Szerintem megfejtettem a woke kultúrális forradalom gyökerét az emberi lélekben… legalábbis a magam számára, és ideírom, hogy el ne felejtsem…
Tiszteketkör… A pokolba vezető út ezúttal is az adekvát metafóra. A ‘60-as, ‘70-es évek nőket, színesbőrűeket, homoszexuálisokat sikeresen (!) felszabadító mozgalmai abszolút jogosak voltak, talán egy kicsit elkéstek. Ma nyíltan homofóbnak, rasszistának, nőgyűlölőnek számít azonnal, aki ki merne állni ilyen gondolatok hangoztatásával. Tehát ezek a mozgalmak nem csak a jog előtti egyenlőséget vívták ki, hanem azt is, hogy a kultúra milyen gondolatokat tart elfogadhatónak és elfogadhatatlannak, és ez utóbbi nem kisebb dolog, mint az előbbi… Még valami, ezek a kultúrális felszabadító mozgalmak a free speech, a szólásszabadság zászlóját is magasra emelték!
A ‘80-as, ‘90-es évek politikailag korrekt beszéd/szóhasználat iránti igénye még mindig tartalmazott határozottan pozitív elemeket. Amikor ez néhány évtizedes lappangás után teljes fegyverzetben a woke kultúrális forradalom ruháját öltötte fel, sokan megrökönyödtek, hogy “mi van?!”. Én is… erre próbálok majd utalni, hogy szerintem hol lehet a gyökere ennek a túltólt változatnak, amin nem kevés eredeti “forradalmár” is meglepődne (hogy “nem ilyen lovat akartunk”).
Még egy érdekes premissza a konklúziómhoz: a spiritualitás iránti emberi igény alapvető, legtöbbször vallási ruhába öltözik a kielégítése, de lehet más megjelenési formája is (a nagy kérdésekre, mint az élet értelme, való rákérdezés és válasz-keresés). Mi errefelé leginkább a keresztény ideológia hátterében nőttünk fel, annak is a római katolikus verziója szerint.
Bármit is vallunk, gondolunk a spirituális dimenziót illetően felnőttként, az Ótestamentum, és az Újtestamentum történetei sokszínűen rakódtak le emlékezetünkben gyerekkorunkból, olvasmányainkból, film-élmenyeinkből. Itt van mindjárt az eredendő bűn, amivel minden embergyerek születik, de már előre, pausáléban meg van váltva… ennél nagyobb marhaság (már bocsánat…) talán csak a Szentháromság dogmája…
Ugye, a woke nevében (meglehetős olvasottság, stb. alapján jöttem erre a konklúzióra):
- az eredeti free speech movement-ből kinőtt új paradigma pont az ellenkezőjére változott: vannak témák (sok…), amiről nem csak beszélni nem illik, de egyáltalán szóbahozni, pláne vitatni se… és
- eredendő bűnnek számít hovatovább számos születési adottság (bőrszín, szex, szexuális irányultság), amitől ráadásul még a keresztény vallás által nyújtott pótkötél, az eleve megváltottság is megtagadtatik, amiért egész életében mostantól vezekelnie kéne annak, akit ezekkel az adottságokkal vert meg a sors. Majdnem nevetségesen paradox módon az rasszizmus ellen küzdők rasszistákká válnak, a gyűlölet ellen sikeresen küzdők gyülölőkké avanzsálnak. Aki fehér, eleve szégyellje magát a rabszolgatartás miatt ezrediziglen, feloldozás nincs, a férfi eleve elnyomja a nőket, stb. Nem akarják és nem fogják soha észrevenni, hogy ez diametrális pendantja annak a téves általánosításnak, ami ellen oly sok éven át és sikeresen (!) küzdöttek.