Ally McBeal, 5. évad, 2 fiatal ügyvédnő beszélget szerelmi ügyekről. Jenny elmondja Ally-nek, hogy közös ismerősükhöz, a macho, nővadász ügyvédhez, miközben taszítja is, elekezdett vonzódni. Ally-tól kér tanácsot, aki szintén játszik időnként a Raymond gondolattal... Ally a következő párbeszéd részletben olyan sikeresen beszéli rá Raymond-ra Jenny-t, hogy tulajdonképpen önmagát is meggyőzi...:-)))
„Ally: Azt szoktuk mondani, hogy vannak felvilágosult, érzékeny társak, akikkel meg tudjuk osztani az érzéseinket. És valóban, ezt szoktuk mondani. De mindeközben egy olyan pasit akarunk, aki le tudja győzni a másikat, ha szükséges.
Jenny: Akkor mi tulajdonképpen egy alsóbbrendű nem (gender) vagyunk?
(Elképesztő, hogy a 90-es években készült sorozat mennyire a mai témákat pedzegeti... Ally egyszer még egy összecsukható elektromos rollerrel el is üt egy fiatal nőt, pont ezt, akivel beszélget, így ismerkednek össze...)
Ally: Nem, persze, hogy nem. A probléma az az, hogy a nők annyira felsőbbrendűek a párkapcsolati szinten, hogy nehéz egy valódi autonómiát találniuk velük. Nos, nézd, Jenny... ők szeretik a rugbyt. Na most, a sex-hez meg tényleg semmit se értenek. Ennyi. Kimondtam.
Jenny: Azt akarod mondani, hogy nincs kedves, vicces, okos, jól kinéző pasi?
Ally: Dehogy nincs!
Jenny: Nos, hol található?
Ally: Detroit...
Jenny: Tessék?!
(jó, ez kilóg, ehhez tudni kéne az előzményeket, ide legyen elég annyi, hogy Ally legutóbbi nagy szerelme most éppen Detroitban él, Ally és Jenny pedig Bostonban... azaz, Ally, még mindig szerelmes belé...)
Ally: Vicceltem. Ahhoz egy jó adag humor kell, hogy az ember Detroitban éljen. Az a helyzet Raymond-dal, hogy mindannyian vonzódunk egy védelmezőhöz. És amennyire őt őrző-védőnek tekintjük, jó pasi. És ügyvéd, tehát nem is annyira buta, csak egy kicsit félrenevelt. Kedves volt?
Jenny: Valójában igen.
Ally: Akkor tehát okos, jó pasi és kedves. Ha meggondoljuk, van nála rosszabb...”
Jelmagy. (Termék = jobbára software, de ki tudja, lehet közös nevező tangible termékekkel is) - Linkedin humorzsákból
Amikor Amerikában bevezették a 65 éves korhatárt, 61 év volt az átlag éketkor. Átlagosan tehát a törvényhozók (akik persze maguk számára jóval nagyobb életkort gondolhattak, figyelembevéve a luxust, amelyben ők - átlagosan éltek) 4 évet szavaztak meg az átlag amerikai férfinak, amit - ha szerencséje van, és kmf (korának megfelelő…) egészségügyi állapotban van - nyugalomban, békében, jelentős distress nélkül eltölthet…