Annál, hogy vagy nincs főnököd. szabad vagy, vagy hó ötödikén mehetsz a vályúhoz a csordával, lesz benne annyi víz, amennyi a hónapra elég lesz, cserében rabszolga vagy, ennek mélyebbnek kell lennie, a gyökereknek. Valami alapvetőbb különbségnek kell lennie a két attitűdben, ami miatt aki tartósan az egyiket, vagy másikat választja, nem köpi le magát minden reggel...
Persze hogy a csordában élő inkább, hisz ki ne szeretné, ha nem lenne főnöke és szabad lehetne?! De vajon az utóbbi így igaz-e, lehetséges-e, vagy van ebben az idealizált vállalkozó képben valami, ha nem is alapvetően hamis, mindenesetre nem a teljes big picture-t bemutató?
Mindenesetre mindig a “rabszolga” csordában élő érzi úgy, hogy magyarázkodnia kell, még magának is, hogy miért nem biztos, hogy olyan síkhülyeség, amit csinál, mint azt próbálják vele elhitetni, hogy nem mindig csak az egyik fajta szomszéd füve zöldebb?!
Nem is a tehetség, hanem az attitűd, ami dönt. Amit könnyebben tudsz tartósan elviselni negatívumot, nem ahol a több, jobb a pozitívum. Nem elég motiváló, ugye? Szenvedély, csak az, amit keresel, mert Te egy ilyen karakán legény vagy, ami a szíveden, a szádon… ja, meg amikor párt választasz akkor is… azután lesz, ami lesz…
Analógia: magánélet, párválasztás. Jó, persze, vonzó, imádnivaló jó, ha van benne, különben... A másikban. De jobb prediktora a tartós kiegyensúlyozott kapcsolatnak, további életnek, ha a negatív, nem annyira szimpatikus vonásai, természete számodra elviselhetőek lesznek hosszabb távon is, és nem mész majd tőlük a falnak, ha mézeshetekből eltűnik a méz…
Vagy - munkahelyi, tevékenységi közeget tekintve, mi ijeszt jobban, mit vagy képes tartósan hatékonyabban kezelni: egy ismert hús-vér közeget vagy egy homályos, jól-rosszul belőhető vállalkozói cél-csoport massza bizonytalanságait és mindazt, ami ebből következik? A kulcs az alkalmazotti lét elfogadásában, mi több, választásában, talán a turf wars, office politics, grapevine létezésének elfogadása, annak eredmény-/hatékonyság-/meritocracy-torzításának, mint örök, emberi természetből következő létezésének, hatásának elfogadása, a vele szembeni napi - felszínen megfogalmazott követelmények teljesítése melletti - “küzdelem” tudomásulvétele.
Analógia megint: például a vízilabdában a felszín felett megfogalmazott feltételek: több gólt szerezni, mint kapni. Aki azt, ami a víz felszín alatt zajlik - miközben a csapatok látszólag csak egyedül az említett feltételeknek megfeleléssel vannak elfoglalva - nem szereti, fél tőle, fel van háborodva, hogy a felszín alatti, többé-kevésbé rejtett, legalábbis palástolni szándékozott tevékenység/övön aluli harc a deal szerves része, condition sine qua non-jal, az ne menjen vízilabdázónak.
Aki meg azt hiszi, hogy a default szerint homályos, valamennyire mindig is meghatározatlanul maradó cél-csoport megnyerése csak tiszta harcban történhet, és ott majd, na majd ott - szemben a mindig aljas & bűnös szervezettel - minden majd meritokratikusan fog zajlani, és végre csak a tudás, meg a merit fog számítani, az bizony pofára eshet. A szabadság kék madara nem adja könnyen magát…
Guys, sehol sem, hélas, csak a tudás, a merit számít. Nincs olyan aréna. Mindig dzsiu-dzsicu, catch as catch can van, a "választható" sportág.
Mindenütt vannak trükkök, ügyeskedők, tettetők, csalók, szélhámosok, mélyütések, csak mindenütt más a jellegük, természetük. Aszerint fogsz jobban érvényesülni egyik vagy másik területen, hogy melyikben tudsz jobban alkalmazkodni ehhez a második, rejtett valósághoz, az adott terület árnyékához, shadow-jához. Melyikhez passzol jobban az élethez való hozzáállásod, attitűdöd. Hús-vér, ismert közegben vagy jobb, hatásosabb, vagy a másikban. Ennyi.
Ui.: és ehhez jön még bárhol is a whining, a nyafogás, hogy nekem miért nehezebb, mert fiatal vagyok, mert öregebb vagyok, mert nő vagyok, férfi vagyok, szép vagyok, csúnya vagyok (a profil-képemen…), egyéb. Szokj hozzá, hogy minden is számít, ezek is, és más is. Hol pozitívan, hol negatívan. Az igazságot ne keresd, mert nincs. Ebben nincs (ez a post is csak egy vélemény, az enyém…). Azt keresd, miben van comparative előnyöd, és azt próbáld kihasználni. Pont.
