Tele van az FB fizetett hirdetésekkel. Van, amelyik érdekel, már előfordult, hogy vettem is valamit (eddig nem jártam meg, most eggyel talán befürdök, mert se híre, se hamva...), de a többségükön tovább-scrollozok. Megcommentálni meg nem szoktam, pláne sharelni. Ezen most elgondolkoztam, talán ez se érdemel szót...
Amin most megakadt a szemem, az valamilyen (angol nyelvű!!) e-mail író template-szerűség, a hirdetés úgy kezdődik, hogy mindenki utál e-mailt írni, bla-bla-bla... és ez az izé, szoftver, vagy mi, majd megírja helyettünk az e-mailt... Ha nem lenne trivilis, ezzel egy csöppet siettetjük az amúgy félt AI-térnyerést... Bár, van előnye... a szoftverek majd eldumálnak, mi meg lógatjuk a lábunkat... hová is? Hát karanténes időben mondjuk a bilibe...
Na, ezen elgondolkoztam. Azt tudjuk (?), hogy a figyelem-span elérte bizonyos korosztályoknál, bizonyos helyzetekben a 3 sec-ot. Aki írni tanít az interneten, bárhol (e-mail-ben is!), első szabály: tömörség, lényeg (kb. már ez a post is túl hosszú már idáig is, igaz, én pont lesz@rok (majdnem) minden szabályt...).
Az is tudható, hogy a kézírásnak is annyi, hiába mondják, hogy azt jobban megjegyezzük (igaz, bármit is hiába mondanak...).
Régen a levélírás egy job volt. Papír, toll, boríték, bélyeg (!!! azt úgy lehet általában még tudni, hogy mi a bélyeg?! Vagy az is már a tantusz és a dinozauruszok sorsában osztozik?!). Posta, postaláda... jaja, és megírni... kézzel...
Ez a cégnél, valamikor régen, még egyszerű volt, volt személyzet arra (elég nagy cégeknél), aki begyűjtötte a megírt leveleket tartalmazó borítékokat, a bélyegre, postázásra már neki volt gondja. Reggel bevitte a postára, kihozta a kapott leveleket, és szétszortírozta, és széthordta a címzetteknek, ott postabontás volt, és azután az egységen belül már az adminisztrátorok kézbesítették.
Általában az asztalokon volt egy in és egy out iratgyűjtő, az in-be kerültek. Onnan ki, elolvasva, néhány napon belül megválaszolva, boríték rányalva/lezárva, mukaidő vége előtt visszafelé ugyanez, out irattartókból adminek összegyűjtötték a már megírt leveleket, postázó összegyűjtötte, reggel vitte a postára az új feladandókat, és ezzel indul az új ciklus.
Ma ez túl könnyű lett, ez az e-mailezés. Túl könnyen írják, tesznek rá fű-fa virágot CC-re, a műgond (fogalmazás, stílus, formátum, szintaktika, szemantika, helyesírás, betűhelyesség) mind olyan úri huncutságok lettek, amelyek a demokrácia fényes jövő-jelenében meghaladottakká váltak. Szemétbe kerültek a kritikai gondolkodással, a műveltséggel, és hasonló felesleges cifraságokkal együtt...
Megmondom, mit kell csinálni egy maillel, amit útálunk megírni. Nem kell megírni. Máris eggyel beljebb vagyunk!
