Nem tudom, Neked hogyan jár az agyad, nekem, ha nem lenne a világ tele triggerrel, itt se lennék, nem hogy írnék ilyen szösszeneteket. Nem vagyok próféta-típus, nem akarok alapból meggyőzni senkit semmiről, nincs olyan téma, amiért meghalnék, ha nem adhatnám tovább, viszont van egy olyan drive-om, hogy szeretek logikai bukfencekre reagálni, kiegészíteni dolgokat, amik féllábasok, beszólni kedvesen, de határozottan, reagálni.
Alapvetően abban a video-podcast sorozatban is, aminek egy viszonylag állandó szereplője voltam idén egy pár hónapig, néha megemlítettem, hogy magammak nem jutott volna eszembe ilyesmi, de behívtak, jól éreztem magam, élveztem, de mindig a rezonőr voltam, egyáltalán ez a rezonőri (a mindenkori “írnok”, és az ősi Egyiptomban is szerintem írnok lettem volna, vagy filozófus, de az minden korban luxus lehetett csak, kellett valami rendes foglalkozás is…:-))) attitűd ez tökéletesen smakkol nekem…
Az úgy van, hogy post szül commentet, comment szül postot, a post in its turn megint commentet szül, és így tovább…
Egy postban (itt a blogban is) elmondtam egy saját anekdotát, hogy egy sörözőben egy kávéházi (képzavar! tudom…) grafológus kifigyelt egy beszélgetést, és keresett pár buck-ot grafológiának álcázva a beszélgetés megfigyeléséből levett felületes rögtönzött “személyiségprofillal”. Ezt a blog logikája szerint a komoly személyiségprofilokkal állítottam szembe nyilvánvaló csalásként aposztrofálva.
Valaki, akivel rendszeresen jóízűen pull each other legs, ezt a comment-et kanyarította a blog Linkedin-beli share-elése alá:
“…egy komment alapján megmondom, milyen vagy. 5.000Ft. Jöhet?”
Ott duly megválaszoltam in the same genre, de tettem egy könnyelmű ígéretet is, hogy lesz komolyabb válasz is. Voilà…
A comment jogos volt, mert a blogban csak azt minősítettem csalásnak, hogy az alkalmi ügyeskedő “személyiségprofil”-t rögtönzött kvázi grafológiai alapon, azt hogy az ő kvázi “személyiségprofilja” mit ért, szót se írtam. Tehát a commentelő jogosan gondolhatta:
“Mi a f…nak legit pénzt fizetni valamiért, amit egy random fickótól bagóért megkapok?!”
Megpróbálom rövidre. Sokféle trait-re, karakterisztikára van személyiségprofil. A bibliám egy pszichológus-társaság által kiadott, 21 eszközt részletesen tárgyaló német monográfia, ami az érdeklődőknek aranybánya lehet. De koncentráljunk csak arra a típusra, ami a viselkedést veszi górcső alá, mert a kávéházi “grafológus” csak ebben utazhatott, mást nem figyelhetett meg.
Ez pedig a nagyon sokak által ismerni vélt, esetleg mélyen is ismert DISC modell. Az igazi DISC-modell eleve két viselkedés-mintát azonosít, és azok közötti összefüggés az egyik fő terepe az elemzéseknek.
Nos, emberünk semmi mást nem figyelhetett meg, mint egy egymást láthatóan jól ismerő, egymás társaságában à l’aise levő emberek harsány, röhögésekkel tarkított beszélgetését. Ez a DISC modellben az emverekből az ún. természetes viselkedés-profilt váltja ki. A résztvevők ún. felvett, második (pl. a munka környezetre!!) legjellemzőbb viselkedés-profiljáról fingja se lehetett. Első alap-probléma, preuve/bizonyíték...
De ha csak egy profilt nézünk, akkor is az első két dimenziónál (D, I) alapvető, hogy az illetőt ismert, baráti, vagy új, még felfedezendő szituációban figyeljük meg. Az előbbiben abszolút fesztelenül viselkedő introvertáltról csak az ismeretlen szituációban derül ki, hogy introvertált, az előbbiben könnyen összetéveszthető az extrovertált viselkedésűvel, ráadásul még lehet, hogy abban az ismerős közegben még túl is tesz rajta, mert neki csak ebben esik jól megnyílnia, tehát extrán élvezheti, míg az extrovertált tartalékolhatja az energiáját az újaknak, a ténylegesen challengelő szituációknak.
Történetesen a “grafológus” faszi szélsőséges extrovertáltnak írt le engem, aki gyárilag introvertált vagyok, igaz, korral nyíltan valamennyire. Szóval az ipse “személyiség profilja” szart sem ért valójában. Második preuve…