3 kis youtube-ra feltöltött, a "Fais pas ci, fais pas ca" sitcom egy epizódjából kivágott videó-klipek a coachingról (görbe tükörben) volt a gondolatok elindítója... a 3 kis videó klip (a linkek a szövegben) azt mutatja, amikor egy "túsz" vezető nem tud kibújni a formálisan rá "kirótt" coaching-kötelezettség alól... hát kibújik informálisan...
Milyen az - persze, szatírikusan, egy kicsit eltúlozva -, amikor egy vezetőnek a szervezet "rendel" coach-ot és a coachee-nak, a tulajdonképpeni coachee-nak esze ágában sincs ennek komolyan alávetnie magát... (aki nem beszél franciául, a gesztusokból, a metakommunikációból, meg a kisérő megjegyzéseimből pontosan érteni fogja, miről van szó...)
1. rész: az új coach megérkezik a céghez, ahol a legfelső vezető hölgy coachának úgy választották ki, hogy egy coach-meghallgatásra hívtak be tizen-plusz vezetői coachot és annyit - órákat - váratták őket (előző epizódban), hogy rajta kivül mindenkinek elege lett, és elment... ő maradt... itt bejelentkezik a recepciónál... a beszélgetés végén, aki már az "új" coach hangsúlyozásával jelzi, hogy itt "helyzet van", sok sikert kíván neki, és kolléganőivel sokatmondóan összemosolyognak...
2. rész: Az új "kocs" találkozik a nagyfőnökkel, aki nehezen fogja fel, hogy ki is ez (multi, több ezer fő, nem tudja mindegyiket észben tartani...) és amikor rájön (mutatja az idézőjellel, hogy mennyire tartja fontosnak ezt az egész "kocs" dolgot...), megkéri, hogy mivel éppen fontos dolga van, várjon rá... majd hívja...
3. (befejező) rész: a "kocs" megúnja a megalázó várakoztatást és úgy dönt, dülőre viszi a dolgot, kideríti, hogy hogyan is lesz ez az egész (annak ellenére, hogy tiger-lady főnökasszony - természetesen most is - elfoglalt...)...
Végülis a főnök egyik első embere, aki éppen jelentést hozott neki, megsajnálja a "kocs"-ot, és röviden elmagyarázza a helyzetet...
Van egy érdekes pillanat, amikor keresi a jelzőt a főnök-asszonyra, hogy az igazgató tanács tulajdonképpen miért is tartja fontosnak ezt a "kocsingot" (franciában hátul a hangsúly, azért hangzik olyan furán ez a hangsúlytalan rövid o-s "kocs"...)...
A jelző keresése közben megtorpan, összevillan a tekintete a főnökkel, akinek egy pillanatra sikerül néhány közel zeusz-nyi energiájú villámot szórnia (na, ez a színész...), a beosztott vezetőnek sikerül is erre az energiára felülve megtalálnia a főnök konszenzusát is bíró jelzőt... "szögletes..."
Azután a főnök átveszi a szót és megmutatja, hogy tudja ő maga ezt még fokozni önmagáról, "Nem hallgatom meg az embereket, érzéketlen vagyok, fenyegetem az embereket...", majd egy mefisztói kacajjal tudatja, hogy mennyire semmibe veszi ezt az egészet ("...n'importe quoi..." - össze-vissza beszélnek...)
És mivel a "kocs" még mindig nem érti mit várnak tőle, ki is meri mondani egyenesen: "Semmit, éppen ez az... gondolja meg, egy kis vagyont fizetünk magának azért, hogy ne csináljon semmit... azért ez ebben a válságos időszakban nem is rossz, nem igaz?"
ÉRDEKESSÉGEK, TANULSÁGOK...
3 pont volt, van ebben a történetben, ahol meg kellett volna állni a "kocs"-nak:
1. amikor megváratták egy észszerű határon túl
2. amikor kiküldték, hogy (hosszan) várjon (mi több elfelejtkeztek róla olyan szinten, hogy - ebben a részben, amikor betoppan - már újra megkérdezi a reménybeli ügyfél, a főnök, hogy "Ki maga?") és
3. amikor megmondták neki, hogy fal, kamu lesz az egész...
Az első kettő "csak" balfékség, bár így is árt a szakmának. A coaching partnerségben, szemmagasságban, nem orákulumként működve képzelhető el hasznosnak. Alapelv: az ügyfél a saját életének a szakértője... a coach támogató, kisérő, a fejlődés tanújaként, katalizátoraként működhet jól... a tréninggel ellentétben, ahol a nem-tudom tartományból segít a tréner a tudom tartományba eljutni, a coaching a "tudom"-tól a "csinálom"-ig segít eljutni (Dobay Robitól hallottam ezt egyszer, ezt a megkülönböztetést) a közösen megtalált, újrafelfedezett ügyfél-erőforrások, ügyfél saját "best practice"-ek felhasználásával, kiterjesztésével, az opciók lehető legteljesebb feltárásának pluszával együtt...
De ez a másik irányban is igaz, nem csak a coach-nak kell vigyáznia, hogy ne terhelje túl a kapcsolatot esetleg a saját megoldásainak erőszakolásával (mások mások, és milyen jó, hogy mások mások...), de az ügyfélnek is partnernek kell tekintenie a coachot, különben nem fog működni a coaching, kár is elkezdeni... ha a szolgájának, beosztottjának, pincsijének tekinti a coachot, az mindenkinek megalázó, illetve a cég/szervezet számára felesleges pénzkidobás...
A főnöknek például azért megalázó, mert ezzel azt is jelzi (mi több, nyilvánvalóvá teszi), hogy bármennyire is mindenható, az igazgató tanács előtt azért neki is meg kell hajtania a fejét és ez azért dög ciki neki is... míg ha már úgyis fizetik a "kocs"-ot, talán tehetne egy őszinte kísérletet, amivel mellesleg az arcát is meg tudná menteni egy ilyen neki is kellemetlen helyzettől... gondolom, egy ilyen expense-riport mástól (fizetni el nem végzett szolgáltatásért) akár az illető kirúgásával is járhatna... szóval vannak ebben etikai elemek bőven meggondolásra a vezető számára is...
A harmadik pont, hogy egyértelmű, hogy falból ment csak bele a vezető, esze ágában sincs ennek a jöttment "kocs"-nak kiönteni a lelkét, és ezt kerek perec meg is mondja, ebben a helyzetben bent maradni a coachnak már nem csak balfékség, ez akkor is alapvető coaching etikai vétség, ha nem is szerepel kifejezetten így az etikai kódexekben. Ez csalás. Szolgáltatást tettetni, elfogadni ellenszolgáltatást semmiért, ez főbenjáró.
És van itt még valami... az illető, aki nem is akarta az egészet, de a nyomás hatására mégis végigcsinálja - ha a coach nem kap észbe és szakmai méltóságának tudatában nem utasítja el egy ilyen játékban neki szánt megalázó szerepet -, paradox módon jogosan állíthatja, hogy a coaching (ahogy ő ezt előre meg is mondta egyébként) egy marhaság, teljesen hatástalan időpocsékolás... és ez igaz is ott és akkor, ENNEK a coachingnak tényleg nem volt értelme és időpocsékolás volt... annyira nem lehet nehéz anyagi helyzetben a coach, hogy ne vegye észre, hogy ha egy ilyen helyzetbe belemegy, kívül ül az ágon, amit fűrészel, felhasználták, júdás-pénzt kapott, és eldobták, mint a tegnapi újságot...
Egyébként a helyzet ennyire talán az életben soha nem clear-cut... Néha az első néhány ülésből derül ki, hogy cél se igazán van, meg igazából elégedett magával az ügyfél... És akkor a coachnak kell kezdeményeznie (bizony...) a folyamat azonnali befejezését (persze, először tükrözéssel, visszajelzéssel ki érdemes puhatolni, hogy jól mértük-fel a helyzetet... előfordulhat, hogy pont egy ilyen őszinte feltáró visszajelzés lesz az, ami beindítja az ügyfél rakétáit...)
Tudjátok mit, itt válik el a rögzített gondolkodásmód (én már jó vagyok, ez már a végéig kitart, nekem már nem tudnak újat mutatni...) a fejlődési gondolkodásmódtól (az agyunk felfedezett nem múló plaszticitása az alapja annak, hogy holtunkig tudunk tanulni, tudom, hogy nem tudok mindent, örömmel veszek igénybe minden rendelkezésre álló eszközt a fejlődésemhez)...
Egyszer hallottam egy olyan történetet, hogy valaki azért akart coachot, hogy elmondhassa, neki is van coacha, mert a vállalatnál, aki számított, annak már volt... - még nem ez a jellemző... még el kell mondani néha, hogy a legjobb edzője a Roger Federernek van, meg a Djokovicnak, vagy a Nadalnak (igaz, ott "Toni" a családban marad...), és nem a futottak-még teniszezőknek... az, hogy egy cég erőforrást, méghozzá személyre szabott, ennél fogva értékes erőforrást biztosít egy munkavállalójának, vagy a munkavállaló maga szán rá erőforrást, hogy fejlődjön, nos, ez azokkal történik, akik többet akarnak, jobbak akarak lenni...
Mire lehetnénk jobban büszkék, mint erre...
Elérhetőség: teveatufokan@gmail.com
