Sokat hallottam innen-onnan, főleg a tengeren túlról, parázs vitákat a fair playről a női profi versenysportokban transz versenyzők kapcsán. Nem olyan sok az eset, viszont azok out of proportion kapnak lábra, mint hírek, rémhírek. És soha nem hallok ilyen típusú fair play-ről a férfi profi versenysportokban (a sport egyéb, alapvetően amatőr részében ennek nincs szerintem jelentősége, ott helyben egyezzenek meg, ott a tét a jóllét, fitness, baráti versengés, döntsék el maguk, kikkel akarnak és kikkel nem sportolni, játszani, versenyezni). Ez az aszinkronitás nekem diszkrepanciának tűnt, ami esetleg a tényleges fair play szituációra is egy új fényt tud vetni.
Mivel az LLM-ek sokkal több, comprehenzívebb irodalom-kutatást képesek végezni, seperc alatt, a Copilothoz fordultam. Lényegében változtatás nélkül adom közre beszélgetésünket, tanulságos lehet. Nem vagyok semmilyen -fób, ne próbálj anélkül savazni, hogy végigolvasnád. Ha viszont végigolvasod, megemészted, és érdemben kedved van hozzászólni, állok elébe. Csak mondom, a trans-community-ben, as a whole sincs egyetértés, azonos álláspont ebben a kérdésben. Ezért kérem, hogy mielőtt esetleg hozzászólnál, olvasd végig, mert konkréten erre is rákérdeztem a végén, és ezzel kapcsolatban is volt a Copilot-nak mondanivalója... Ha végigolvasod (hosszú!), fogod látni az érvek érdekeltek, a vélemények, a tények mindkét oldalról.
Innentől idézem a párbeszédet a témáról (tudatosan benne hagyom a válaszok utáni javaslatait is, hogy akit ennél mélyebben érdekel, használhassa azokat az ötleteket is):
Én:
“Rendszeresen felmerülő fair play probléma a profi sportoló transz-nők szerepeltetése női profi sport rendezvényeken. Ez a probléma a megjelenési arányaihoz képest erősen felfújt szerintem, de az “ikonikus” néhány eseten (swimming, boxing) nehezen teszi túl magát a közvélemény, a sajtó, a net, és én is.
Ami feltűnt és érdekel, hogy vajon ilyen típusú fair play probléma egyáltalán valahol felmerült-e profi sportoló transz férfiak szerepeltetésével kapcsolatban profi férfi sport rendezvényeken. Érdekelne, hogy milyen magyarázatok jelentek meg, ha egyáltalán, erről a figyelemreméltó aszinkronitásról. Hozzáteszem, hogy az amatőr, helyi, college. egyetemi dolgok nem érdekelnek, a helyi szabályokat hozzák meg ott. De amikor nagy a tét, szerintem az más tészta…
És természetesen semmi elvi bajom nincs a transz jelenséggel, mindenki boldoguljon, éljen úgy, ahogy neki jó, de szerintem érdemes elgondolkodni a speciális szabályokon, ahol ez mások jogis érdekeit keresztezheti, ez a fajta parttalan szabadság. Tudsz az ezen való gondolkodásban segíteni?”
Copilot:
“Aszinkronitás a transz-sportolók megítélésében
1. Transz férfiak részvétele a férfi profi sportban
A transz férfiak eddig nem okoztak fair play aggályokat férfi profi versenyeken, mert a férfi kategória nyílt, és az erő-állóképességi előnyt nem tartják kockázatosnak.
A férfiakra vonatkozóan az egyetlen ismert teljesítményfokozó faktor a tesztoszteron, ám a transz férfiak hormonpótlása (GAHT) a világ doppingellenes rendszereiben már meglévő, terápiás felmentés (TUE) alá esik. Így nem számít „extra” előnynek, hanem orvosi indokoltságú beavatkozásnak A.
Transz férfi sportolóból elenyésző szám versenyez elit szinten, mert a hormonkezelés során elérni kívánt tesztoszteron-szintek inkább a cisznemű férfiak normál tartományába viszik őket, nem túlhaladják azt, így nem garantálnak kiemelkedő teljesítményt B.
2. Miért nem merül fel a fair play probléma?
• férfi kategória mint „open” mezőny: nincs kifejezett védelem, így megengedett minden, ami a tesztszintekkel összhangban van
• meglévő doppingellenes és TUE-protokollok kezelik a tesztoszteronpótlást, nincs szükség külön szabályra
• a férfi sportban a domináns narratíva a teljesítmény fokozás és nem a biológiai előny kiiktatása
• a női sportot korábban kizárólagos kategóriaként hozták létre a nemek közti teljesítménykülönbségek mérséklésére
• kutatási és médiakapacitások többségét a transz nők helyzete köti le
3. Szabályozói gyakorlat: női vs. férfi kategória
• női profi sportokban (pl. World Athletics, FINA) tesztoszteron-csúcsszintek megállapítása, pl. 2,5–10 nmol/L és hosszan tartó teljesítésük követelménye
• férfiaknál nincs külön tesztoszteron-korlátozás, csak a generikus doppingellenes szabályok
• NCAA: transz férfiak számára is TUE kell, de ez a meglévő szabályrendszer része, nem új kizáró kritérium
• hazai profi ligákban szintén nem fogalmaztak meg külön transz férfi megszorításokat
4. Közpolitikai és kulturális háttér
A nők védelmét hangsúlyozó mozgalmak a női sport „tiszta” versenyfeltételeit tekintik elsődleges feladatnak. A férfi sportot nem tartják sérülékenynek a biológiai különbségekkel szemben, így nem alakult ki politikai nyomás a transz férfiak kizárására. A transz nőket épp ellenkezőleg, mint lehetséges „túlzott előnyt” hordozó csoportot kezelik.
5. Hogyan lehet újragondolni a rendszert?
• sportág-specifikus, tevékenységre szabott tesztoszteron- és fizikai paraméterek vizsgálata
• nyílt (open) kategória bevezetése: mindenki indulhat, ugyanakkor megtartják a férfi és női bajnokságokat
• egyéni, objektív teljesítménytesztek alkalmazása (pl. izomerő-, VO₂max-mérés) a kategória-meghatározáshoz
• következetes kutatás a transz férfiak teljesítményéről elit szinten, hogy valós adatokból épüljön a szabályozás
6. Felmerülő kérdések további gondolkodáshoz
• vajon a férfi kategória „nyílt” jellege hosszú távon fenntartható-e a teljesítményt hajszoló szaksportban?
• szükség van-e külön protokollokra a transz férfiaknak, ha nincs kimutatható előnyük?
• hogyan lehet ösztönözni a transz férfiak részvételét anélkül, hogy indokolatlan aggályokat keltenénk?
• milyen szerepe lehet a közösségi és média-reflexióknak az aszinkronitás oldásában?
Divergencia és további információk
• a DSD/Semenya-ügyek tanulságai a nemi kategóriák jogi habozásáról
• open division kísérleti modelljei triatlonban, úszásban és kerékpározásban
• pszichoszociális hatások: miért fontos a részvétel az egészség és identitás szempontjából
• lehetőségek vegyes, team-versenyek bővítésére
Ha részletesebben is érdekel bármelyik témakör, vagy konkrét sportágra szeretnéd kiterjeszteni az elemzést, szívesen folytatom.”
Én:
“Köszönöm! Egy dolog még. Gyakorlatilag minden ilyen részletes ismeret hiányában, egyszerűen józan ésszel kb ugyanezt gondolom (csak közbevetés, nem gondolom a józan (paraszti…) ész primátusát, de ahol elég, ott célszerű ezt használni…:-))).
Azt gondolom, hogy a női transz aktivisták már ezt az egész vizsgálat-hercehurcát sem tartják fair-nek, úgy képzelem, ők, mivel azt gondolják, hogy az, hogy milyen nemű az ember, az 100%-ban társadalmi konstrukció, szélsőséges értelemben nincs biológiai meghatározottsága egyáltalán, azt tartanák fair-nek, hogy valaki odamegy, azt mondja, én nő vagyok, és kész.
Vajon, ez a kérdés felmerül-e az irodalomban, ahogy én tudatosan kisarkítottam, és egyáltalàn, ezeknek a biológiai kritériumoknak megfelelés fair-kategóriának számít a tárgyban altív transz aktivisták számàra. vagy ők - ahogy én gondolom - legszívesebben tisztán “nyílt”-tá tennék a női sportokat is? Mit találsz erről?”
Copilot:
“Transz-aktivisták holisztikus vs. biológiai kritériumokról alkotott nézetei
Az irodalomban és aktivista dokumentumokban két fő irányt látunk a női sportokba történő transz‐inklúzió kapcsán: az egyik a puszta önazonosítást hangsúlyozza, a másik elfogad bizonyos biológiai (hormonális) kritériumokat mint kompromisszumot.
1. Önazonosításon alapuló („self-ID”) megközelítés
• A legszélsőségesebb queer‐elméleti és transz‐aktivista körök szerint a nem pusztán társadalmi konstrukció, így az önazonosítás mindent felülír.
• Ezeknek az álláspontoknak az egyik gyakorlati manifesztuma a „teljesen nyílt” kategória érve: bárki, aki azt mondja, „én nő vagyok”, részt vehessen a női versenyeken.
• A TransLucent oldalon megjelent kritika is erre épít, ahol az “open” kategóriát épp azért tartják igazságtalannak, mert kirekesztő a transz nőkkel szemben, és bármilyen biológiai megszorítást transzfóbnak neveznek
2. Kompromisszumkereső aktivista pozíciók
• Egyes szervezetek – mint az Athlete Ally vagy a Human Rights Campaign – ugyan elutasítják a női kategória szigorú lezárását, de elsősorban a meglévő versenyszabályok és nemzetközi keretek (pl. IOC-irányelvek) keretein belül dolgoznak, nem radikális önazonosítást hirdetnek.
• A Forbes-ban idézett Athlete Ally kritikusa szerint a sportági testületek „politikai nyomásnak engednek a befogadás, méltányosság és diszkrimináció‐mentesség alapelvei helyett” B, de nem követelik kifejezetten a teljes biológiai kritérium‐mentességet.
• A National Review megjegyzi, hogy az „open” kategória kompromisszuma sem elégíti ki az aktivistákat, akik „központi követelésként” tartják számon, hogy a férfiként született nők teljes egyenlőséget élvezzenek a női mezőnyben, mértékadónak tekintve puszta önazonosításukat C.
3. Nemzetközi testületek és az aktivista nyomás
• Az Olimpiai Bizottság 2021-es keretrendszere 10 elvet fogalmaz meg, többek között a hátrányt feltételező előítélet-mentességet és az evidence-based megközelítést, de nem ír elő kötelező self-ID-ként kezelendő eljárást D.
• E tanácsadó irányelvek a sportágak autonómiáját hangsúlyozzák, de az érintett aktivista csoportok gyakran hiányolják, hogy nehéz visszavonhatatlan garanciákat adniuk a teljesen korlátozás-mentes részvételre.
4. Főbb kérdések a további kutatáshoz
• Melyik aktivista szervezet fogalmaz meg nyíltan orvosi vagy hormon‐szint kritériumok elleni állásfoglalást (például Stonewall, Amnesty International)?
• Hogyan reagáltak női transz mozgalmak vezetői (pl. Morgan Carpenter, TGEU) a sportági tesztoszteron-korlátokra?
• Vannak-e empirikus felmérések arról, hogy az aktivista törekvések hogyan alakították az egyes sportok szabályozását?
Ha érdekel egy konkrét szervezet (például Athlete Ally, Human Rights Campaign) vagy egy adott sportág aktivista vitájának részletesebb bemutatása, jelezd, és összeállítom a releváns szakirodalmi és közpolitikai anyagokat!”
Én:
“Boxingra, swimmingre ezeknek a vitáknak a lényege?”
Copilot:
A boksz és az úszás körüli fő vitapontok
1. Boksz
• Biztonság és erőszintkülönbség
A bokszban kiemelten felmerül a testi épség kérdése: az ellenfél fizikai ereje nagyobb sérülésveszélyt jelenthet a cisznemű nőkre nézve.
• Legikonikusabb eset: Imane Khelif
Az algériai ökölvívó több női versenyen aratott győzelmet, majd a World Boxing szigorú tesztoszteronszintek alapján el is tiltotta a részvételt, ami felerősítette a – mindkét oldalról – érzelmi töltetű közvitát.
• Szabályozói válaszok• világszervezetek (pl. AIBA/World Boxing) bevezettek szigorú biológiai és hormonális kritériumokat
• egyes országokban jogi lépések (tilalmak, különpályák) merültek fel
• Főbb álláspontok• Kritikusok: a férfi pubertás során szerzett izomtömeg nem szűnik meg teljesen hormonkezeléssel sem, így a versenyt „kisajátíthatja” egy transz nő.
• Támogatók: hangsúlyozzák az egyéni sportolói jogokat, a diszkrimináció-mentességet és az IOC keretrendszerének betartását.
2. Úszás
• Teljesítmény- és technikai kérdések
A versenytávok és fordulók során mért századmásodperces előnyök mögött klinikai kutatások is kimutatták, hogy a korábban férfiként megnövekedett izom- és csontsűrűség részben megmaradhat.
• Lelkesített viták: Lia Thomas és Laurel Hubbard• Lia Thomas 2022-ben NCAA-győztes lett, majd UPenn búvóhelyszíneit és címét visszavonták, miután a Trump-kormányzat lefagyasztotta az egyetem 175 millió dolláros szövetségi támogatását.
• Laurel Hubbard New Zealandról olimpiai indulóként került reflektorfénybe.
• Szabályozói lépések• FINA (World Aquatics) 2022-ben bevezetett „pubertás előtti” korlátozás: csak azok versenyezhetnek a női mezőnyben, akik teljes hormonkezelés nélkül legkésőbb 12 éves korukig nem léptek túl a Tanner-skála második fokán.
• NCAA: minimum 12–36 hónapos tesztoszteron-szint csökkenés és TUE (orvosi felmentés) elvárás.
• Főbb álláspontok• Ellenzők: a nem teljesen eliminálódó biológiai előny torzítja a versenyt, ezért vagy külön „open” (nyílt) kategóriát, vagy szigorúbb hormonkövetelményt szeretnének.
• Pártolók: hangsúlyozzák a befogadást, a tudomány folyamatos fejlődését, valamint az egyéni identitás és emberi jogok védelmét.
Miben kulminál a két vita?
1. Fair play vs. inklúzió: milyen mértékben engedhető meg egyéni jogok tisztelete a verseny tisztasága rovására?
2. Tudományos bizonyítékok: elegendő-e a tesztoszteron-szint korlátozása, vagy más fizikai paramétereket is vizsgálni kell?
3. Biztonsági kockázatok: különösen küzdősportokban nő a sérülés veszélye.
4. Jogi és politikai nyomás: állami tiltások, ijelyezések, illetve nemzetközi sportszövetségek autonómiája ütközik.
Ha mélyebben érdekel, hogyan alakultak a konkrét szabálymódosítások vagy milyen megoldási javaslatok keringenek (open division, fizikai tesztek, vegyes csapatversenyek), szólj nyugodtan—folytatom a részletezést!”
Copilot (miután kértem és kaptam az illusztrációt, “Ő” még feldobott nèhány lehetséges irányt a továbbgondolkozásra, ha valakit még mélyebben érdekel a téma, nosza, lehet tovább kutatni akár ezen irányokban is…):
További irányok a transz-kérdés kapcsán
• Open kategóriák prototípusai: triatlon, kerékpár és úszás kísérleti „mindenki indulhat” versenyei
• Vegyes csapatversenyek lehetősége: hogyan alakítják át a hagyományos nemi felosztást a meccscsapatok
• Sportoló-pszichológia: az identitás és társadalmi elfogadás hatása a teljesítményre
• Jogi keretek: állami szabályozás és nemzetközi sportszövetségek autonómiája
Melyik téma érdekel leginkább, vagy van valami teljesen más kérdésed? Semmi sem túl merész!”
Ez a “semmi sem túl merész!” elgondolkoztatott, egyrészt bíztató, másrészt ijesztő… ez a kettősség már velem marad…
