Egy Malcolm Gladwell gyöngyszem a jövő stratégiáról. Nekem új volt, 2 hónapja került fel, aki ismeri esetleg máshonnan a metaforát, annak is érdemes, aki meg nem, no, annak nagyon…
Rövid felütéssel indít, bevezetendő a metaforát. A focit és a kosárlabdát hasonlítja össze, mint a weak-link és a strong-link szerveződési paradigmák mintáit.
A kosárlabda a strong-link paradigmára példa, ahol a legerősebb játékosokba érdemes befektetni a csapat teljesítményének a javítása érdekében, mert ott a kiugró teljesítmény a jó, a strong linkek a meghatározóak.
Nem úgy a focinál, ahol a leggyengébb láncszemek a meghatározóak, a modern futballban különösen, ezért ott a csapat teljesítmény javítása érdekében azokat, a leggyengébb játékosokat, weak-linkeket érdemes erősíteni.
(Mielőtt továbblépsz, érdemes meghallgatni az elejét először, én is visszatekertem, mert ott meggyőző konkrét statisztikákat és eseteket idéz az esetleg elsőre counter-intuitívnak tűnő két típusú paradigmára ebben a két sportban. Meg a foci esetében érdemes arra is gondolni, mennyire megváltozott, mennyire kezdtek már évtizedek óta elmosódni a nemzeti sajátosságok, és egyre erősebben a team, pl. a labdatartás primátusa lépett előtérbe.)
Azután alkalmazza, kiterjeszti a paradigma-metaforát a munka-tevékenységre, a folyamatokra, a munkamegosztás, a team-képződés már ma is a jövőt előre jelzendő szerveződésére.
Kimeli a kontrasztot a 150-200 ével ezelőtt kezdődő (a II. világháború után kifejezetten uralkodóvá vált és ma is ható) strong link kulturális paradigma, és a feladatok/folyamatok megnőtt komplexitása és egyáltalán a megnőtt igény-standard-ek miatti már a mát is jellemző, és a jövőt még fokozottabban jellemző weak-link kulturális paradigma iránti igény között.
Röviden: a XX. század második felében igaz és progresszív volt az elitre, a strong linkre koncentrálás, ma és a jövőben a hangsúly áttevődik arra a szemléletre, hogy a “csapat”, vagy pl. egy nemzet annyira lesz erős, amennyire a leggyengébb elemének a teljesítménye. Az így, kiterjesztve is inkább counter-intuitív gondolatot a nagy amerikai és európai egyetemek vs a többi felsőfokú intézmény példájával illusztrálja.
A II. világháború után indult igazán meg az elit-egyetemek kultusza, és ennek akkor helye volt. Az ott képzett elit-kisebbség húzta a gazdaságot, pl. Franciaországban nem igen lehetett jelentős politikus ENA végzettség nélkül, vagy gondoljunk a nyugati gazdaság tábornokaira, de magyar megfelelőket is tudnánk mondani, aki nem OKM-típusú képesítéssel, de elit egyetemi diplomával, maga erejéből, szervező készségével lett az, ami.
A Jack Welch-ekre gondolok, aki pl. a legendás, meghatározó GE vezér volt.. Ő ugyan nem a Harvard-on, vagy a Yale-en végzett, hanem az amherst-i (Massachusetts) és az urbana-champaign-i (Illinois) egyetemeken, de chemical engineeringből szerzett Master és PhD degree-ket.
Persze a kultura nehezen változik, ma is az elit-egyetemekre ömlik a pénz, ahol a jövő vezetőinek csak egy kis részét képzik. De általánosabban is, a szükséges weak-link kulturális paradigma a fejekben még nem váltotta fel a strong-link kultura iránti vágyat. Az Elon Musk féle személyi kultusz, az Elisabeth Holmes, az FTX hamis prófétája viszonylag hosszú ideig tartó siker-story-jai még még azt mutatják, hogy a superman image még mindent visz. De talán érdemes észrevenni, hogy az új MARVEL meg DC filmekben is a superman-ek csapata győz…
