Amikor Amerikában bevezették a 65 éves korhatárt, 61 év volt az átlag éketkor. Átlagosan tehát a törvényhozók (akik persze maguk számára jóval nagyobb életkort gondolhattak, figyelembevéve a luxust, amelyben ők - átlagosan éltek) 4 évet szavaztak meg az átlag amerikai férfinak, amit - ha szerencséje van, és kmf (korának megfelelő…) egészségügyi állapotban van - nyugalomban, békében, jelentős distress nélkül eltölthet…
Jut eszembe, a 2000 évek derekán az egyik cégnél volt egy amerikai állampolgár COO, aki egy kettős állampolgár igazgatóban és a fiatal CEO-ban jó partnert talált ahhoz, hogy komolyan felháborodjon a magyar szabadságolási rendszer liberalizmusán. Gondoljunk bele, a 21-30 nap (+különféle extrák, ünnepnapok, beleszámítva a szabad szombatokat) 4-6 hetet jelenthet! 11,5 %-át a rendelkezésre álló munkaheteknek! Sokat nem tudtak tenni, nem lehetett kumulálni, abban az évben ki kellett venni, ilyenek…
Talán a többséget (még…) nem érdeklik ezek, a másodikra meg esetleg azt mondja, milyen igazuk volt… én meg csak azt mondom, a C terv a legfontosabb, az életed terve, stratégiája… a B terv (hogy mit csinálsz, ha hirtelen nincs bevételi forrásod) fontos, az A tervvel nem kell foglalkozni, az az amit éppen csinálsz, amire törekedsz… Tudod, mi a (lesz) a jó? Ha ezt a hármat összegyúrod egy harmonikus egésszé.
No, A terv nincs vele gond, pipa, B terv (vagy legalábbis outline-van) jó ha van… És a C terv?