Summary:
A teljes megértés gondolata túl van értékelve, ráadásul az iránta való vágy/elvárás veszélyt is rejt magában… A nem tudás kognitív disszonanciás feszültségének elviselési képessége a kritikai gondolkodás legnagyobb fegyvere & áldása…:-)))
Kifejtés:
Az egy-mondatos igazságokkal nem feltétlenül az a baj (ha és amikor baj van velük, ebben a blogban is találhatsz néha egy-mondatos szentenciát, bon mot-t, közhelyet, az utóbbi sem a pokol előszobája feltétlenül, de sohasem kontextus, értelmezési tartomány, kommentár nélkül…), hogy nem igazak (az mindennek a teteje, amikor nem igazak…).
Az lehet viszont baj velük, hogy (1) fontosak-e (ritkán azok), (2) értelmezési tartományuk nagyobbnak van feltüntetve, mint amit megérdemel.
A lenti okosság mindenesetre igaz, meg akár fontos is. Azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amiket dolgod, szeretnél elmagyarázni. Többi dologgal meg nem, mert nem volt időd, kedved velük foglalkozni. De ettől még azok is érdekelhetnek, de igaz, hogy jó, ha tudod, hogy mi az, aminek érdemes nekiállnod egyszerűen elmagyarázni és mi az, amelyeknél érdemes kitenni útjelzőként, hogy ez érdekel, szeretnél is valamit mondani róla, de véges a tudásod róla.
Egy matek tanár (ugye, a mondás a tanároknak lehetne a jelmondata) is érdeklődhet irodalom, filmek iránt, ne is legyen megtiltva, hogy blogoljon róluk esetleg, de ne tüntesse fel magát akadémiailag képzett esztétának.
Az élettapasztalatom azt mondatja velem, hogy messze az a kisebb halmaz, amit egészen értek (amilyen elvi maximalista vagyok tulajdonképpen, ez nálam egy nagyon kicsi, limes zéró halmaz…:-)))
Tehát, a mondás szerint, semmit se tudok/tudhatok egyszerűen elmagyarázni. És mivel tényleg nem, ettől a fajta faék-típusú magyarázatoktól kiver a víz, nem is kéne egyáltalán… mégis szeretek…:-))). Magyarázni… a számos ellentmondás egyike, ami a komfort-zónám szerves rész, ezt kapd ki…:-)))
Amit mégis véletlenül lehetne/tudnék egyszerűen elmagyarázni, az soha nem érdekelt, mert azok a dolgok kivétel nélkül halálosan unalmasak…
Engem kifejezetten azok a dolgok érdekelnek, amelyeket NEM tudok (vagy nem lehet…) egyszerűen megmagyarázni, mert abban van érdekesség, dinamika, feszültség, izgalom… hogy mégis, mégis, miközben boncolgatom, keresem a szavakat, egy kicsit mindig közelebb jutok a megértésükhöz… és surprise, surprise, rendszerint ez történik…:-)))
Ezt a kis ákombákom képet a Linkedin-ről hoztam, ott is megcommenteltem, de rövidebben, meg hát az nem az én bejegyzésem, az illendőség, ugye… és a Linkedin comment-hossz limitálva van space-ekkel együtt 1250 karakterre…:-)))
Íme, az ottani szösszenetem róla interálisan:
“Igen… és egy csomó dolog van, amit nem értek egészen, és akár a legfontosabb dolgok közé tartoznak az életemben. Szóval a teljes megértés túl van értékelve. Egészen kevés dolgot értünk meg egészen az egész életünk folyamán. Welcome to the real world!
Sőt, tovább megyek, ez a túlértékeltség oda vezet, hogy ahelyett, hogy az emberek együtt tudnának élni a félig, vagy akár teljesen nem értett dolgokkal, ha nem értenek valamit, a legblődebb dolgot, konteót, egy-faktoros BS magyarázatot is beszopják, csak hogy azzal feküdhessenek le este, hogy ők bizony mindent értenek “egészen”… a nem tudás kognitív disszonanciás feszültségének elviselési képessége a kritikai gondolkodás legnagyobb fegyvere & áldása…”