“Szóval megint bejársz az irodába… Hogy képzelik, hogy el tudod végezni a munkádat?
Vannak a személyes meetingek, és a makacs Zoom call-ok, amelyek ellepik a naptáradat. A befelé út egy óráig tartott (és nem is feltétlenül stressz-mentes - SZM), amit otthon arra használtál, hogy feldolgozd a mail-jeidet.
“Vannak ezek a lassan csörgedező, félig-sütött beszélgetések. ‘Van egy perced?’, ‘Van egy perced?’, ‘Van egy perced?’…” - mondja Maura Thomas, teljesítmény tréner Austin, Texas-ból.
Koncentrálni, tartani a fókuszt mindig is nehéz volt az irodákban, különösen amióta a cégek kezdték lebontani az irodák közti falakat, a kooperáció elősegítése és az alacsonyabb üzemeltetési költségek jegyében. De azután, több mint egy év home office után, a visszatérés úgy tűnik, hogy kifejezetten a termelékenységed kiölését szolgálja csak. A háttérzaj erősebbnek tűnik, mint régen. A dumásabb kollégáidnak 18 hónapi pletykázás lemaradást kell behozniuk. És te ott ülsz, az asztalodnál, könnyű prédának.
“A probléma akkor van, amikor csak az agyunkat használjuk, gondolkoznánk, miközben úgy tűnhet, nem csinálunk semmit (mondjuk, persze, az utóbbi sincs kizárva… nothing-box, és társai…:-))) - SZM)” - mondja Maura Thomas. Szükség van valamilyen jelzésre, ami jelzi a többieknek, hogy ez a helyzet (…és, hogy tiszteletben tartják… - SZM). “Csukd be az ajtód, ha van, tegyél fel egy fülhallgatót (ha a főnök tolerálja - SZM), vagy használj valami zászlófélét, amit “félárbócra eresztesz”, amikor benne vagy valamiben.” - mondja Maura Thomas….”
Részlet Rachel Feintzeig november 1-i WSJ (Wall Street Journal) cikkéből…
