napja került sor. Most és itt ez utóbbiról szeretnék egy érdekes aspektust felidézni. 
Peter Szabo varázslatos személyiség. Játékosság, okosság, komolyság, mélység keverednek benne olyan finoman, hogy csak nagy nehezen tudtam ezt a mondatot is kitalálni, mert ezek az összetevők olyan észrevehetetlenül egységben jelennek meg működésében, workshopjain, könyveiben, videóján, hogy ember legyen a talpán (most dicsekszem…), aki egyáltalán képes megnevezni őket egyenként (most hirtelen elgondolkodtam, hogy a sorrend rendben van-e így, majd – most Neked teljesen észrevehetetlenül, azért mondom – azonnal rábólintottam… persze, a homo ludens fogja össze benne az egészet… :-)))
…és ott van benne a kutató, kisérletező, tudós ember is, ebbe most láttunk egy kis betekintést… szerintem nagyon jókor volt ez a workshop, mert éppen egy nagyon érdekes projektben értek el a SolutionSurfer-esek egy érdekes fordulóponthoz a SolutionSurfers-esek (Peter mindig arról beszél az ilyen alkalmakkor, ami éppen a legjobban érdekli abban a pillanatban, sokszor volt alkalmam már ilyeneken résztvennem… hálistennek, mindig valami érdekes érdekli… :-)))
Most éppen az, hogy hogyan lehetne kiterjeszteni a « csupán egy ülésben » koncepciót a coach-képzésre is.
A megoldásközpontú gyakorló coachokhoz gyakran az az első kérdés (azoktól, akik még csak nagyon messziről hallottak róla valamit, ilyen meg egyre kevesebb van…), hogy « Te, mondd, tényleg ? Tényleg egy ülés elég ?! ». Én személy szerint azt szoktam mondani, hogy az attól függ, de igen, ha van olyan megközelítés, ami lerövidítheti a folyamatot, az ez (van még a Palo Alto-i brief coaching iskola, de ebbe most nem megyek bele… - ezért félrevezető lehet úgy leegyszerüsíteni a megoldásközpontú brief coachingot, hogy « brief coaching », mert ilyen több van…).
Az ős, a Milwaukee Megoldásközpontú családterápiás központ - ahol Steve de Shazer és Insoo Kim Berg elkezdte használni a « megoldásközpontú « kifejezést lényegében a ma coachinghoz is felhasznált értelemben - sem dicsekedett azzal, hogy minden ügyfelet/klienst egyetlen alkalommal az általuk kívánt pályára tudnak állítani (jó, ez is bonyolultabb, a kliens nem mindig tudja pontosan, mi a pálya, mindenesetre hogy már ne legyen szüksége további ülésekre). Hosszú, több, mint étvizedes gyakorlatuk alapján kimutatták (nagyon alapos admnisztrációt vezettek), hogy sikerült levinni az átlag ülésszámot 5 ülés alá. Persze, ebben az átlagban vannak egy-üléses és akár 10 ülés feletti ülészszámú folyamatok is.
Azt szoktam gondolni, hogy nem is az számít a legjobban, hogy hány darab ülésre van szükség, hanem az, hogy nyitott ez a szám. Nem határozzák el előre, hány legyen és ha kevesebb is elég lenne, akkor is végigviszik, ha törik-szakad, hanem annyi ülésből áll a folyamat, amennyire az ügyfélnek valóban szüksége van (alapesetben, ez az ügyfél döntése természetesen…).
Peter – úgy látszik, mostanában up-datelhette az adminisztrációját talán, mert ezt még nem hallottam tőle – túl van a 4000 coaching ügyfélen és egyre többször, ezek nagy részénél sikerül az első alkalommal olyan áttörést elérni, hogy az ügyfél azzal a nyugodt tudattal távozik, hogy innen már egyedül is fog neki ez menni.
A SolutionSurfers sok országban, Magyarországon is 5 éve szervez egyéni és team-coach képzést is. Az első ACTP ICF-akkreditált kurzusuk nekik volt Magyarországon, aminek a lényege az, hogy a tréninget elvégzetteknek lehetőségük van ICF hivatalos vizsgát tenni (a vizsgához magához az ICF delegál egy külső asszeszort is, a belső Peter).
Disclaimer : én 2012 évben végeztem elé náluk a teljes egyéni coachképző tréning-folyamatot és decemberben vizsgáztam PCC-szinten… A két asszeszor Peter és Turai Léda volt, tehát elégedetten elfogult vagyok velük szemben (muszáj ideírni, meg ne sértődjenek, volt olyan szerencsém, hogy kíváló vezető trénereim voltak egyéb képzéseken is, akik mind nyomot hagytak a gondolkodásomon, a teljesség igénye nélkül : Vizi Bea, F. Várkonyi Zsuzsa, Márton Mónika, Dr. Sárvári György, itt-ott rövidebben-hosszabban mindről írtam már… :-)))
Vissza Peter workshopjához és a coachképzéshez. Szöget ütött már évek óta Peter fejébe, hogy hogyan lehet, hogy az ügyfelek egyre nagyobb részénél egy ülés alatt lényeges áttörést, megértést, tanulást lehet elérni, míg az egyéni coachképzés esetén a hosszú évek nemzetközi átlaga 12 napos képzés ellenére is csak 2/3-os sikerrel jár (ennyinek sikerül megszerezni a képzésen belül az érvényes ICF-vizsgát). Hogyan lehetne a coachokat is legalább olyan hatékonyan képezni, mint ahogy az ügyfelekkel lehet dolgozni, ha talán nem is « csupán egy ülésben »…
Elgondolkozott rajta, hogy az ismert hosszúságú folyamat talán elkényelmesít és lehet arra számítani, hogy « OK, ezt most nem értem, de majd a jövő héten, amikor a ….-t vesszük, onnantól dőzs lesz… ».
Ezt a 4-órás workshopot Peter egy kísérletnek is szánta. Mi van akkor, ha egy ilyen 4-órás workshopon az összes lényeges alap-alap dolgot begyakoroltatja és mondjuk hozzáfűz egy néhány hetes netes social learning utánkövetést?
Az biztos – mondom, hogy sok workshopján, sőt tréningjén résztvettem már -, hogy feszesebbek (és kicsit hosszabbak ?!) is voltak a tudás-bonbon részletek a 4-fázisú, érdekesen felépített gyakorlás-sorozat elemei között, mint általában és a végén értettem csak meg, miért, hogy mire is megy ki a játék…
Mert « persze » Peter ezt az egész kísérleti izét, koncepciót csak a workshop legvégén mondta el, amikor 20 főt meghívott az utánkövetés-folyamatra. Izgalommal várom. Lesznek olyanok, akik semmi ilyen megoldásközpontú térningen nem vettek részt, lesznek olyanok, akik néhány slukkot már kaptak belőle és lesznek olyanok is néhányan, akik már használják is valamilyen mértékben. Biztos vagyok benne, hogy senki nem megy haza üres kézzel ebből a kísérletből !
Nagyon szeretem ezt a nyitottságot, ezt a kezdményező, kísérletező szellemet, amivel Peter áll hozzá ehhez az egészhez… Soha nem unalmas, mindig kitalál valamit és nem csak ad hoc, van eleje, közepe (vége nem feltétlenül, hiszen jön az újabb megoldás, meg az újabb…), az egyik valahogyan, nem-lineárisan, de következik a másikból, szóval, oda kell figyelni rá… mint most is... :-)))
