Júlia Füredi dr. egyik könyvét a veszprémi TESCO-ban vettem meg. A 30% kedvezmény amúgy nem (vég)kiárusítást jelent, hanem a klub-kártya felmutatásával elérhető kedvezményt - mondjuk a pénztárnál vettük észre, hogy a kettőnk összesen 3 kártyájából egyet sem találunk, én láthatóan elvesztettem, ő meg eldugította valahová, így elkérte a mögöttünk álló végeláthatatlan sorban mögött álló kártyáját és azzal érvényesítettük a kedvezményt, tipikus win-win helyzet…:-))) múlt szombaton… Ma meg nézek egy filmet, és a kettő együtt (nálam nem nehéz…:-))) filozófikus hangulatba ringatott. Ez jön, vigyázat!
Archeológiai mélyfúrás az 1963-as Jancsó Miklós filmet megnézni, az “Oldás és kötés”-t… ‘63… még egy két napig pont 60 éve, közel két emberöltő. Aki akkor született, ha ma él, a legfiatalabb boomer nemzedékhez tartozik, de már majdnem X-es lett, a boomer nemzedék öregebb harmada már teenager volt akkor, tehát ez a film is az imprinting része, az alapélmény lett…
Nagyon más ma nézni, mint akkor. Kezdve azzal, hogy egy szanatórium télies, kicsit erdőszerű miliőjében egy csapat, fehér köpenyes főleg végzős orvostan-hallgató ballag a szanatórium felé, szétszakadozó csoportokban, és sokuk kezében könyv, amit útközben is lapozgatnak.
Felmerülhet abban, aki látta Truffaut 3 évvel később bemutatott “Fahrenheit 451” c. filmjének záró jelenetét, ahol a kopár erdők között kóbórló emberek fennhangon ismételgetik, hogy el ne felejtsék az általuk kiválasztott könyvet, hogy megmaradjon az emlékezetben… a fizikai példányokat akkorra a rezsim már rég elégette mind…
Az Jancsó filmben a fák között sétálók közül egyikük megáll és orvosi szakkönyvből fennhangon franciául idéz egy passzust, majd unszolásra fordítja is, egy másik menetközben nagy alakú művészeti albumot lapozgatva bandukol (György Gajzágó, art consultant , Te talán meg is mondanád, kiét…:-)))
Az öreg professzor szembejőve is könyvbe, de láthatóan jó régi patinás kötésű kis könyvbe merül el. Őt látjuk a szobájában is, ott is állnak a hasonló patinás, de nagyobb alakú könyvek szépen egyik a másikon…
Azon gondolkozom, hogy Jancsó, Truffaut a 60-as években, lényegében egyidőben hogyan tudott olyan látnok lenni, amilyen, hogy ilyen hangsúlyosan megörökítsenek egyfajta kulturális attitűdöt, amit abban az időben eszünkbe nem jutott, átlagembereknek, megkérdőjelezni.
1453 körül Gutenberg szerkesztette meg az első primitív, sokszorosításra alkalmas könyvnyomtató gépet. Akkortól ugrássszerűen megnőtt a lehetősége, hogy a kultúrához, a történelemhez egyre inkább a tömegek is hozzá tudjanak férni. Egészen addig egy kivételezett abszolút minoritás tudhatta magáénak az emberiség tudásának átörökítését. Nem véletlen, hogy egy-egy nagy földrajzi egységen belül a szokások, értékek olyan sokáig változatlanok maradtak.
Ma is van könyv, persze, önsegítő, szak és szórakoztató… példa a veszprémi TESCO polca… hogy mit nevezünk mostanság könyvnek. Az jó, hogy a viszonylag bonyolultabb, absztraktabb olvasás készsége egy viszonylagosan széles körben él és virul…
Disclaimer: megpróbáltam, de nem sikerült teljesen elrejteni, hogy van itt nosztalgia, doszt, de istenbiz, hogy értékválasztás nincs. Sőt, én se olvasok annyi papírkönyvet, messze nem, mint amennyit hallgatok és digitálisan van meg. Állandó netező vagyok, accro szinten… szóval, nem “akkor jobb volt”, de nagyon, hogy milyen alapvetően “más volt”… az amatőr történészi ambíciók, korszakhatár észlelése és megélt élmények összevetése csupán…
