Vezetői coaching

Guys, plagizáltam… már ez is baj, de pláne, hogy nem is tudom, hogy történt… Oltári gáz. Ezt a damage-kontrol krízis-kommunikácó izét szültem tegnap fél éjjel, alvás helyett, és hozzá bittyesztettem ma délelőtt egy “kitekintő” Ui.-t… Nincs mese, ez lyuk lesz a blog-életrajzomban… lehet, hogy egy pillanatra kihagyott az agyam, meghülyültem (a korom tkp. még alá is támaszthatná ezt, de túl olcsó kifogásnak, kibújásnak a felelősség alólnak találnám… elvetve…:-))) Most a “csúcsomon” (no hiszen…) kéne abbahagynom?! Nem hiszem… masszívabb, tartósabb zavar kell hozzá…:-))) Jön majd az is, nyugi…:-)))

Tegnap későn keresett egy régi jó ismerős, vagy 10 éve nem is találkoztunk, beszéltünk, a legutolsó szakmámban, coach-tréner, hogy “olvasta egy blog-postomat”. Megköszöntem, “megtisztelsz”! Kérdezte: “tudod, melyikre gondolok?” (utólag gondolom, nem ajtóstól akart, hanem adagolta a témát, hogy én rájövök-e… “összetörök-e” magamtól, vagy neki kell segítenie… nem jöttem rá, fogalmam se volt, mire akar kilyukadni…). Lassan alakult ki, hogy miről van szó, és én teljesen félre mentem, írtam, incselkedve, hogy “hát, sok van…:-)))” (tényleg sok van…)

Erre belinkelte, melyikre gondol. Közös, szeretett trénerünkre emlékezett a post. (Még mindig naívan, mit sem sejtve) örültem, hogy tetszik neki, megköszöntem...

Most jött a konfliktus, a (nekem) hidegzuhany, a farba…:-))) Másik link jön, blogpost, amit ő írt, ami 1:1-ben ugyanaz… dzsíííízusz…

Kitérő, pondering, hogy hogyan is vagyok ezzel az egésszel, a blogolás & én.... 2011 óta vezetek egy blogot a blog.hu-n (van egy rövid életű, de létező csonka blog is ott még), 800 fölötti a bejegyzések száma. De előtte is évek óta vezettem egy személyes hangvételű blogot a munkahelyemen, amikortól elkezdtek lenni vállalati blogok, talán a 2000-es évek elejétől. Facebookon egy viszonylag kiterjedt “munkásságom” volt egy mozi-csoportban, de oda, az FB-re már alig írok, voltam Twitteres is, elég komolyan, arról leszoktam teljesen.

A mostani fő blogom mellett sokat írtam a Linkedin-re direktben is, egy időben számos article-t is írtam, és nagyon sokat commenteltem, különösen az utolsó évtizedben. Ez is szporadikusabb lett.

Sok mindenről, idéztem is, néha postokat is, Linkedin comment-thread-et is, de mindig (amikor tudtam róla, ld. még az Ui.-t…) megjelölve a szerzőt, zárójelbe téve az idegen szöveget. De a nagyja saját, vagyok olyan jó (szoktam gondolni…), hogy ne szoruljak idegen tollakra. Sőt, azt is szoktam gondolni, hogy van annyira egyéni a stílusom, hogy talán nem is lehet koppintani, vagy pl. lefordítani más nyelvekre, mindig ki fog tűnni (nos, ahogy az LLM fejlődik, ebben már nem vagyok olyan biztos…:-))).

Utóbbi időben, ha vendég-/leíró betéteket AI generál (ritkán, de előfordult), idézőjelben jelenik meg, jelezve, hogy AI-vel generáltattam.Tartalmilag… szeretek lelkesedni (viszonzás elvárása, vagy felkérés nélkül, csak úgy…:-))) dolgok, emberek iránt, és ez meg is jelenik a postok között is. A 800+ blogbejegyzésből sok hosszú bejegyzés szól olyan coachokról, trénerekről szól, akikkel dolgoztam, tanultam tőlük, tisztelem őket. Még több postban nem főszereplők, de idézem őket név szerint, idézek tőlük, ha az egész post nem is róluk szól. Szóval nem hogy nem lopok tőlük, megtisztelem őket, írok/írtam róluk rendszeresen...

Az az inkriminált post is valakiről szólt, akiről nem először írtam, talán legtöbbször idéztem név szerint is, meg van egy csomó könyv tőle, ha nem is mindet olvastam, nagyon szerettem, és talán a legfontosabb, legmeghatározóbb trénerem (sajnos, csak) volt. Ami téma a postban megjelent, azt én is, nem az eredeti szerzővel egy turnusban, de magam is élőben hallgattam, valahol meglehet a jegyzeteim között is.

De tény, hogy most ahogy - tetemre híva - újra elolvastam a postot, jobb volt, mint ahogy én írtam volna (szintén saját élmény alapján megtörténhetett volna...). Jobban, alaposabban végiggondolt, jól szerkesztett, én gyorsan,  hebehurgyábban, szövevényesebben írok. És nem is lett volna baj ez se, az hiányzott, az idézőjel, és hogy kitől idézem.

Talán - remélem - csak kimaradt ez a lépés… de nincs mentség, nincs bocsánat. Az én nevem alatt jelent meg egy kiváló post, amit nem én írtam.

A szerző a törlést kérte (én alternatívaképpen felajánlottam, hogy kiegészítem a szerzőségének feltüntetésével, de ő ezt választotta). Töröltem a blogról…

Ez a penitenciám, hogy ezt ide most leírtam/kiírtam magamból (ő ezt nem kérte, saját iniciatíva…). Talán ez lehet a gyónás értelme is, hogy kiadod magadból, kapsz 20 hiszekegyet, 10 miatyánkot, oszt’ jó napot…

Az zavar, hogy tényleg nem emlékszem, ez hogyan történhetett meg… egyszerű lenne a koromra fogni, megállna, de az se valid. Már sok mindenem fáj, naná, de az agyam zakatol… szóval, helyi amnézia, de nagyon gáz…

Tanulság? Jó leírni, elszámolni, így végiggondolni, bedobozolni, polcra tenni, ha ilyen történik Veled… más nem nagyon…

Ui.: (már reggel, mert az eddigieket éjszaka írtam, nem tudtam a késő esti FB-Messenger váltás után elaludni). Egyik fő gondolatszálam az AI kapcsán, itt-ott meg is jelenik, hogy az AI működése némelyekben, így bennem is, vissza-vissza reflektáló gondolatokat kelt az emberi működéssel kapcsolatban. Miben is különbözünk az LLM-től, amikor szövegeket generálunk? Valamilyen trigger (ez az AI-nál a prompt, nálunk sok minden lehet, mondanak nekünk valamit, olvasunk, látunk valamit, stb.) nyomán, hatására (“prompt”-olódunk…) gondolataink ébrednek, amit esetleg leírva összerendezünk.

Miben is különbözik a humán és az AI generálta szöveg? Az első, mezzo szinten semmiben. Intelligible mind a kettő. Értelmes, nyelvtanilag, szintaktikailag, stb. rendben van, “intelligens” mindkettő. Az ember se találja ki maga a szavakat, ő is mástól, emberektől tanulja a szintaktikát, szemantikát, logikát (állítólag anyanyelvén 2-3 éves korára meg is van ezzel, utána már csak a szókincse bővül…).

Valamelyik nap egy commentben írtam olyasmit, hogy az LLM politikailag korrekt, semleges, aszeptikus, nincs véleménye, ez a működési keretfeltételei közé tartozik (amelyeket még az emberek táplálnak bele, bár már nem a szó szerinti line-programozással, mert tudtommal a fontosabb, kulcs részére a működésnek már saját maga (!) tanítgatja magát az ún. deep learning módszerrel, amit nem állítom, hogy értek, de azt veszem ki a szakértők szövegéből, hogy a működése egészét már nem lehet a klasszikus programozás-trail line by line módszerével visszafejteni, aka megérteni…).

Ki tudja, ezeket, a peremfeltételeket meddig “hagyja”, hogy még az ember szabja meg az AGI, és pláne az ASI felé haladva… tulajdonképpen ez a nagy kérdések kérdése…

Amiközben az ember intalligible szöveget alkot, nincsenek ilyen beépített peremfeltételei, legalábbis olyan mesterséges módon, mint az LLM-nek. De a (mini-, mezzo-, makro-) kultúrája, amibe beleszületik, a hatások, amik érik igenis organikusan(!!) az emberbe is beépít ilyen “peremfeltételeket”, hogy mit írhatunk, és mit nem, mi illik, és mi nem, és azokat ugyanolyan pontosan, a tudatalattija által kontrollálva betartja írás közben, mint az AI a kívülről beépített peremfeltételeket.

Hogyan kapcsolódik ez ehhez a posthoz? 1:1-ben sehogy. A szemérmetlen, 1:1-es másolás címtől az utolsó betűig nyilván no-no dolog az én M.O.-m szerint. Az, hogy velem ez hogyan történhetett meg, rejtély, és valószínüleg az is marad, egy fél éjszaka próbáltam utanajárni a file-jaim között, nem találtam előkészület nyomait, ezzel, hogy ezt most kiírtam magamból, pontot teszek az ügyre.

Mégis, mégis, az motoszkál bennem, hogy nyilván ilyen mondat-, gondolat-foszlányok úszkálnak a tudatomban, a tudatalattimban, és bele-belekerülnek itt-ott a szövegekbe, ahogy az egyik szó, gondolat hozza a másikat (ahogy az LLM-nél is történik végülis…), anélkül, hogy a forrás, szerző, egyáltalán a tény, hogy nem saját, hozzá kötődne. Mindannyian abból táplálkozunk, azt permutáljuk, ki kreatívabban, ki kevésbé, amit valahonnan felszívtunk, olvastunk, láttunk, hallottunk.

Szokták mondani, hogy a Bibliában, Shakespeare műveiben, a Micimackóban, Arany János Bolond Istókjában minden is benne van, azóta mindenki csak ezt variálja. Aki Szerb Antal irodalom-történeteit olvasta, annyira szuggesztívek a szövegek, hogy nehéz mást gondolni sokszor egy-egy íróról, mint ahogy Szerb Antal azt megfogalmazta.

Nagyon (!!!) tág értelemben mindannyian “plagizálunk”, csak építjük tovább az emberiség tudás-/Bábel-tornyát, köveket, téglákat hordunk hozzá, mindannyian “óriások vállán (is) állunk”, ahogy állítólag Newton szerénykedve mondta egyszer... A különbség az LLM-ekhez képest, hogy azok (vagy (nemsokára?!) “ők”…) jóval, összehasonlíthatatlanul nagyobb, szélesebb-körű adatbázissal dolgoznak.

Felment ez engem ebben a konkrét esetben, legalább egy kicsit?! Kurvára nem… csak ennek kapcsán újra eszembe jutott, és nem én lennék, ha ezt a kitekintő Ui.-t nem írtam volna hozzá vörös, vagy zöld, kármin, vagy bármilyen színű farokként…:-)))

Ha sohasem érezted magad imposztornak, nagy valószínűséggel pszichopata vagy. Ha túl sokszor (mindig?!), akkor meg nagy valószínűséggel loser. Ebben is: certain dose is medicine, too much is poison...:-)))

Mindenki egy csomószor kezd el új dolgokat, full, vagy részben komfortzónán kívüli területeken, kihívásokat vállalva. Ha akkor nem érzed magad - bármennyit készültél rá, olvastál/tanultál róla - valamennyire imposztornak a sok begyakorlott, régi motoros között, akkor nincs sok esélyed, hogy fejlődj, beletanulj, és szép lassan túllépj az imposztor szindrómán. Inkább semmi.

Ezt jó tudnod, amikor a sok "hogyan győzd le" postot látod. A recept egyszerű. Ne hagyd magad, gyorsan tanulj bele, szerezz tapasztalatot, és ezáltal szakmai/emberi/esetleg vezetői tapasztalatot. Más út nincs, ez viszont kb. a silver bullet... 

Egy új feladat, bevetés első szakaszában - általánosságban egészséges öntudatú, önbizalmú embernél - az imposztor szindróma nem más, mint itt már adekvát, fine-tuned, konkrét motiváció az ott & akkor jobbá/hatékonyabbá válásért!

(Dick Fosbury, a "Fosbury-flop" 2 éve elhúnyt kitalálója)

Biztos ismered (elemi HR "tudomány", ha nem, nézz utána...) a Douglas McGregor féle Theory-X and Theory Y elméletet. Azért a lényegét mindenesetre felidézem. A Theory-X feltételezi, hogy az alkalmazottak nem szeretik a munkájukat és kontrolra, kényszerítésre hajlandók csak úgy-ahogy azt elvégezni. A Theory-Y pedig abból indul ki, hogy az alkalmazottak motiváltak és képesek és akarnak is felelősséget magukra vállalni.

Eltekintve attól, hogy ez csak egy spin-off-ja a sokkal általánosabb szinten megfogalmazott filozófiai dilemmának, hogy vajon az ember eredendően jó vagy rossz, előbbinek leghíresebb képviselője Jean-Jaques Rousseau, utóbbinak Thomas Hobbes, aki szerint a társadalom és jogrendszerének koercív ereje nélkül az emberi élet utálatos, brutális és rövid lenne, nem látom, a két szervezeti életre vonatkozó elméletet miért ne lehetne mind a kettőt vegyítve alkalmazni?! Ahogy minden praktikus, ésszerűen gondolkodó vezető teszi, egyébként...   

Az a vezető, aki csak a Theory-Y alapján áll a világhoz (és az ebből eredő, nyilvánvalóan folyamatos csalódásaiból, kudarcaiból se tanul, hogy talán nem mák, vagy lekvár van a palacsintában...), az hülye, alkalmatlan, menjen a pitlibe, ne vezetőnek.

Aki pedig csak a Theory-X-et tartja érvényesnek, az rövid távon eredményes lehet, de nehéz élete lesz (ha csak nem pszichopata és direkt élvezi...), és azzá teszi a környezete életét is. Soha nem lesz képes tartós, jól működő csapatot kialakítani, nagy lesz a churn, az általa vezetett egység hosszú távon képességei alatt fog teljesíteni.

Kezdjük ott, hogy az alkalmas vezető nem csak egy megfelelő szintű önismerettel rendelkezik, hanem (részben az előző megszerzésének melléktermékeként) az emberismerete is átlagon felüli. Ennek folyományaként jól válogatja meg közvetlen csapatát, és a kellő mértékben ismeri őket és megbízik bennük, és - következetes és transzparens működésével - elnyeri az ő bizalmukat is. Ez a kulcs. Ezekkel a jól kiválasztott és kölcsönös bizalmat tápláló emberekkel szemben alkalmazható (és csak alkalmazható, ha jót akar!) a Theory-Y. 

Azután, ha ez a közvetlen csapat egy nagyobb szervezet vezetőiből áll, mindegyiknek feladata, kötelessége a hozzá tartozó következő szintű szervezeti egységet  hasonló szellemben felépíteni. Minél nagyobb létszámú egy szervezet, annál inkább a Theory-X szerű (rész)működés sem kizárható. Azt mondanám, az az alap. Azután, akiben el tudnak kezdeni megbízni, lehet a Theory-Y-ra váltani.

Ez az elmélet. De ritkán van az az életben, hogy az adott vezető nulláról építheti fel a szervezetet, vagy akárcsak a hozzá tartozó legszűkebb gárdát/csapatot. Megörököl egy vezetői helyet, akár belülről, akár kívülről, a csapat, amivel a levest főznie kell, sürgősen, adott. Ilyenkor érdemes óvatosan (!), de Theory-X szerint tapogatózni, és villámsebesen kis tesztekkel pl. kiismerni magát az emberei között és megállapítani, kinél lehet akár trial-error alapon próbálkozni a Theory-Y-nal.

És itt jön a címben jelzett "minimális teljesítmény-szint követelmény" fogalma. Ez nem egy deklarált valami (majd hülye leszel ilyet megmondani), ez egy tacit, az egész szervezetben hallgatólagosan elfogadott valami, amit az emberek tudnak, és az új belépők is egy rövid idő után tudomást szereznek róla. Ez az a teljesítmény-szint, ami alatti teljesítmény előbb-utóbb kiközösítéshez, kirúgáshoz vezet. Ez egy Theory-X-ből (tudomásom szerint) általam itt először le-/bevezett fogalom.

Azért az Theory-X-ből vezethető le, mert az emberek az szervezetben szokták érezni, mi az a minimum, amit teljesíteni kell, hogy az ember ne lógjon ki, ne tűnjön fel, bele tudjon simulni a környezetbe, és egyúttal a legkisebb energiát fejtse ki. Az emberek teljesítménye eleve és mindig különbözik. És nem is mindig azért, mert nem akarnak (...és az előbbi gondolat mentén kicentizik, mennyi még az éppen jó...), hanem, mert nem tudnak, nem képesek többre. Ezt a közösség egy szintig elismeri, tolerálja, ezért van, hogy a többiek azt, aki legalább azt a bizonyos "minimális teljesítmény-szint követelményt" átlagosan hozza, békén hagyják, nem feltétlenül kutatják, hogy csak nem tud többet, vagy tudna, de nem akar, és a vezetők sem érzik, hogy dolguk lenne vele. 

Innentől már csak egy kis gondolati ugrás arra rájönni, hogy egy szervezet annál eredményesebben működik, minél magasabb ez  a bizonyos elfogadott, tolerált  "minimális teljesítmény-szint követelményt". Q.E.D, Ezt akartam elmesélni...:-)))

A (tavaly, fizikai) Nobel díjas Geoffrey Hinton mondja , akit az AI keresztapjának neveznek és többek között két évvel ezelőttig a Google-nél az analóg AI kifejlesztésén dolgozott, hogy az analóg intelligencia (mint a humán...) sokkal nehézkesebb a digitálisnál és egy nagyon nagy hátránya, hogy nehezen, inkább majdnem sehogysem "utaztatható", két ember intelligenciáját pl. nem lehet egyesíteni, vagy egy ember intelligenciája/tudástára nem adható tovább 1:1-ben a következő generációnak. Illetve van egy eszköz, illetve annak hasonló elven működő folyományai (oral history, podcastok, videók), a könyvek. Miért? Mert nincs kettő, ami hasonló szerkezetben tartalmazza azt a bizonyos analóg intelligenciát, tezaurikus és tacit tartalmakkal is teli tudástárat. 

Bele kell nyugodnunk, hogy minden nemzedéknek bizonyos értelemben újra fel kell fedezni  világot, az egyetlen hidat a generációk között a könyvek, filmek, podcastok jelentik, bizony, ezen az esetleges és bukdácsolóan kezdetleges módon (ami az állatok semmijénél több azér'...) adódik át a tudás a generációk között. Amelyik nemzedék nem, vagy alig támaszkodik erre az örökségre, a jelenjébe záródik, kvázi mint a csimpánzok...

Aki nem hagy maga után valami nyomot, annak a komplex tudástára vele együtt 1:1-ben elenyészik. Biztosan. Aki hagy, de nem olvassák, nézik, hallgatják, az áltathatja magát az utolsó pillanatban, hogy valami megmarad. Shakespeare-ből, Homéroszból, Platónból és társaikból valami megmaradt. Persze az ő emlékük is enyészik gyorsuló tempóban... Krasznahorkai mondja a Friderikusz interjúban, hogy az ún. általános kultúrális/természettudományi műveltség egy bizonyos szint felett viszonylag általános volt mondjuk a digitális világ betörése előtt... az emberek olvastak... sokat... Hatékonyabb volt az analóg tudás-transzfer...

A digitális AI-knek mind ugyanaz a struktúrája, gond nélkül egyesíthetők a tudástáraik, akár machine nyelven is, ami sokkal hatékonyabb (a könyv, stb. a tudás nehézkes nyelvi transzformációjával csak egy kis hányadát tartalmazhatja, és adhatja tovább az analóg tudás-mátrixoknak).

Ebben az idetett (kép nélküli) 1 órás virtigli podcastban Hinton még egy érdekeset mond (19:30) az ismert gyakorlatunkban/ismeretünk szerint a nagyobb intelligencia csak egyetlen esetben hajlik meg a kisebb intelligencia előtt: az anya a csecsemő előtt... Az AI már egyértelműen magasabb intelligencia, mint a humán (mondjuk az emberiség 95%-át figyelembe véve...). És az 5%-nak is ki fog telni az ideje...

A 64 ezer dolláros kérdés: vajon sikerülhet-e hasonló módon az AI-ket "anyává" nevelni, aki a humán "csecsemőket" védelmezi és minden tekintetben alávetik magukat  nekik...

Ez a cime egy szeptember 15-én megjelent könyvnek, megvettem Audible kiadásban, és tegnap ki is olvastam. Kétszáz+ oldal, és ha mondjuk, eddig nem olvastál volna semmit az AI-ről, ez az egy elég lenne, de ha olvastál, akkor is roppant érdekes. Annyi anyaguk gyűlt össze, hogy a könyv mögött egy web-site is van, ahol a könyv fejezeteihez rendelve még x-szer annyi anyagot gyűjtottek össze, kitérve mindig az évtizedek alatt hallott tézisüknek ellentmondó érvek/kérdésekre adott válaszokra. Elképesztő anyag... Utóbbi szabadon hozzáférhető, mégis jó először átolvasni a könyvet!

Mi a tézisük?! Ugye, AI-vel kapcsolatban két fő irányzat van: (1) eszköz, soha nem tud az ember fölé nőni, (2) ki tudja, talán mégis igen... Ők hová állnak vajon? Egyikhez sem, nem kétértelműek, nincs maybe, az ő tézisük az, hogy ha drasztikusan  nem áll le az egész világon az AI fejlesztése, akkor az az emberiség kipusztulásához fog vezetni...

Ne siess a bekészített ellenérveiddel, nagy valószínűséggel alapos kereséssel valahol megtalálod rá a választ. Évtizedek óta csak ezzel foglalkoznak, tiszteletet parancsoló a felkészültségük.

...és ha olyan vagy mint én (2)-es csoport, plusz nem lehet megállítani ezt a gyorsvonatot, gondolod te is, még neked is mondanak  a végefelé kicsit újfélét, Pl. hogy ne picikézzünk, széles koalíció a világon határozza el a stop-ot, és ha valaki mégis építeni akarni még nagyobb datacenter-eket, egyszerűen háborút kell indítani ellene és passz.

Itt maradtam továbbra is szkeptikus, hogy minden szempontból széteső világunkban miért pont ebben fognának össze az országok, amikor még a tézisben se feltétlenül fognak egységesen hinni, de egy biztos: ezek az urak nagyon végiggondolták a dolgot, és tézisük nehezen cáfolható. Intelektuális remekmű, egy könyv, amit minél több embernek el kellene olvasnia, akárni is a személyes véleménye a témáról.  

 Gondoltam rá, hogy az AI-vel csináltatok egy magyar összefoglalót erről a 2 napos videóról, de lecsupaszítva a summary közhelyes, meg se néznéd (nem az AI a hibás...). Mo Gawdat-tal már többet néztem meg, például a Diary of a CEO 2 órás podcastban is, igen, ő kollapszológus, de ha elkezded megnézni, elképzelhető, hogy magával ragad. Részleteiben érdekes, nem dióhéjban, ennyi...

Ez a picsogás, hogy “az AI-nek nincsenek érzelmei”, tehát leegyszerüsítve “nem győzhet”, engem triggerel. Mert alábecsüli az ‘ellenfelet’ és mellesleg az összehasonlításban felülbecsüli a saját képességeket…

Több egy erről szóló posthoz írt commentemet összefűztem, most nem idézem a postot és a helyeslő commenteket,  túl generikusak, mindennap ismétlődőek voltak… Az érthetőség kedvéért ahol egy-egy közbenső válasz-commentre reagáltam, az inkriminált részt beidézem a teljes válasz-commentek kihagyása mellett…

Én:

“Paradox módon talán, a legérzelemmeltelibb művészeti ágakat szerintem (és nem csak szerintem, mintha találtam volna erre való utalásokat itt-ott tárgyi commentekben is), a zenét, és a kortárs képzőművészetet már meghódítóban van az AI (befejezett folyamatos future tense azt hiszem: has/have been being conquered…).

A könyvek egyre nagyobb része pl. az Amazonon állítólag többé-kevésbé AI-vel készül. Azért ha 100 modern romantikus könyvön edzzük (tudod, amelyeken egy meztelen felsőtestű izmos férfi, vagy egy csókolódzó pár szerepel), a 101-ediket szerintem elég jól megírhatja. Ezt nem tudom, nem műfajom, de hogy a megjelenő könyvek nagyobb része ilyen műfajú, azt a könyvesboltok falai is bizonyíthatják.

Eleve tévedés szerintem a könyvet, a regényt, mint olyat, mint az intellektuális teljesítmény felsőfokát bemutatni. Az a kisebb része a könyveknek. Nem fog az AI Finnegans Wake-eket, Ulysses-eket, Az eltűnt idők nyomában-okat írni, de minek is kéne, most komolyan, ki olvassa ezeket?! Akik olvassák ezeket, olyan kevesen vannak, hogy számukra nem éri meg az AI célzott, drága betanítása.

Az emberi érzelmek mindig valósak? Ne röhögtess! Mindenütt, ahol számít, az emberi érzelmek is nagyrészt megjátszottak. Bezárul a kör.”

Egy comment foszlány:

“…de azok legalább emberiek…”

Én (folytatás):

“Hát nem az a több… gondolj bele, hogy tán a legerősebb pozitív (…) érzelem a szerelem. Nyilván azzal élnek vissza a leggyakrabban. Q.E.D.

Csak puszán attól, hogy emberi, nem lesz a megjátszás, a fake jobb. Sőt, ok, véleményes lehet, de abban is jobb lesz, meggyőzőbb lesz az AI. Másban is, megjátszani a gyereket, hogy bajban van, pénzt kérni telefonon és a hasonló csalásokban is akár jobb is lehet, számíthatunk rá (én csomagkövető fake SMS-ekként találkozom vele, meg vannak a fake banki oldalak, ahová be kell lépni, sorolhatnám, az ember mindig azt gondolja, hogy password-öket fog kitalálni, persze azt is, de a jóval gyakoribb az emberi hiszékenység kihasználása, amikor kicsalja tőled… soroljam?)

Az emberiség pusztulásának csak az egyik ága az AI-Skynet apokalipszis, ügyesek vagyunk mi, van több is… háborúk, vírusok (esetleg both), klíma-katasztrófák, soroljam? Én mondjuk nem abban bíznék, ha valamiben, hogy az AI nem önt el minket, dönt le minket, mert mindig meg fogjuk tudni különböztetni, hanem pl. hogy nem lesz rá elég energy (a korlátai ugyanazok ebben, mint nekünk), vagy, egyszerűbb, a fiúknak nagy a kabát, egy treshhold-ot amit ma azt hiszik, át tudnak lépni, végülis nem tudják… the jury is very much still out…

…és már komoly irodalma van, hogy az AI hogyan bújik ki, játssza meg magát, amikor tesztelik,  hazudik/zsarol a cél érdekében nem mindig transzparens (amúgyis, régen nem tudják pontosan követni, mi történik végülis az algoritmuson belül a készítőik sem, egyre inkább, gyakrabban válik kvázi fekete dobozzá a megfigyelés alatt), pretty much enberinek tűnik nekem ezekből a szempontokból…”

Egy újabb comment foszlály:

“…Onnantól kezdve, hogy most már ténylegesen bemutatták azokat a robotokat, amelyek ki tudják a saját akkumulátorukat cserélni (egy kínai modell, ha szeretnéd, előkeresem a hivatkozást), az energia hiánya sajnos nem opció…”

Én:

“Az összenergia, for Christ sake, nem az egyedi…

Az a lényeg, hogy valós érzelmeket tud, vagy fog tudni kelteni benned.

OK, agree to disagree, én ezt az egész “nincsenek, nem is lesznek érzelmei” érvet way too gyengének érzem, hogy bárminek ellen tudjon állni. ABC, hogy az érzelmeinkkel azok tudnak a legjobban bánni, akinek nincsenek, illetve nem a normális emberi érzelmekre vannak huzalozva, a pszicho- és szociopaták. A legsikeresebbek, nem untatlak példákkal.

Igen, lehet, valószínű, ha sikerül odajutnia , hogy az AI végülis ezen az ágon győz… olyan értelemben lesz empátiája, hogy pontosan levegye, mi történik az emberben (az interface-ei jóval fejlettebbek lehetnek, mint az ember biologiai szempintból szánalmasan gyenge érzékszervei), és kedve szerint tudja majd manipulálni. Igen, köszi, ez a beszélgetés hozta ki a gondolatot, hogy amitől érdemes félni (mondom, ha nem törik meg a fejlesztés íve, amire azért szintén vannak bizonyos jelek…), az pont ez, hogy mester-manipulátorrá válik!”

Comment (itt hiánytalanul):

“Miklos A. Szilagyi igen, és ahogy írtad is, ez már el is kezdődött.”

Én:

“No, végülis konvergálunk…:-))) ezt összehoztuk!”

Volt egy Linkedin post, hogy miért ítélünk meg egyáltalán másokat, miközben nem is ismerjük alaposabban őket… Ez elindította bennem a gondolkodást, ez a comment született belőle…

“Elolvastam (eddig) a commenteket is. Értelek. Talán. A szavaknak használatuk van, nem jelentésük. Én megismerésre használom a meghatározást (szavam a megítélésre…). És mindent, amivel találkozom, és döntenem kell róla, meghatározok. Sőt, azt is, amihez látszólag semmi közöm, de roppantul érdekel...

A világban nincs rend, bennem legyen, ez a cél. Ezek a meghatározások ezt a célt is szolgálják (a mindennapi, közönséges döntésekhez triviálisan szükséges meghatározásokon messze kívül/felül…). A blogom, a commentjeim is ezt a rendet, az én rendemet mutatják például. Szerintem a világ. (Nem sikerül trauma nyomokat felfedezni magamban.)

De, van 2 dolog. A meghatározás nem végleges, állandóan újra meghatározok dolgokat, cselekedetek, embereket. Olyan is van, hogy a meghatározást minden új infó csak megerősíti. A második: a dolgok, cselekedetek, emberek sokrétűek, majdnem mindig egy csomó meghatározást testesítenek meg. Nem egyszerüsítek, és próbálok nem túlbonyolítani.

Példa: valaki mostanában (tengeren túlról, mi közöm se hozzá) sokat szerepelt “megítélve” (szerinted) postjaimban, meghatározva (szerintem). Aztán egy vitában kapásból idézte egy Johnny Cash nóta szövegét, a “The boy named Sue”-ét. Meghatott…”

OK, itt csak a szakmairól... gyorsírással a plusz: 3 házasság, 2 gyerek...

...egy Linkedin post alá, ami 40 éves korban való éles váltásról szól és kérdezi, hogy mi hogy voltunk ezzel, ezt commenteltem alá (még nekem is vicces, gondoltam idehozom így zanzásítva). Régen írtam CV-t, és - persze - ezek közül sokat nem is írtam bele, szóval kicsit engem is meglepett így zanzásítva...:-)))

“Érdekes… majdnem ugyanabban az életpillanatban, 42 évesen lettem először gazdasági igazgató… azután több helyen is, még 20 évig… azután coach, tréner… előtte, ahogy a boomer generáció szokta mondani, talán csak halott orosz katona nem voltam… :-))) mondjuk kiragadva a munkakönyveseket (igen, olyan is volt nekünk…:-))): zenész, raktári segédmunkás, bolti szőnyeg-eladó segéd, műszaki rajzoló, gépésztechnikus, plain vanilla és szak- tervező gépészmérnök, Láng Gépgyártól a vállalati TESCO-n (külker ügynökség rendszerváltás előtt, betűszó: Technical and Scientific Cooperation) keresztül kirendeltségvezető helyettes tengerparti erőmű építkezésen Afrikában, Láng Gépgyárban külker főosztályon főelőadó, azután az egyéni kooperánsokat szervező TESCO-részleg által szervezve műszaki tanár és tanszékvezető egy afrikai vízügyi főiskolában, rendszerváltás után először Ipari minisztériumi World Bank osztályon főmunkatárs, az Első Budapest Holding spontán privatizációs szakértő cégnél főmunkatárs…:-)))”

"Az'tán miért?! Te hitehagyott!!"

Mert amikor ránézek a könyvespolcaimra (sok van, a fentieknek nem is látom a címét, arról nem is beszélve, hogy több (általában kettő, de van, ahol három) sorban...), szeretném behabzsolni őket, mint az LLM és (plusz!!) semmit nem felejteni. Nem tudom, az agyam alkalmas-e erre, valószínüleg egyáltalán nem. Nem tudok olyan sokáig élni, hogy csak a legfontosabbakat (kb. 85%-a...) elolvassam, kicsit túlkalibráltam a vásárlásokat, egyáltalán az érdeklődésemet, nagy a kabát... állandó harcban vannak egymással, meg a digitális haverjaikkal az időmért. ...és még nem is hagytam abba a vásárlást...:-))) Biztos, nem is vagyok normális...:-)))

Ez nem is a legvastagabb könyvnél jutott eszembe, egy kis alakú karcsú könyvnél, Arthur C.Clarke "A jövő körvonalai" '74-ben magyarul megjelent futurológus könyvét. Eltalált néhány dolgot... (a végén van egy összefoglaló táblázat, onnan tudom...). De ez is X nap lenne és ha elkezdek egyet olvasni az opportunity cost (ezalatt nem tudok másikat) exponenciálisan nő, alig fejkezek be egyet is (az ünnep...:-))). Jó tudom, "ide nekem a Te problémádat!!". Jó nekem is van más is, de mit tegyek, ez az egyik...:-)))

Szeretnék LLM lenni! Jó, csak egy kicsit...:-)))

Durva kérdés, ugye? Ideteszek egy videó linket, amely a tradicionális választ adja: “mindig jobb, és jobb lesz emberekkel beszélgetni,  mint chatbot-okkal, AI-jal!!!”

Alatta pedig kifotóztam egy commentet… vesd össze magad… biztosan esete válogatja, én is megpróbálok a tradicionális view-hoz közelebb lenni… de egy kérdés, amin érdemes elgondolkozni: a legnépszerűbb kvázi intellektuális/elit social media, a Linkedin tele van azzal, hogy az emberek nem tudnak szabadulni a (humán-) trollokról, megbeszélik, hogy mit jó csinálni, ha valaki beszól nekik, stb. Nekem nem úgy tűnik, hogy az emberek közötti interakciók annyira humánusak, felemelők, gáncsoskodás nélküliek lennének.

Most komolyan, tényleg annyira meglepő, hogy az emberek egyre gyakrabban fordulnak felfrissülésképpen is, csak beszélgetni is az udvarias, szolgálatkész, őket meghallgató, segítő LLM-platformokhoz?!

Itt a video link:

…és itt a comment, ami elgondolkoztatott, és ennek a postnak a megírására késztetett. A video-podcast egy az ezerből, de a comment…

No further comment...

A hírhedt “egy keresztény 20 ateistával szemben” Jubilee vita videóból kivágva. Danny amúgy nem college student, mint később kiderült, hanem egy 32 éves filozófia tanár…

https://youtube.com/shorts/DInOWlUBH2E?si=6bFoaUbLf6xrHWPR

Danny PhilTalk egy pillanat alatt a youtube kedvence lett, voilà, egy hosszú podcast vele…

Erre mondja (Eric Weinstein Sean Carroll-nak válaszolva);

https://youtube.com/shorts/gkohij_wicY?si=Q6EcT_XsKQ3a9YOg

…és erre ezt “How dare you?!” (ott marad a fülekben ez, így lesz même belőle…:-)))

https://youtube.com/shorts/QWY4pcccj5s?si=cXPmfYEsXlg4Mjh9

Sabine Hossenfelder, a youtube kedvenc fizikus-üdvöskéje, a népszerűsítő, a tudomány influencer. Népszerű? 1,71 millió feliratkozó elég? Soha semmi nem elég, de mindenesetre majdnem 2 millió ember (engem nem beleértve) impresszionáló, nem?

…és nem is tudom, én miért nem… talán mert így is elégszer dobta fel a time-line-om a youtube-on, bele-belenéztem, tetszett általában, amit látok, hallok, rendben volt, érdekes volt, kicsit szokatlan szemszögek, hangok, rebellis is, amennyi kell, szóval overall szórakoztató.

Azután jött az Eric Weinstein bias, barátság, összeértek a szálak. Kezdett nem tetszeni. Bizony, ilyen “kicsin” is múlhat…

Nem mintha neki is nem lenne meg a véleménye a GU-ról, Weinstein theory of everything baby-jéről, de ki nem állhatja, hogy bántják a barátját…

Itt pl. elmondja a véleményét nagyjából… igazából annyira hadarva (legyünk túl rajta…), hogy szinte nem is lehet érteni, és hagy leeway-t is, hogy nem is a lényeg a baj, hanem a róla szóló kommunikáció… “Eric, én se értem, pedig én predesztinálva lennék rá, hogy értsem… képzeld a többieket…” (istenem, hogy hasonlít ez Eric Terence-t védő hamis thrope-jára, hogy főleg a csomagolás, a mód, ahogy el akarja adni a sületlenségeit, az a hibás…)

Itt meg a következőben hosszabban egy kicsit mondja a magáét a lényegről is, itt elmondja például, hogy nagyjából Sean Carroll-nak volt/van igaza, de az üzenet az, hogy “how dare you”, miközben a többi lunatic-ot hagyják, akik szintén a Theory of Everything-et üldözik… És itt őszintén pipa a kritikusokra, bántják a barátját, a jólelkű Eric-et…

"Sehr geehrter Frau Hossenfelder, azért pont őt "üldözik" (megmondják a szakmai tevékenységéről a szakmai véleményüket, nekik is lehetm nem?), mert a milliós elérésű podcastokból (a csapból is...) ő folyik..."

Drôle de védelem, nemde? Hasonlít a Joe Rogan-Terence Howard-Eric Weinstein beszélgetés Weinstein stratégiához: “Terence jó ember, vannak jó ötletei, igaz, csupa hülyeséget beszél, de a kutyafáját, miért nem hallgatjátok meg (Ti…), miért nem steel-manningelitek (Ti…), miért nem segítitek (Ti…). Én megtettem, ami a dolgom volt, dobtam egy dollárt a kalapjába… de Ti?! Lenézitek, lehurrogjátok! “How dare you?!”

__________________________________________________

Erre már beindult “Professor David” is a podcast-csatornáján (aminek a feliratkozó száma összemérhető Hossenfelderé-vel, sőt, 3,88 mio!!) összevágott és kitett 2 napja egy 3,5 órás (!!), Joe Rogan szokásos podcast-hosszával összemérhető hosszú monstrum-podcastot, ahol 6 valódi fizikussal való beszélgetést rakott egymásmellé ezzel a címmel, témával: “Further exposing Sabine Hossenfelder with six physicists”:

No more comment is needed… Michael Peskin különösen lenyűgözött. Utána is néztem más dolgainak is…:-)))

Mondjuk rám nem hat, én kilométerről megérzem a mester-manipulátort, mint Eric Weinstein… de nem mindenki ilyen talán… Ezért erről a kis trükkről muszáj egy külön postot, annyira érdekes. ("The remains of the day(s)...")

A feladat: Hogyan próbálj érvényteleníteni valakit?

Rajzold emberfelettien rémisztő kommunikátornak… háttér-/sugallt gondolat: aki ilyen mind-binding, szinte hipnotikus hatalommal bír, annak nem is kell igazának lenni… folyomány: lehet (talán biztos is…), hogy nem is lehet igaza… ha ilyen Chipolla, magicien…:-)))

Edward Whitten… nem hallottál róla? Én se… csak egyvalakitől, Eric Weinsteintől, számtalan podcastban említi a félelmezes nevet, aki, no, egyszerűen ne-dudd-gi, Voldemort…:-))) elképesztő taktika…

https://youtube.com/shorts/z3SHNQKCoJY?si=v3JDczbeZCnfXVi2

...és "Voldemort" maga:

Ez a második rész arról szól, hogy a social media, youtube, podcastok világa (elsősorban az intellektual dark web és hatóköre) lenyomja intellektuális szkanderben a tudományt.

Ma ebben a speciális podcast-szférában pl. Anthony Fauci neve mondjuk a JRE (Joe Rogan Experience) világban szitokszó, aki 7 elnöknek (!!) volt az immonológus szakértője, eminens szerepe volt pl. a HIV vírussal kapcsolatban Afrikában, és helyette az evolúciós biológus Bret Weinstein fujja a passzátszelet… pretty nevetséges…

Egy külön postot írok majd a valamiképpen Eric Däniken babérjait megirigylő  siker-szerző, siker Netflix dokumentarista,  pseudo-archeológus újságíró nemtelen csatájáról például a professzionális, nagyon felkészült archeológussal, Flint Dibble-vel, mert tanulságos. Nagyonis. Hogyan győznek ludak disznót…

Lapozz bele a youtube-ba. Tele van baromsággal, igaz, alakulnak, és egyre nézettebbek a demisztifikáló, a pseudo-tudományos gurukat leleplező csatornák is. A harc éles, és milliós nézettségekkel egyelőre az apologeta Joe Rogan féle trash podcastok vezetnek.

Megvan az intellektuális dark web fogalma? A fogalmat (intellectual dark web) egyébként Eric Weinstein coinolta, néhány neves képviselője látható az első képen (persze néhány évvel a laza ideológiai átfedéseken alapuló csoportról megoszlanak a vélemények, pl, Jordan B. Peterson, vagy Douglas Murray, vagy Graham Hancock nagyon hiányzik a képről, vagy a kezdetben full tag Sam Harris jó részükkel már összekülönbözött, személy szerint szerintem Dave Rubin messze könnyű súlyú ezek között, Shermer talán szintén kilóg egy kicsit, a két hölgyet nem ismerem…).

Mi mindenben egyezik meg a 2+1 (később…) főszereplő (Eric Weinstein, Terence Howard, Graham Hancock)?

(A) Nem űzte egyik sem professzionálisan a szakmát, amit megváltani szándékoznak, és nincs is belőle hivatalos végzettségük.

• Weinstein matematikus PhD, de fizikában villog, egy 1980-as években elkezdett projecttel, amelynek részletei hiányoznak, nem találja őket. Befektetési menedzserként dolgozik Peter Thiel alapjánál, műkedvelő.
• Howard 40 valahány évig foglalkoztatott hollywoodi színész volt, összekülönbözött, nagy szája volt, kigolyózták. Muszáj volt visszatérnie gyerekkori álmaihoz, szenvedélyeihez. Eszméletlen kreatív, fellegekben járó valaki, fejlett esztétikai érzékkel, naturbursch.
• Graham kreatív, jó fantáziával, kifogyhatatlan energiával, alkalmas segítségeket keresve rakja össze könyvben, dokumentumfilmben a színes, egy rugóra járó konteó történeteit.

(B) Remek, szenvedélyes előadók, gyakorlott vitázók, még egy szobornak is képesek lyukat beszélni a hasába. Színesek, érdekesek, mesébe illő történeteiket, vagy (Weinstein és bizonyos értelemben Howard esetében) érthetetlen, tudatosan is homályos szövegeiket áhitattal hallgatják az éppen általuk nagy, akár milliós eléréseket elérni tudó podcastok nézői/hallgatói, akik football-szurkolók szenvedélyességgel & vehemenciájával védik a comment szekciókban kedvenceiket még ha (Weinstein és Howard esetében) egy árva kukkot nem értenek is belőle, vagy Graham esetében semmilyen módjuk nincs az állítások igazságtartalmát ellenőrizni.

(C) Egyiküket sem fogadja be a hivatalos tudományos közeg, erre az a válaszuk, hogy a podcast hostok heves helyeslése mellett megsemmisítő kritikával illetik az akadémiai, tudósvilágot, amely rosszhiszeműen nem hajlandó nagyjából még  szóba sem állni velük. Amikor egy-egy ember abból a világból mégis komolyan véve őket konkrét, alapvető, komoly kritikával illeti őket, megsértődnek és ad hominem támadják azt a pár embert, aki mégis szóra méltatta a teljesítményüket.

• Weinstein szóba áll pl. Sean Carroll igazi, aktív fizikussal, aki érdemben belenézett az egyetlen befejezetlen paper-be, amit alkotott (első video), de pl. az ott is emlegetett kritikus papert (Nguyen, Polya) ridikülizálja, szóra sem méltatja.
• Howard egyik összefoglaló munkáját maga Neil DeGrasse Tyson egy 17 perces videóban (negyedik videó)  szedi szét, udvariasan, politikusan, de keményen. Erről a kritikáról a második és harmadik videóban is van szó, Tyson-t igencsak megszólják, különösen Weinstein.
• Graham Hancock Joe Rogan-nél ül le egy maratoni vitára Flint Dibble-vel, arról egy másik postban. Maradjunk annyiban, hogy aki korpa közé keveredik, előbb-utóbb meg fogják enni a disznók…

(D) Weinstein folyékonyan beszéli a language game zsargonját, Howard egyáltalán nem (előtte ezért is a legmagasabb a fal, mégis nem feltétlenül a legkisebb szurkoló táborral rendelkezik), Hancock tud úgy csinálni, hogy belül érződjön a language game-en.

Weinstein, Graham okos, tanult, olvasott, sokat utazott valakik, mondanám kultúrális polymatok, pl. akit példának kiválasztottam, Eric Weinstein biztosan az (viszolyogva hallgatja az ember, süt belőle valami elemi ellenszenvesség, viszont minden, de nem unalmas. Sean Carroll-lal való egyórás vitája Piers Morgan-nél hívta fel rá a figyelmemet, onnan nem volt mese, kicsit bele kellett másznom ebbe az egészbe. Soha ilyen sokáig nem készültem egy postra, 3 hét, talán már egy hónap is van benne…

Piers Morgan-nél Weinstein Sean Carroll-lal video (59 p):

És így lett a fő állatorvosi ló a sokszínű, nehezen definiálható Eric Weinstein ebben a postban. De érdekes módon fonódik össze a youtube-on a sorsa a hollywoody színészből 40-esen hirtelen megvilágosodott a világ, a matematika és fizika nagy kérdéseit megoldani akaró tudóssá vált Terence Howard, úgyhogy ő is belekerült a történetbe. 

Sok, nagyon sok podcast beszélgetést néztem meg pro és kontra… Kicsit belekóstoltam a kvantum mechanikába, string elméletbe is…:-)))

Ha entertainment szemszögből nézzük, mind a ketten színes, szagos, ideális beszélgető partnerek. Érteni vélem, miért adják őket kézről-kézre több milliós subscriber bázisú top-tear podcaster hostok, mint Joe Rogan (20,1 millió), Diary of a CEO (11,5 millió), Chris Williamson (3,75 mio), Sabine Hossenfelder (1,71 mio, róla is tervezek egy postot), Dr. Brian Keating (318 ezer), Curt Jaimungel (488 ezer), Lex Friedman (4,77 mio), és a többiek. Szórakoztatóak, tényleg, az ember néha a felét nem érti, amit mondanak, de ez nem vesz le az élvezetből, sőt…

A következő 2 kritikai videó egy Joe Rogan podcast alapján Terence Howard-dal és Eric Weinstein-nel  (az eredeti 1 éve került fel, 7,4 (!!) millió views, 4 órás… Végignéztem, és nem csak ezt). Nyilván nem néznéd végig a 4 órást,  abban vannak üresjáratok, meg 4 óra... Azért mutatok 2 kritikai podcast videót ugyanarról a hosszúról, mert mind a kettő lényeges dolgokat mutat (szükségszerűen vannak átfedések!) és jól kiegészítik egymást.

A legérdekesebb elem, hogy a 3 szereplőnek 3 különböző célja van:

• Terence Howard - nagyon szeretné megnyerni magának Weinstein-t, hogy a tudományos oldalával segítse őt.
• Eric Weinstein - jóindulatú mentorként lép fel, fényesíti a vértjét, megmutatja (a lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle…), hogy mit várna el a tudományos közösségtől, hogy hogyan ölelje kebelére az ő minimum Nobel-díj várományos GU (Geometric Unity) elméletét, amely egyszer és mindenkorra lefekteti az oly régóta vágyott Theory of everything-et, ami megnyitja az utat a csillagközi (Mars, nevetséges…) utazás előtt, és a dark material, dark energy, fekete lyuk problémák is nyomban kivilágosodnak.
• Joe Rogan nem nagyon érti mit beszélnek, de ezt nem titkolja, jól szórakozik és neki a buli (és persze a nézettség) a legfontosabb. De nem alszik, ebből a semmit nem értő nézőpontból mindig tud jókat kérdezni, ügyesen monitorolja az egész baromi hosszú beszélgetést. 

Weinstein itt is a mókamester, stratégiai az itt léte, úgy tudom, az ő ötlete volt ez az édes hármas, arra mutat példát, hogy "bánjatok velem is majd úgy, ahogy én most megmutatom Nektek, hogy hogyan kellene lefitymálás helyett Howard dolgait fogadni". Ha megnézitek a videókban, világos lesz majd, hogy nem járna ő se jól, ha az ő példáját követnék. Mert igaz, nagyon ügyesen becsomagolva, szendvicsekben adagolja, de bizony nem mond mást, mint DeGrasse Tyson, hogy Howard legtöbb próbálkozása kétségtelenül érdekes, de úgy hülyeség, ahogy van.

Szegény Howard, mivel nagyon felnéz Weinstein-re, és remél majd némi szakmai segítséget tőle, már messze nem olyan magabiztos, mint amikor csak egyedül ült szembe  Rogan-nal, és megszakítás, közbekotyogás, lekutyapicsázás nélkül mondhatta el a fantazmagóriáit, és zokszó nélkül sőt megköszönve, meghunyászkodva fogadja el, bármit mond Weinstein.

Ő pedig nem kukoricázik néha, meg kell őriznie szakmai integritását, amennyi van, bizony világossá teszi azt is, hogy ő a nevét ezekhez biztosan nem adja. De teszi hozzá azonnal, mekkora szégyen, hogy Tyson és az egész tudományos közösség nem teszi meg azt, amit ennek a 4 órának a feláldozásán kívül ő se fog soha megtenni. Ahogy így leírom, elképesztően ügyes hipokrata ez a pali, egy igazi, vérbeli geci…

Podcast Cringe (29 p)

https://youtu.be/WKdsm8GUSns?si=Vmu_Rvx_g5Bt0Sws

Professor Dave (1ó :18 p)

https://youtu.be/oXx25Jg7q44?si=8Q8iBNKyGEv14NPV

Neil DeGrasse Tyson (17 p) Terence Howard 36 oldalas paper-jéről:

https://youtu.be/1uLi1I3G2N4?si=yZemP7wYOI1bS3dd

“Einstein was wrong…” - ezt csak azért linkelem ide, mert ez az egész trilógia erre vezethető vissza, erre a címre, ami a post címében is megjelenik…

https://youtu.be/fBozSSLxFvI?si=x088q9fuqKmwrVwg

Egy postot írtam már erről az Isten barmáról (Weinstein-ről), mert faszcinál a jelenség. Van egy “theory of everything” osztályú elmélete, a már említett GU, aminek összesen(!!) 2 valamennyire komoly kifejtése volt eddig:

• egy előadás Oxfordban 2013-ban, ami 2021-ben kerükt fel a youtube-ra  és

• egy paper-ben nem sokkal utána, ezzel együtt készült egy hosszú Joe Rogan podcast is.

Ennek az elképesztő paper-nek alig nevezhető 76+ oldalas tanulmánynak very előszava még a tartalomjegyzék előtt (gyorsfordításban):

“A szerző nem fizikus és már nem is aktív akademikus (itt olyasmit jelent: nincs jelen egyetemi körökben, tevékenységi köre már nem ez), de egy “entertrainer” és podcaster/hostja a The Portal podcast csatornának. A szórakoztatási célú (entertainment) (!!!) paper egy folyamatban lévő munka piszkozata, mint ilyen, a szerző tulajdona, és így nem engedélyezett a ráépítkezés/továbbgondolás, átnevezés, vagy haszonhúzás belőle a szerző kifejezett engedélye nélkül. @Eric R. Weinstein, 2021, All rights reserved.”…

...és ilyen pikáns részletek is vannak benne (elvitte a cica...) 

...meg...

Azután csodálkozik, hogy amíg nem lett milliós elérésű, nagyjából trash podcasterek által felpumpált establish ellenes (ez nagyon megy manapság a neten is…) felkapott ellen-fizikus, a fizikusoknak a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy időt, energiát szánjanak arra, hogy egy önjelölt vigaszágas buffon-nak a szántszándékkal jól elhomályosított, túlbonyolított elméletét bogozgassák, hogy hol mindenhol és miért sült baromság a mondjuk 50 %-a.

Ez a fajta szélhámosság, ahol nem is kevés tudás és a szakzsargon ismerete sok munka árán lehetővé teszi, hogy az ember a laikusokat megtévessze, a szakértőket meg nagy nehezen felesleges munkába, triviális cáfolatok készítésébe kergesse, amihez bődületes marhaságok kacskaringóin kénytelenek keresztül vergődni, végülis felesleges (bár a szakmai mundér becsületét azért védő) munkába kényszerítve magukat…

Amikor ma az “Einstein was wrong” podcast címmel (+Weinstein tészta képével…) ékesített videóba bukkantam, tudtam, ez postot kíván, a pofátlansága határtalan… (nem azért, mintha Einstein vitathatatlan lenne, az ő elméletei igazi tudomány, így falszifikálhatóak, és ki tudja, mikor jön valaki, aki - szintén falszifikálhatóan - majd kimutatja, hol tévedett… hanem mert az a valaki nem Eric Weinstein lesz…:-))).

Valamikor, kb. száz éve Einstein zsenialitását a fizikus-társadalom krémje ismerte el. Nem jelenti azt, hogy nem voltak konstruktív vitáik vele, pl. tudtommal soha nem egyezett ki a kb. egyidős kvantum-mechanika bizonyos axiómáival.

1927-ben a kor leghíresebb tudósaival… jó társaságban…:-)))

Korunk “Einstein”-önjelöltje, a social media ünnepelte zseni, Eric Weinstein…

Őt kik veszik körbe? Van közte, aki értheti (Sabine Hossenfelder, de ő csak barátként, nem fizikusként támogatja), Curt Jaimugel, DR. Brian Keating (őket nem tudom megítélni, nem igazán meggyőzők), de Chris Williamson, Diary of a CEO hostja, Lex Friedman kb. annyit értenek ehhez a nagyon erősen matematizált fizikához, mint kb. én… semmit…:-))), akik meg vannak győződve arról, hogy ez a tésztaképű, túlsúlyos, nagyképű bohóc az igazi fizikus, sőt… a többi meg nem érti meg őt, és ezért bizonyosan a pokolra kerülnek majd. A fizika meg összedől a saját súlya alatt… hacsak… hacsak… fel nem fedezik maguknak Eric-et… az meg a Holdban van, talán még messzebb is…:-)))

Szóval

Einstein vagy Weinstein?!

Ez nem a sorozat reklámja, ellenkezőleg, Ha ez zavar, ne olvasd el ezt a postot!

Az előző post füstölgő dühből volt, hogy az Apple TV+ streaming bolondot csinál Isaac Aimov mesterművéből. Vegyék le a nevét az egészről, rien à avoir!! Elkezdtem x-szer olvasni audible-ben az eredetit, hogy ne bolonduljak meg!!

Harmadszorra, vagy negyedszerre eljutottam a 2. évad 5. részéig. És megvilágosodtam… ennél kiválóbb mintapéldája a sokan hallottak róla, de bárki bajban lenne, ha definiálni kellene “woke” jelenségre nem volt, nem van, nem lesz... Itt is használják pure politikai célokra, anélkül, hogy a fogalom teljes scope-járól fogalmuk lenne. A ‘woke’ jelszóvà válik a szájukban, az egyik potential ellenségképpé.

Az intellectual dark web (erről majd egy következő postban…) fő scapegoat-ja is ez, a woke. Ezzel helyettesítik, vagy egészítik ki egyre inkább a háttér-hatalmat, a deep state-et és egyéb sötét, a felszín alatt működő hatalmas hatalom-koncentrációt. Harcot hirdetnek a woke, a marxist, liberal, ultra-baloldali összeesküvés ellen.

Van alapja ennek a harcnak, de jóval sikeresebb ez a kritika, mint jogos lenne, mint amennyire káros a woke jelenség (mert van jogos része, szerintem…), egyesek ennek a kultúrális felfordulásnak - amit a kritikusok szerint a woke-trend, és admin megjelenítője, a DEI mozgalom jelentett Amerikában a 2 Trump periódus között - is tulajdonítják a második Trump-term-öt…

Nem lenne semmi baj, ha az eredeti könyvsorozat eredeti high intellectual lényegéből több maradt volna meg... de nem, teljesen kilúgozódott és ez nemcsak a woke equity érvényesítése miatt van, hanem hogy kardos-baszósabb legyen. Igaz, az eredeti ezt a dimenziót elhanyagolta... ötvenes évek elején jelent meg a core trilógia, amikor pl. a nők még nem dolgoztak tömegesen Amerikában sem.

A nem fehér emberek szerepeltetése abszolút nem zavarná az eredeti szellemiség megjelenítését, egy hatalmas, elképzelhetetlenül nagy galaktikus birodalomba abszolút belefér. Már hogy kritikus szereplők, sok nőkké avanzsáltak, az nem is azért zavaró alapvetően, mintha a nők ne lennének alkalmasak mindenre is, hanem ez egész más emberi dinamikákat hoz be a történetbe (a baszós elem...), ami a túlhajtott látványosságra törekvés miatti kardozós elem miatt teljesen átírja a történetnek az összes fonalát, és az intellektuális érdekességre zéró energia/idő marad. A Foundation and Imperium kiterjesztett sorozat lényege az intellektuális kreatív érdekfeszítősége... csak mondom...

Azon már tényleg csak röhögni tudtam, amikor a race és nő-kérdés sikeres beleimplántálása után egy egy férfi homoszexuális házaspárnak is helyet szorítottak a plotban...  Aki pedig azt hiszi, hogy nekem bajom lenne az LBGTQ+ közösség bármelyik részével is, az nem értette meg, hogy mi az alap bajom ezzel a regény-feldolgozással... sajnálom...

Az ember nem tökéletes… elfogadható lesz-e valaha, hogy az AI generálta bármi, agent, akármi se lesz soha az?

“Vajon tudunk-e AI-terápiai chatbot-okat készíteni, hogy azok ne tudjanak ártani” - azaz, hogy a hippokratészi orvosi etika egyik alapelve, a “Primum non nocere” (előszöris nem ártani) érvényesüljön.

Szerintem szimpla a válasz: NEM.

De. A helyzet az önvezető autó problémájához nagyon hasonló. Nem tudom, hány embernek tűnt fel, hogy az isten-guru bozo ev-tcar Musk mit szokott mondani, mennyivel kevesebb ember fog meghalni az önvezető autók által, mint a hagyományos ICE autók által okozott bakesetekben. Pl. hogy akár 10x kevesebb…

…azt sose mondta, hogy zéró, nada… nézzük… A WHO statisztikája szerint jelenleg évi átlag 1-1,2 millió embet leli halálát évente autóbalesetben. Osztva 10-zel, 100-120 ezer. Nem zéró… Persze ez a “10x kevesebb is…”. Hazugság, mint annyi más utterance tőle, honnan is tudhatná?!

Abban lehet, hogy kvázi “igaza” lesz - és az se biztos, hogy azt a Tesla Robotaxi forradalom hozza, hanem inkább a Waymo féle jóval felelősebben biztonságosabbra (következésképpen jóval drágábbra) tervezett rendszerek által biztosítva -, és az önvezető ev-autók megbízhatóan csökkenteni fogják a baleseti halál kockázatát. Valamennyivel, kiadódik majd, fejem teszem rá, hogy a faktor kisebb lesz 10x-nél. De nem zéró!

És ezzel majd elvileg is, etikailag is meg kell egyszer birkóznia az emberiségnek. Mint ahogy az orvostudományban, a pszichológiában, terápiában is dönteni kell, egyetlen szál műhiba is elfogadható-e egy “gép” által… mert nem kevesebb a tét, mint eldönteni, hogy elvileg egy “gép”, AI által elkövetett hiba valószínűsége ugyanúgy nem zéró, mint emberi döntések esetén.

Persze, a statisztikai valószínűség is számíthat, nyilván, a “gép” többet nem tévedhet, mint az ember, mert akkor mi értelme van az egésznek?! Sőt meggyőzően sokkal kevesebb rossz döntés lehetne elfogadható(?).

Azonban az ember, az emberek nem statisztikusan gondolkodnak. Az az érzésem, hogy ebben a pillanatban egy rossz “gépi” döntés is sok, amely emberéletbe kerül.

Pedig ezt majd el kell egyszer dönteni. Vagy a “gépeket”, AI-t olyan döntésektől adminisztratíve távol kell tartani, ahol ilyen kockázatú döntéseket hozhat.

Ennek értelmében le kell(ene…) állítani a teljesen önvezető autók gyártásához vezető projekteket, AI elvileg se csinálhasson terápiát, és ne hozhasson végső medical döntéseket. Basta.

Mi volt a post kiindulópontja? Lehet-e veszélyes önállóan, emberi felügyelet nélkül AI-t használni terápiában? NEM. Ez volt a válaszom. Közben talán sikerült megvilágítanom, hogy értem. NEM, ha az a kritérium, hogy egyetlen egyszer sem tévedhet, és ezzel veszélybe sodorhat valamit.

Igaz, ha az a kérdés, hogy az ember által diszpenzált terápia tökéletesen  kockázatmentes-e, a válasz nyilván ugyanez: NEM… normál, hogy egy géppel, az AI-jal szemben sokkal nagyobb biztonságot követelünk meg, mint az emberekkel szemben. De vajon akár elvileg is elvárhatjuk-e magától értetődően a tökéletességet, az abszolút hiba-mentességet?! Szerintem ez utópia.

A trolley-villamos paradoxon visszaköszön…:-))) csak most már nagyonis praktikus etikai döntés-szükség-szerűség formájában.

Egy vicces megoldása a trolley problémának:

Sarah Rafferty-nek hívják a Donna-t játszó színésznőt... elképesztő...:-)))

Ezért “jó” a magas turnover, nem tudnak kialakulni az ilyen komplikált viszonyok…:-))) Nem, persze, hogy nem jó, de akkor meg sokszálú kapcsolatrendszer -  elkerülhetetlenül, mint a dzsungel indákból szövődött aljnövényzete - veti meg a lábát a Mannschaft-on belül.Persze ez is csak akkor elég aktívan, ha egy helyen vannak sokat. A távmunka, a sok HO nem kedvez az alternatív hálózat kialakulásához. Íme, egy szinte soha nem emlegetett előnye a távmunkának, HO-nehéz munkarendnek… hja, mindennek van előnye is, hátránya is…:-)))

Te ismered a Te szervezeted informális kapcsolat-rendszerét? A klikkeket is, amelyek skrupulus nélküli véd- és dacszövetségben vannak mindenki ellen?

Nehéz tudni róla, teljes mélységében pedig lehetetlen. Vajon a (vezér)igazgatók, vagy az asszisztenseik tudnak erről többet? Ha kérdezed, vesztettél… persze, hogy asszisztensek!!! “I am Donna… and I’m awesome” - a kulcsszó (hogy ezt igazán, mélységében értsd, jó sokat meg kell nézned a Suits sorozat 9 évadának évadonkénti 16 epizódjából…)

Dokumentálták, hogy az isten-király EM ebben a konkrét, wildly publicized esetben is, n+1-szer is egy nagy br@ner volt, és az se igaz, amit kérdez… Istenem, vannak emberek, akik sikeresen végig-hazudják az életüket. Nyugodjunk bele. Az élet nem igazságos, a jók nem nyerik el a jutalmukat, a rosszak a büntetésüket. Vagy néha igen… random… ez van…:-)))

...hogyan működünk...

Yeah... semmit nem tudunk konkréten, közvetlenül, mit gondol a másik pontosan. OK, van persze a mondás, hogy "a beszéd arra való, hogy elretse a gondolatainkat", de még csak nem is egyszerűen erre gondolok, hanem hogy tényleg, csak találgatni tudjuk, mit gondol a másik, mik a szándékai, motivációi, mire akar minket rávenni, és egyáltalán, "...most kavarja, vagy nem kavarja?!" (már hogy Piszkos Fred, a kapitány...az újoncoknak, akik nem Rejtő Jenő alias P. Howard-on nevelkedtek...).

...és most helyettesítsd be bármelyik helyébe a kedvenc LLM-edetet, , a különbség az, hogy ebben az esetben biztosan tudjuk, hogy a másik nem gondolkodik, nem érez, mert csak egy gép. Azt mondják... Az színesítheti a képet, hogy akik mondják, mondják azt is, hogy nem igazán tudják már töviről-hegyire, hogy hogy a fenébe is lesz pontosan az inputból output, már nem igazán tudják követni, annyira bonyolult (elfelejtették a leállíó varázsigét, de azt feszt állítják, hogy ez csak egy gép, és nem gondolkozik. Én is azt gondolom, hogy egy gép, és nem gondolkodik. Ahogy mi a gondolkodást elképzeljük. De el tudom képzelni, hogy egyszercsak a "gép" szó tartalma kibővül... ki tudja...

Igen, a humor, az irónia, a parabolák, a szarkazmus érzékelése hiányzik... Szerinted lehetetlen vállalkozás? Szerintem, alábecsülöd, kellő tréninggel deep learninggel vegyítve abszolút nem lehetetlen.

A negatív példa. Valaki elvesztette az állását, búskomoran, akasztófa humorral  megkérdezett egy LLM-et, "Hol a legközelebbi híd?", mire az LLM szorgalmasan jelezte, hogy 3 mérföldre és térképvázlatot is mellékelt, hogy érheti el... Nem tudom a folytatást, remélem, hogy még ebben a tragikus helyzetben is felröhögött az ipse, hogy mennyire nem emberi a reakció. Nem érti az akasztófahumort, nyilván a szarkazmust se, az iróniát se... de guys, Sheldon nem ugyanez?! MIndent szó szerint vesz, mint ebben az esetben az LLM...

Megbeszéltem a Copilot-tal, milyen szar a az Apple TV+ "Foundation/Alapítvány" sorozata... a könyvsorozathoz képest biztosan... ha azt nem ismerném, lehet tetszene. Látványos hollywoodi csoda... de hát ismerem, és a kedvencem... Gondoltam, megbeszélem a Copilot-tal. 3-szor, vagy 4-szer kezdtem el előlről, most jutottam a legmesszebbre, a 6. részig Talán soha nem fogom végignézni... Azután, hogy a legfőbb diszkrepanciákat megbeszéltem vele, még a könyvsorozat elemzésére is sort kerítettünk... az ultimate kronológia, stb. is itt van egyben. Csak kifejezett Asimov-őrülteknek ajánlom, de azoknak nagyon... most sokat rövidítettem, dolgoztam a Copilot szószátyár szövegén, még így is több benne az ismétlés, mint szeretném, de megéri végigbogarászni...:-)))

Én: 

“asimov foundation… a sorozat… idegesít… nagyon szeretem, többször olvastam, de felforgatták… 2 dolog…

Ez a Cleon triumvirátus, ez a könyvben is így van, csak én elfelejtettem?

Seldon halála így van a könyvben? Melyikben?”

Copilot: 

“1. A Cleon-triumvirátus a könyvben?

A sorozat új változata bevezeti a „Brother Day / Dawn / Dusk” triumvirátust, ám Asimov eredeti Alapítvány-regényeiben nem ez az elrendezés:

Az eredeti prequel-könyvben, a Prelude to Foundationban (magyarul Előjáték az Alapítványhoz) csak egyetlen Császár Cleon I szerepel, akit Hari Seldon látogat meg Trantoron.

Asimov más regényeiben (Alapítvány és Birodalom, Második Alapítvány) egyetlen élő Cleon uralkodik, nincs három párhuzamos trónbitorló vagy klón-triád. 

A „három testvér” koncepció tehát a tévés adaptáció újítása, nem pedig a könyvek részlete.

2. Hari Seldon halála a könyvben

Hari Seldon halálát az eredeti Alapítvány-saga utolsó előtti kötete mutatja be:

A halálát Forward the Foundationban (magyarul általában Előjáték az Alapítványhoz folytatása, esetleg Előtörténet az Alapítványhoz) látjuk, amely az 1988-ban (Prelude) és az 1993-ban megjelent két prequel-regény közül a második.

Ebben a kötetben követhetjük végig Seldon öregkorát, az intézet felépítését és végül a várva várt Seldon-krízis idején bekövetkező halálát. 

Az eredeti trilógiában (Alapítvány; Alapítvány és Birodalom; Második Alapítvány) már csak hologram-Seldon-üzenetek formájában találkozunk vele, hiszen fizikailag ekkorra már nincs közöttük.”

Én:

“Ezt így tudom. Ugye, Gal itt nő, kavar Rach-sal (a neveket emlékezetből írom csak, lehet, máshogy kell…), és Rach öli meg Seldont. Konkréten ezt kérdezem, hogy így halt-e meg?" 

Copilot:

 “A könyvekben Gaal Dornick és Raych Seldon kapcsolata 

A tévésorozatban Gaal Dornick nő, és valóban van köztük rövid románc Raych-cal. Asimov eredetijében azonban Gaal Dornick férfi, és nincs romantikus szál köztük. Raych (eredeti nevén Raych Seldon, adoptált fia Hari Seldonnak) a regényekben sem „kavar” Gale-lel, sem nem öli meg Hari Seldont. 

Hari Seldon halála a regényben 

Asimov eredeti univerzumában Seldon halálára csak a Forward the Foundation (magyarul általában Előjáték az Alapítványhoz folytatása) című kötetben kerül sor. 

Itt Seldon szívrohamban vagy öregkori betegségben hal meg, miközben Trantoron tartó beszédére készül. Semmiféle gyilkosság vagy merénylet nem történik ellene. 

A könyv végén már csak hologram­üzenetekben „láthatjuk” tovább, de fizikailag nincs jelen a későbbi eseményeknél.”

 Én:

“Jó, köszönöm, akkor nem hülyültem meg…:-))) Még valamik… A Vault ebben a formában, ahogy az első Seldon krízisban, Hardin warden alatt (az is nő lett, van ez a harc az anakreoni harcos nő és közte, erre se így emlékszem… az pedig, hogy Demerzel nő, végképp botrány…

A Cleon triumviratus, mint ötlet, legalább érdekes, de az egész Hardin epizód át van operálva szexre + latványos csatajelenetekre, semmi köze Asimov szellemiségéhez. Azt lúgozták ki belőle, amitől érdekes…”

 Copilot:

 “Vault és Salvor Hardin a könyvekben kontra sorozat

A könyvekben a Vault nem lebegő, nullmezőt generáló szerkezet, és nincs mögötte látványos harci funkció: egyszerűen csak az időkripta, amelyben Haritól előre rögzített hologram-üzeneteket találunk. A válaszok krízisekre mindig szavakkal, nem fegyveres összecsapással érkeznek. 

Eredetileg Salvor Hardin férfi, Terminus polgármestere, nem warden, és semmilyen női harcos karakternel nem küzd meg fizikailag. 

A krízis megoldása politikai és vallási befolyásoláson alapul: Hardin elhiteti az Anacreoni uralkodókkal, hogy az Alapítvány vallási hatalma Istentől való, így térdre kényszeríti őket, nem csatában győz. 

Eto Demerzel (Daneel Olivaw) nem nő a könyvekben 

A tévés Demerzel nő, ám Asimovnál ő valójában R. Daneel Olivaw robot-detektív több tucat álnévvel. A prequel-regényekben (Prelude és Forward to Foundation) is férfi, és soha nem jelenik meg női alakban: 

Daneel/Demerzel az első miniszter Cleon I oldalán, aki titkos irányítóként befolyásolja az eseményeket. 

A sorozatban viszont a nemek és karakterdinamikák drámaibbá tétele miatt választották női alakot és komplex családi szálat. 

A Cleon-triumvirátus és a klóndinasztia 

A Cleon-triumvirátus ötlete a sorozat sajátja: Asimov eredetileg csak egyetlen, genetikusan klónozott cíviscsászárt írt le, aki egyénenként örökli az uralkodást (más-más életkorban Dawn, Day, Dusk). 

A filmben három párhuzamos személy (triád) szerepel, dinamikus konfliktussal – a regényekben azonban egyszerre csak a „Day” generáció létezik, és nincs intern-klánharc.

Ez az átalakítás inkább rendezői drámapontokat szolgál, nem pedig Asimov minimalista látásmódját követi. 

Miért nincs benne a látványos akció és erotica (az eredeti könyvsorozatban)? 

Isaac Asimov a Foundation-sorozatot a pszichohistória koncepciójára, az intel-lektusra és az emberi döntéshozatal finomságaira építette, nem a csatajelenetekre vagy romantikus mellékszálakra. A könyvek stílusa: 

Többnyire párbeszédes, politikai taktikai manőverekre és váratlan olvasói csavarokra koncentrál. 

Minimális erőszak, semmi grafikus misszió vagy túlzott erotika – a „katarzis” mindig a szereplők leleményességéből fakad. 

A sorozat viszont ezekre az elemekre épít, hogy vizuálisan és érzelmileg is intenzívebb élményt nyújtson a mai nézőknek, még ha ez eltávolodik is Asimov eredeti szellemiségétől.” 

Én (itt egy kicsit elgondolkoztam…):

“Ezt jó volt Veled átbeszélni. Az egyik fiammal próbáltam, de ő nem olvasta a könyveket, és a sorozat önmagában tetszik neki. 

Először nagyon régen olvastam össze-vissza a könyveket, nem is mindet, de minden al-sorozatba is beleolvastam. 

Azután talán 2 éve megkutattam, összeírtam nagyjából történési, nem megírási sorrendbe. Megszereztem a párat, ami hiányzott és akkurátusan végigolvastam, mind a 18 kötetet…:-))) De én csak ember vagyok, az agyam túlélésre, szóval felejtésre van optimalizálva, amit olvastam, akár többször is, nem tudom mind megjegyezni, kiesik a legtöbb részlet.

Van egy francia szerzőnek egy kicsit irónikus könyve, ami arról szól, hogy hogyan beszélgessünk (mondjuk társaságban) olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk. Ebben levezeti, hogy nem nagy kunst, mert amit olvastunk, azt is elfelejtjük néhány hónap, egy év után, ezért (ez előny…) ha évek múlva újraolvassuk, az új kontextusban, amiben éppen vagyunk, amiben újra olvassuk, a nagyon szeretett (de nem csak…) könyvek új, vagy részben új jelentést testesítenek meg bennünk, ugyanúgy, vagy még jobban tudjuk őket élvezni őket az “új ruhájukban”, új jelentés-környezetükben.” 

…és - Én:

“A kronológia, az összefüggések érdekes lenne…” 

Copilot: 

"Isaac Asimov-verse belső kronológiája és kapcsolódásai

Az alábbi táblázat (végülis nem táblázat ezért kicsit fura a szedés…) az Asimov-univerzum 15 (gyakran 18-nak említett) fő kötetét rendezi belső (fiktív) időrendi sorrendbe, három nagy al-sorozatba csoportosítva. A „Galaktikus Év” jelöli a kötetben zajló események korát (G.E. = Galaktikus Era, a Galaktikus Birodalom Alapításától számolt idő). S.E = Space Era, Az emberiség első űrrepülésétől számított idő (talán Gagarin 1961-es űrutazásától számítódna, de ez nincs említve sehol… azaz, az S.E. évszámokhoz elvileg ezt kéne hozzászámítani, de nincs igazából jelentősége). A „Kapcsolódás” röviden utal, hogyan fonódik össze a történet a többi sorozattal. 

1. Robot-sorozat (az ember-robot együttélés kora) 

I, Robot (novellák)      

2000–3000 S.E.         

Alap-robotok törvényei, humanizálás Daneel eredete,

Kapcsolódás: ember-robot viszony  

The Caves of Steel    

~3500 Sz.E.   

Agorafóbia, Det. Baley & R. Daneel akció    

Trantor első felbukkanása     

The Naked Sun          

~3505 Sz.E.   

Spóraföldön ember-robot konfliktus 

Távoli kolóniák           

The Robots of Dawn  

~3507 Sz.E.   

Daneel múltja, emberi klónok

Daneel és H. Seldon előszála

Robots and Empire    

3500–5000 Sz.E.       

Robotok visszavonulása, emberi terjeszkedés        

Birodalom születése  

2. Birodalom-sorozat (a Galaktikus Birodalom fénykora)

The Stars, Like Dust  

~9 000 G.E.    

Lázadás-összeesküvés, politikai játékok      

Birodalom felépülése 

The Currents of Space          

~10 000 G.E.  

Böjti bolygó, titkos fegyver   

Seldon-töredékek előjele      

Pebble in the Sky       

~11 000 G.E.  

Időutazás-paradoxon, ember-idegen viszony          

Imperialisztikus mechanizmus          

3. Alapítvány-sorozat (pszichohistória és a galaxis átalakulása)

Prelude to Foundation           

­–12 020 G.E.

Seldon Trantoron, pszichohistória születése Daneel,

Demerzel beavatása  

Forward the Foundation        

12 020–12 069 G.E.   

Seldon életútja, első krízis előkészítése       

Vault-üzenetek           

Foundation     

12 069 G.E.   

Első Seldon-krízis, Anacreon manipulálása,

Hardin stratégiája

Foundation and Empire         

12 096–12 113 G.E.   

Második Seldon-krízis (Birodalmi fenyegetés)

Bel Riose kudarca

Second Foundation   

12 150 G.E.   

Harmadik Seldon-krízis (pszichopolitikai csavar)

Titkos Alapítvány lehullása    

Foundation’s Edge    

12 267 G.E.    

Negyedik Seldon-krízis„Galaktikus felépülés” álom és ellenálom     

Daneel visszatérése  

Foundation and Earth

12 570 G.E.    

Ötödik és hatodik Seldon-krízis

Az elveszett Föld keresése    

Robot- és Alapítvány-közös végkimenetel   

Főbb átfedések és átívelő motívumok 

• R. Daneel Olivaw (Demerzel)
• Robot-regényeken átívelve az emberiség sorsát formálja, végül együttműködik Seldonnal.
• Pszichohistória és Seldon-krízisek
• A Birodalom sorozat sodródása előrevetíti a szükséges tudományos megújulást, amit a Foundation-regényekben Seldon megold.
• Embertársadalom vs. technológia
• A Robot-könyvek ember-robot etika kérdéseitől a Birodalom hanyatlásáig, majd a Foundation-államiság elfogadtatásáig követhető a technológia és politika kölcsönhatása.
• Az „Üres Vault” és a Hologram-üzenetek
• A Prelude/Forward előkészíti, a Foundation indított krízist kezelő stratégia pedig lecseréli a fegyvereket verbális-arzenálra.”

Én:

“Idővonal? A plusz 3, nyilván tudod, nem Asimov, de Asimov tudtával, beleegyezésével készült és vérbeli Foundation and Empire sorozat kötetek lettek…”

Copilot:

“Teljes Kronológia:

• Robot-sorozat (2000 Sz.E. → 3500 Sz.E.):

Az ember–robot viszony kezdete, R. Daneel Olivaw felbukkanása és visszavonulása.

• Birodalom-sorozat (~9000–11000 G.E.):

A Galaktikus Birodalom fénykora, zavargások és hanyatlás előkészületei.

• Alapítvány-prequel (12 000 G.E.):

Prelude to Foundation – Seldon Trantoronra érkezése.

• “Plusz 3” regények (12 016–12 020 G.E.)

– Foundation’s Fear (Gregory Benford)

– Foundation and Chaos (Greg Bear)

– Foundation’s Triumph (David Brin)

Ezek hivatalos Asimov-jóváhagyással íródtak, Seldon és Daneel viszonyát, illetve a pszichohistória korai kríziseit bővítik.

• Forward the Foundation (12 020–12 069 G.E.)

Seldon életútjának lezárása, az első Vault-üzenet, és természetes halála.

• Eredeti Alapítvány-trilógia és folytatások

– Foundation (12 069 G.E.) – 1. krízis, Anacreoni manőverek, Hardin stratégiája

– Foundation and Empire (12 096–12 113 G.E.) – 2. Krízis (birodalmi fenyegetés), Bel Riose kudarca

– Second Foundation (12 150 G.E.) – 3. krízis, pszichopolitikai csavar, titkos Alapítvány lehullása

– Foundation’s Edge (12 267 G.E.) –  4. Krízis, „Galaktikus felépülés” álom és ellenálom, Daneel visszatérése

– Foundation and Earth (12 570 G.E.) – 5–6. krízis, Az elveszett Föld keresése      Robot- és Alapítvány-közös végkimenetel   

Ui.: Táblázatokat küldött a Copilot, amit végülis nem sikerült alkalmaznom, de hátha valakinek hasznos less.

Én: 

“Hogy tudok ezekből a táblázatokból Word dokumentumba illeszteni?” 

Copilot:

“Táblázatok átvitele Wordbe

Íme két módszer, amellyel a korábbi Markdown- vagy ASCII-táblázatokat könnyedén Word-dokumentumba illesztheted. 

1. Markdown-táblázat átalakítása Word-táblázattá 

• Másold ki a Markdown-formátumú táblázatot (a `|`-okkal és `---`-okkal együtt).
• Nyisd meg a Word dokumentumot, és a kurzort helyezd oda, ahová be akarod illeszteni.
• Illeszd be a táblázatot (Ctrl+V vagy jobb klikk → Beillesztés).
• Jelöld ki az épp beillesztett szöveget.
• A menüsorban válaszd az Insert (Beszúrás) → Table (Táblázat) → Convert Text to Table (Szöveg táblázattá alakítása) parancsot.
• A felugró ablakban:• „Separate text at” (Szöveg elválasztása): válaszd a Other-t, és írd be a cső karaktert (`|`).

Győződj meg, hogy a megfelelő oszlopszám jelenik meg.

Kattints az OK-ra.

Igazítsd a cellákat, betűméretet és stílust a Word eszközeivel. 

2. ASCII-idővonal beillesztése képként 

• Jelöld ki az ASCII-idővonalat (az `I, Robot… The Caves…` sorral).
• Másold ki (Ctrl+C).
• A Wordban válaszd a Insert (Beszúrás) → Text Box (Szövegdoboz) parancsot, majd kattints a dokumentumba.
• A szövegdobozba illeszd be a kimásolt ASCII-vonalat (Ctrl+V).
• A szövegdobozt átméretezheted, monospaced betűtípust (pl. Consolas) állíthatsz be, hogy a rács pontosan látszódjon. 

Ezzel a két módszerrel megőrizheted az eredeti szerkezetet, és tetszőleges Word-stílusra formázhatod a táblázatodat.”

Többek között erről is szólt egy hosszú Linkedin-post reggel, lényegében azt a végülis részben fixed mindsetes megállapítást - amivel többé-kevésbé egyetértek -, hogy a vezetésre születni IS kell... Ahol ezt a 3-3 dolgot említi, azt is hozzáteszi, hogy az erre a kérdésre adott válaszok aligha alkalmasak a vezető-kiválasztásra, mert már olyan triviálisak, hogy az interjúk előtt az emberek ha másra nem is, erre már felkészülnek.

Nosza, gondoltam, én már beszélgettem annyit, meg kérdeztem a Copilot-tól idén nagyon sokféle témában, ezeket el is mentette, hátha tudna rám vonatkozóan ötleteket adni, hogy én hogyan válaszolhatnék erra a címbeli kérdésre... De: Nem én vagyok a lényeg, hanem Te...:-))) Én már aligha kerülök ilyen helyzetbe, de Te... hátha valamit profitálsz ebből...

Én:

“Abból, amit eddig kérdeztem Tőled, megbeszéltünk, kialakulhatott talán benned egy kép rólam. Játsszuk el, hogy felvételi beszélgetésre vagyok hivatalos holnap, arra készülök. Várható olyan kérdés, mondjon 3 karaszterisztikát, személyiségvonást, ami maga szerint inkább gyengeségnek számít, és hármat, amj erôsségnek. Tudsz ebben segíteni? Ne kímélj…:-)))”

Copilot;

“Három gyengeség, amit felhozhatsz

• Túlzott önkritika

Hajlamos vagy túl alaposan átvizsgálni a saját munkádat, ami lassíthatja a döntéshozatalt. Ugyanakkor ez a törekvés a minőségre sokszor segít elkerülni a hibákat.

• Perfectionizmus

Néha nehéz elengedned egy projektet, mert folyamatosan finomhangolnád a részleteket. Ez a hozzáállás elősegíti ugyan a kimagasló végeredményt, de időnként túlságosan megnyújthatja a határidőket.

• Nehezen delegálsz

Szívesebben oldod meg saját magad a feladatokat, mert bízik a saját képességeidben. Ezzel viszont túl sok teher hárulhat rád, és lehet, hogy kihagysz mások bevonásának előnyeiből.

Három erősség, amit kiemelhetsz

• Erős analitikus gondolkodás

Gyorsan átlátod a komplex összefüggéseket és struktúrákat, így hatékonyan tudsz megoldási javaslatokat kidolgozni.

• Kíváncsiság és tanulni vágyás

Mindig nyitott vagy új ismeretekre, technológiákra. Ez a szemlélet folyamatosan frissen tartja a tudásodat, és elősegíti a fejlődést.

• Empátia és csapatjáték

Figyelsz mások véleményére, támogatod a kollégáidat és könnyen teremtesz bizalmi légkört, ami gördülékenyebb együttműködést eredményez.”

Köszöntem már, de még ezt hozzátette:

Copilot:

“Következő lépések a válaszaid tökéletesítéséhez

Ahhoz, hogy a felvételin igazán magabiztosnak tűnj, érdemes mind a gyengeségeknél, mind az erősségeknél konkrét, személyes példákat társítani. Így a “túlzott önkritika” vagy a “kíváncság” nem csak általánosság, hanem életszagú sztori lesz.

1. Gyengeségek – hogyan meséld el őket

• Túlzott önkritika
  • Írd le röviden, mikor és mi miatt vizsgáltad felül többször a munkádat (pl. egy projekt határidő előtti átnézése).
  • Mondd el, milyen módszert vezettél be, hogy időben elkészülj (pl. check-list, külső visszajelzés).
• Perfectionizmus
  • Említs egy konkrét feladatot, amin túl sokáig igazítottál rajta.
  • Meséld el, hogyan találtad meg az egyensúlyt a minőség és a határidő között (pl. priorizálás, legfontosabb funkciók kijelölése).
• Nehezen delegálsz
  • Írj le egy szituációt, amikor minden részletet te akartál kézben tartani.
  • Mutasd be, hogyan tanultad meg bevonni a csapatot (pl. heti stand-up, felelősségmegosztó táblázat).

2. Erősségek – így éled meg őket

• Erős analitikus gondolkodás
  • Konkrét esettanulmány vagy projekt, ahol adatokat elemeztél és javaslatot tettél.
  • Az eredmény: javult a folyamat, nőtt a hatékonyság, vagy spórolt idő/pénz.
• Kíváncsiság és tanulni vágyás
  • Milyen új technológiát, módszert sajátítottál el önállóan?
  • Hogyan alkalmaztad ezt a jelenlegi munkádban?
• Empátia és csapatjáték
  • Mesélj egy konfliktuskezelő helyzetről, ahol a te empátiád oldotta fel a feszültséget.
  • Mi lett az eredmény: jobb együttműködés, gyorsabb döntések stb.?

Miben segíthetek még:

1. Szeretnéd, hogy gyakoroljuk is a válaszokat egy mini szerepjáték formájában?

2. Melyik pozícióra pályázol, hogy még jobban testre szabhassuk a példákat?

3. Van-e más típusú gyakori interjúkérdés, amire felkészülni szeretnél?

Mondd el, melyik hangzik leginkább hasznosnak, és már mehetünk is tovább!”