Vezetői coaching

Íme, az előzmények:

1. rész:

http://vezetoi-coaching.blog.hu/2011/11/27/gondolatok_az_onbecsulesrol_1 

2. rész:

http://vezetoi-coaching.blog.hu/2011/12/29/bejegyzes_url_cime_468 

2.a rész:

http://vezetoi-coaching.blog.hu/2012/02/19/gondolatok_az_onbecsulesrol_2_a 

3. rész:

http://vezetoi-coaching.blog.hu/2012/09/04/gondolatok_az_onbecsulesrol_3_folytatas 

... és akkor a folytatás: 

“Büszkeség

Egy angol miniszter, Charles Caleb Colton (1780-1832) azt írta: „A büszkeség van akit nevetségessé tesz de másokat viszont megakadályoz, hogy nevetségessé váljanak.” A büszkeségnek két oldala van az önbecsüléssel kapcsolatban: ön-romboló és egészséges.

Ahogy az imént említésre került, az ön-romboló büszkeség az önmagát személyként felsőbbségesnek, értékesebbnek, vagy fontosabbnak tartó attitűdöt jelenti. Az ilyen emberek rendszerint azt is gondolják magukról, hogy tehetségesebbek, önállóbbak és hibátlanok. A szinonímái ennek az attitűdnek: gőgös, arrogáns, öntelt, magát megjátszó (aki többnek akarja magát mutatni és ezzel (jó) benyomást akar kelteni), hiú, önimádó (önző, önmagáról túl sokat tartó, (másokat) kihasználó). Az ön-megsemmisítő büszkeség tipikusan félelemből (például a sebezhetőség miatti félelemből) és az önmaga megvédésének vágyából, ennek vélt szükségességéből származik.

Az egészséges büszkeség az ember természetes méltóságát és értékét tükrözi vissza, az önmagunk tiszteletét, az örömet és hálát az ember saját teljesítményeiért, amit elért, a tehetség elismerését, a szolgálatot, vagy a (születéstől adott) közösséghez tartozást (azaz a családot, azt hogy feketének, romának, zsidónak, vagy ázsiainak születtünk, stb.).

Alázatosság

Az alázatosságnak is két oldala van, az ön-romboló és az egészséges. Az ön-romboló alázatosság az önmagunk tiszteletének hiányát jelenti (például „a Föld porából vagyok...”); gerinctelen alávetettséget és hitványságot.

Az egészséges alázatosság viszont az ön-romboló büszkeség hiányát jelenti; annak elismerését, hogy tökéletlenek vagyunk; annak a tudatát, hogy hiányosságaink vannak és tudatlanok, de taníthatóak. Azt jelenti, hogy mindenkit egyformán értékesnek tartunk.  Az egészséges alázatosságból szelíd viselkedés következik (pozitív értelemben), valakit, aki szelíd és türelmes és nem könnyen lehet méregbe hozni.

Az egészséges alázatosság és az egészséges büszkeség, mind a kettő megtalálható abban, akinek van (egészséges) önbecsülése (jelentse itt az „egészséges” a „pont elegendőt” – SZM). Alázatosság, mert azilyen ember tudja, mennyit kell még tanulnia és büszkeség, hogy felismerje a méltóságot és az értéket, ami minden emberben közös.

Az itt következő szórakoztató történet (De Mello, 1990) az egészséges alázatosság hiányáról szól:

Egy guru azt mondja a tanítványnak: „Menj ki az esőbe és emeld fel a kezed. Ez felismerést fog hozni a számodra.”

Másnap a tanítvány ezt jelentette a gurunak: „Ahogy követtem a tanácsodat, a víz végigfolyt a nyakamon. Komplett idiótának éreztem magam.”

„Az első napra ez felismerésnek nem is kevés.”, válaszolta a guru.

Önzés

Vannak, akik egyenlőségjelet tesznek az önzés és az önbecsülés közé. Ezért fogalmazzuk meg a következő nagyon fontos állítást: Az önbecsülés célja önmagunk meghaladása. Az ön-reflexió fájdalmas helyzet (lehet), amely a figyelem fókuszát belül tartja, befelé fordítja.

Megjegyzés (SZM): Itt a könyv az ön-reflexió helyett az ön-tudatosság-ot használja szószerinti fordításban, amivel végképp nem értek egyet, ezért helyettesítettem az „ön-reflexió”-val; ugyanakkor én sem az ön-tudatosságot, sem az ön-reflexiót nem tartom önmagában és abszolút értelemben negatívnak, csak ha túlzott mértékben jelentkezik; hajlok rá, hogy az „egészséges” melléknévvel mindkettő az elfogadható kategórián belül meradhatna.

Ennek a fájdalomnak szeretettel gyógyítása az ember koncentrációját/fókuszát kifelé fordítja, szabaddá téve az ember (energiáit), hogy másokat szerethessen és élvezze az életet. Az ember önbecsüléssel a biztos alapot választja (szemben a mástól függő emberrel, akinek se önbecsülése, se szabad választása nincs).

Megjegyzés (SZM): Ezzel az egész definíciós magyarázattal bajom van, nem megértési, hanem elfogadási. Volt a már említett probléma, hogy a könyv szerint az ön-tudatosság (amit én inkább ön-reflexiónak fordítottam) fájdalmas helyzetet teremt (azt gondolom, ahogy már említettem, hogy az egészséges ön-tudatosság/ön-reflexió nem okoz fájdalmas helyzetet) és azután ezt a fájdalmat  kell gyógyítani és így fog az ember kifelé fordulni. Szerintem az önzés az nem egyenlő sem az ön-tudatossággal, sem az ön-reflexióval, az önzés egyszerűen az ön-érdek(ek) mindenen keresztül való keresztülvitele, a többiek igényeinek, érdekeinek és egyáltalán a létének is akár teljes figyelmen kívül hagyásával.

Ugyanakkor azzal  egyetértek, hogy a NEM-egészséges ön-tudatosság és a NEM-egészséges ön-reflexió „gyógyítandó” és a gyógyulás az energiák egy részének a felszabadítását eredményezi, amit másokra tudunk fordítani, de ez nem ide, az önzéshez tartozik, hanem inkább egy másik pszichológiai problémához.

A befelé forduló ember (aki mellesleg lehet önző is) azért fordul befelé, mert a belső, pszichológiai problémái, elsősorban az önbecsülés hiánya állandó kontrollálást és kifelé való viszonylag normál image állandó újratermelését igényli és ez rengeteg energiáját felemészti és ez az energia és figyelemhiány akadályozza meg abban, hogy elegendő energiája maradjon a másokkal való foglalkozására, másokhoz való szeretetteljes  közelítésre és az élet élvezetére. Innentől pedig már nyilvánvaló, hogy az önbecsülés (újra) felépítése  lecsökkenti a belső problémák kezelésére és elfedésére szükséges energia mennyiségét és kifelé fordítja az egyént.

Így, az önbecsülés fejlesztése lehetővé teszi, hogy a legjobb irányban mozduljunk el ebből a szempontból is.

Költség/Haszon elemzés  

Vannak, akik nem foglalkoznak ezzel, nem alakítják ki tudatosan az önbecsülést magukban, mert nem tudják, hogyan is kell. Mások viszont ellenállnak, nem akarják kialakítani/felépíteni az önbecsülésüket, mert előnyösebb nekik, ha nem szeretik magukat. Mielőtt időt szánnál az önbecsülés kifejlesztésébe, tegyük meg azt, amit egy lelkiismeretes manager is megtenne egy új terv végrehajtása előtt: végezzük el a projekt költség/haszon elemzését. Először, állítsunk fel egy listát az ön-utálat, a nemtörődömség összes lehetséges előnyeiről. Ha ez kész, készíts egy listát az összes lehetséges hátrányairól. Néhány példa fog következni és azután helyet találsz arra, hogy a saját listádat is elkészíthesd.

Az ön-utálat/nemtörődömség előnyeinek lehetséges példái

• Nincs kockázat. Nem várok el magamtól semmit, és másoktól sem. Lehetek lusta és kitűzhetek könnyen elérhető célokat.
• A világ megjósolható. Megértem, ha az emberek nem fogadnak el, mert én magam se fogadom el magam. Megértem azt is, hogy nem is tettem kísérletet, hogy ezen változtassak.
• Néha kapok figyelmet és sajnálnak is, legalábbis eleinte.
• Ez a családi szokás/norma nálunk. Ha követem a mintát, úgy gondolom, hogy passzolok a családunkhoz.
• Megakadályoz az ön-romboló büszkeség vétkének elkövetésében.
• Gyakorlatilag összeillik a szokásaimmal, öltözködésemmel, stb. Nincsenek elvárások.

Az ön-utálat hátrányainak/nemtörődömség lehetséges példái

• Fájdalmas
• Az élet unalmas és lehangoló, nem vidám és szórakoztató
• Pszichoszomatikus tünetekhez és betegségekhez vezet
• Ördögi körbe viszi be az embert:  mivel nem vagyok nagy véleménnyel magamról, nem is próbálkozom. A többiek nem nagyon törődnek velem. Ők a pesszimizmusomat és apátiámat a hozzáértés hiányának fogják fel. Az ő nemtörődömségük pedig visszaigazolja azt, hogy igazam van, amikor nem gondolok sokat magamról.

Személyes előnyök és hátrányok

Mellette szól/Előnyök                                              Ellene szól/Hátrányok

(A jó dolog a nemtörődömségben az az, hogy...)        (A rossz az ön-utálatban az az, hogy....)

Az érzelmi változ(tat)ás előnyei

Ez az elemzés néhány nagyon fontos kérdésre hívja fel a figyelmet. A végső kérdés az természetesen az, hogy: Vajon az ön-utálat/nemtörődömség okoz-e problémát nekem  érzelmi, fizikai és társadalmi/kapcsolati „költésgek” formájában? Más kérdések: Van-e arra mód, hogy miközben építjük az önbecsülésünket, a figyelem, segítség és biztonság iránti vágyunk is kielégüljön?  Akarom-e, hajlandó vagyok-e lemondani a nemtörődömség néhány előnyéről, hogy az önbecsülésem növelésével plusz haszonra tegyek szert? Akkor fogsz tudni elérni előrehaladást, ha az ember egyrészt meghatározza a fejlődés költségét és másrészt hajlandó megfizetni a fejlődés árát.

Vannak olyanok is, akik hasznosnak találják, hogy próbát tegyenek, mielőtt az igazi változásba belekezdenének. Próbáld megválaszolni a következő kérdéseket: Mik lennének a pozitív következményei, ha reális és pozitívan értékelő véleményem lenne magamról?

Néhány minta válasz következik erre az előbbi kérdésre:

• Kevésbé leszek fogékony a rábeszélésre (önálóbb leszek az ítéleteimben, elhatározásaimban)
• Kevésbé leszek kitéve a félelelem hatásának a döntéseimben, működésemben.
• Motiváltabb leszek a munkámban és az élet kielégítőbb megélésében
• Boldogabb leszek
• Többet fogok kipróbálni és kockáztatni
• Könyebben kezelem a saját javítandó területeimet és könyebben fogok dolgozni ezekkel
• Boldogabb leszek a kapcsolataimban és könyebben válok meg olyan partner-kapcsolataimtól, amelyek nem elég értékesek számomra
• Könyebben ki fogom tudni fejezni az érzéseimet
• Kevésbé leszek önző és (túlságosan) önmagamat-védő
• Kevésbé fogom megkérdőjelezni magam és a cselekedeteimet, amikor a dolgok elromlanak
• Kevesebbet fogok aggódni
• Valószínű, hogy jobban fognak tisztelni és kezelni a többiek
• Vonzóbbnak fognak találni
• Jobban fogom élvezni az életet
• Jobb és objektívabb döntéseket fogok tudni majd hozni
• Jobban fogom azt szeretni, amilyen vagyok és nem azt a hamis (phony) képet, amit korábban próbáltam kialakítani magamról

Írd ide a Te saját válaszaidat:

Hogyan alakítsuk ki az önbecsülésünket

Hogy megváltoztassuk/fejlesszük az önbecsülésünket, először meg kell értenünk a tényezőket, amelyekre épül. Az önbecsülés 3 egymásra épülő tényezőre épül:

1. a feltétlen emberi érték
2. a feltétlen szeretet és
3. a fejlődés (growth=növekedés, ő ezt használja, én fejlődésnek fogom konzekvensen fordítani – SZM)

Az önbecsülés Megalapozása

Self-esteem = ön-becsülés

Unconditional Worth = feltétlen értékesség

Love = szeretet

Growing = fejlődés (növekedés)

Mind a 3 tényező alapvető az önbecsülés kialakításában, de a sorrend is nagyon fontos. Az ön-becsülés először a feltétlen értékességen (meg kell érteni, mi az, hogyan működik) alapszik, majd  szereteten (át kell érezni, és meg kell szeretni a belső emberi értékünket, ld. később), a legvégén pedig az önbecsülés szerves része a fejlődés is (vagy „kivirágzás”). A fejlesztési folyamat lelkes elkezdése után túl sokan frusztrálódnak, mivel a harmadik tényezővel az ön-becsülés fejlesztésével kezdik a folyamatot és elhanyagolják az első két tényezőt: a  feltétlen értékességet és a feltétlen szeretetet. A biztos alap nélkül az önbecsülés megbicsaklik. Nem lehet rövidre zárni a folyamatot. 

A könyv további része egymásután foglalkozik a  szükséges kialakítandó képességekkel, amelyekre szükség van, hogy az egészséges önbecsülés kialakuljon: a II. részben az I. tényező a feltétlen emberi értékességgel foglalkozik, a II. tényező a szeretettel és a III. tényező padig a fejlődéssel, az önbizalom fejlesztésével.

II.   RÉSZ

1. TÉNYEZŐ: A Feltétlen Emberi érték realitása

4. fejezet. - Az emberi érték alapjai

Talán a legfontosabb tétel, hogy az önbecsülés és az önbizalom 2 különböző fogalom:

• az önbecsülés az emberi belső érték reális és azt pozitívan értékelő gondolkodásmód, a minden emberben azonos belső értékre vonatkozik. Külső körülmények nem hatnak rá, ez az általános belső emberi érték nem fejleszthető, növelhető, az önbecsülés, az, hogy hogyan tekintünk rá erre a belső emberi értékre igen.
• az önbizalom egy adott tevékenység kezelésében való jártasságunkkal, képességünkkel kapcsolatos, ilyen értelemben fejleszthető növelhető

Az emberi belső érték alapjai

Feltétlen emberi érték azt jelenti, hogy

1. fontos és értékes vagy, mint ember, mint egyén, mert
   1. a lényegi, belső éned egyedi
   2. végtelen, örökbecsű, immanens
   3. változatlan értékű és jó.
   4. a feltétlen azt jelenti, hogy mint emberi lény, tehát ugyanannyit érsz, mint bárki más

Gondolj egy pillanatra magadra, mint kis gyerekre. Mit tud még egy  kisgyerek adni, bizonyítani (azon kívül, hogy „szép”, „aranyos”), hogy „megszolgálja”/megérdemelje azt a végtelen szeretetet, amivel (jó esetben) a világ felé fordul? Nem fényes bizonyítéka-e ez a helyzet annak, hogy kell lenni egy belső, immanens, változatlan értéknek, ami szeretetet, tiszteletet vált ki?

Gondolj arra, hogy (kis)gyerekként mennyire még csak nem is ismerted a később időnként elő-, előjövő marcangoló önlekicsinyléseket, önmarcangolásokat, amelyeket oly sokan átélünk néhanapján.

A feltétlen emberi értéket Claudia A. Howard (mindegy is, hogy ki) a következő 5 pontban világította meg:

1. Mindannyian végtelen, belső, örök és feltétlen értékességet képviselünk.
2. Mindannyian ugyanannyit érünk, mint emberi lények. Ez az érték nem összehasonlítható és ebben nem lehet versenyezni. Akármelyikünk kiemelkedhet valamiben (sportban, politikában), de mint emberi lények, egyikünk sem különb.
3. Külső dolgok nem tudják megváltoztatni ezt a feltétlen emberi értéket, sem elvenni, sem hozzátenni nem tudnak. Külső dolgok lehetnek például a pénz, fizikai megjelenés, teljesítmény, elért eredmények. Az emberi alap-érték végtelen és változhatalan.
4. A belső emberi érték stabil és nem veszélyezteti semmi (még az sem, ha valaki elutasít Téged),
5. A belső emberi értéket nem kell megszolgálni és nem kell bizonyítani. Csak  felismerni, elfogadni és értékelni. 

A belső mag, amely ezt a belső emberi lértéket megjeleníti szép, szeretetre méltó és a lehetőségek tárháza. Ez a mag alapvetően igaz és egész (nem befejezett/kész, mert az magában foglalja a fejlesztés és a befejezettség gondolatát), és mint ilyen, nyitott.

Ezt a magot, az ember immanens belső értékét jelképező magnak a képét az elkövetett hibák, mások kritikája elhomályosíthatja, megnehezítve  az egyén számára, hogy igazi valójában érzékelhesse ezt az amúgy nyilvánvaló emberi értéket. Mások iránti szeretetünk, tehetségünk kibontakoztatása segít, hogy megéljük, megérezzük ezt  a belső  enberi értéket. Ezek azonban csak segítenek a belső emberi érték megtapasztalásában, nem változtatják meg azt.

Vannak, akik egész életükben azzal foglalkoznak, hogy kifelé elfedjék a szégyenérzetüket, az értéktelenség-érzésüket belül. Ha megpróbáljuk külső erősítő tényezőkkel betölteni ezt az üresség-érzést a belső emberi értékkel, a maggal kapcsolatban (hangsúlyozom, az üresség-ÉRZÉST, hiszen, a belső emberi érték nem változik, akkor sem, ha képtelen vagyok azt belátni, átérezni és ennek tudatában lenni!!), akkor örökre kielégítetlenek leszünk, állandóan mások elfogadását várva, vagy egyszerűen cinikusakká válunk, és minden érték elveszíti az „ízét”.

Mégegyszer (mert ez a legfontosabb üzenet), lehetetlen „megszerezni” ezt a belső emberi értéket személyes jó teljesítmények, vagy bármilyen külső dolog megszerzésének, biroklásának  segítségével.

A belső emberi érték független az olyan külső tényezőktől, megjelenési elemektől, tulajdonságoktól, mint:

• energiaszint
• fizikai megjelenés
• erő
• intelligencia
• tanultság
• nem (férfi, vagy nő)
• faj, etnikum, bőrszín
• iskolai eredmények
• ügyesség
• barátságosság
• tehetség
• kreativitás
• hátrányok
• anyagi előnyök, gazdagság, nettó/piaci érték
• hibák
• viselkedés
• döntések
• pozíció, társadalmi státusz
• fizikai erőnlét, fitness
• modorosságok
• hang
• öltözködés
• autó
• spiritualitás
• templomba járás
• sérülések
• családi háttér, szülők státusza, karaktere
• személyes vonások
• családi állapot
• hatalom
• igazság
• a gazdaság/piac állapota

A jelenlegi működés jellemzői:

• attitűdök
• napi önértékelés
• teljesítmény
• higiénia/egészség
• termelékenység
• ellenállókéspesség
• magabiztosság
• az események feletti ellenőrzés
• önzés, vagy önzetlenség
• érzések

Összehasonlítások:

• kompetencia másokhoz képest

Mások megítélése:

• hány ember szeret Téged
• mások elfogadása, egyetértés
• hogyan kezelnek mások

Jó hosszú lista. Szóval mégegyszer, mindezektől NEM függ az önbecsülés. Az valami örökre, határtalanra vonatkozik, amit a születésünkkor kapunk és halálunkig velünk marad, és akkor vagyunk szerencsések, ha mindig reálisan és pozitívan tudunk erre gondolni. Ha vannak zavarok ebben, ha úgy érezzük, nem találjuk belül teljes valójában ezt az értéket, ha nem süt át a lényünkön, működésünkön, viselkedésünkön, akkor érdemes elgondolkozni azon, mi az, ami megzavar minket és megpróbálni tudatosan szétzavarni a felhőket, hogy a minket is – mint  mindenkit – alapvetően jellemző határtalan erőt jelentő belső emberi érték, erő újra áthassa mindennapjainkat, mint valamikor gyerekkorunkban.

De, a jelenlegi kultúrális, gazdasági környezet inkább abba az irányba tól minket, hogy igenis összekavarodjanak a dolgok, a gazdagoknak, stb. elemi érdekük, hogy a rájuk jellemző, egyébként kétségtelenül értékes külsőségek, külső körülményekből fabrikálják ki saját énüket. Mindennapi életünkben a leggyakrabban azzal találkozunk, hogy kimondva, vagy kimondatlanul az emberek értékét összekeverük a tehetségükkel, vagy szerencséjükkel és az ezért elérhető anyagi javakkal és nehéz ellenállni annak az érzésnek, hogy ha nekem kevesebbem van, kevesebbet is érek. Minden ezt harsogja körülöttünk a médiából, a beszélgetésekben, hogy a fiatalnak, gazdagnak, szépnek áll a világ.

A felgyorsult városi világ hangulata azt sugallja, azt akarja ránk erőltetni, hogy hatalommal, pénzzel, vagy legalább fiatalsággal és/vagy szépséggel kell rendelkeznie annak, aki állva akar maradni a versenyben. De milyen versenyben? Miért kellene versenyezni? És ez hiába csak a felszín, de nagyon sokakat elragad ez a felszín és egész életüket nem az önbecsülés, hanem az önútálat, önmaguk visszautasítása, nem elfogadása fogja jellemezni. Az a belső, mindenkiben meglévő belső mag, belső emberi érték, erő nem képes legyőzni, áttörni a köré font álságosságok hálóját és a mindennapi énünk enélkül az energia nélkül (vagy csak ennek az energiának egy tört részét hasznosítva) kénytelen megküzdeni az állandó kihívásokkal magán, és munkahelyi életünkben egyaránt.

Tegyük fel egy pillanatra, hogy mit jelentene, ha az önbecsülésünk függene a külső tényezőktől. Például attól, hogy ma éppen mondott-e valaki valami kedveset nekünk, ma éppen jól ment-e a tenisz, jó jegyet kaptunk-e éppen az iskolában. Nos, ez azt jelentené, hogy az önbecsülésünk attól függően, hogy például másnap az említett események milyen formában ismétlődnek meg (éppen otthagyott minket a szerelmünk, kikaptunk, de nagyon a teniszben, pótvizsgáznunk kell, mert nem sikerült a másnapi vizsgánk), Vagy tegyük fel, hogy a hatalom, gazdagság meghatározza az önbecsülésünket. Akkor Soros György, vagy Hitler többet érne az isteni ítélőszék előtt, mint Teréz anya. Ugye, ez talán még vicces is, de biztosan non-sense? Nyilvánvaló, hogy az alapvető belső emberi értékünk nem függhet ilyen esetleges, könnyen változó dolgoktól. A feltevés – az ellentét létének lehetetlensége - arra vezetett, hogy annak azállításnak kell igazának lenni, hogy az ember belső értéke független ezektől az efemer külső tényezőktől.

Ezzel szemben ha az örök belső emberi érték független a külső tényetzőktől, akkor változatlan és belülről jövő, belső tulajdonság. 

Fontos, hogy megkülönböztessük

1. a lelkifurdalást, rossz érzést, rossz események, viselkedés miatt (ami normális emberi reakció és az adott viselkedés, eseménnyel szembeni hozzáálás legközelebbi alkalommal történő megváltoztatására sarkall)
2. a szégyentől, ami egy rossz érzés a belső emberi értékünkkel kapcsolatban (ilyenkor tévesen kapcsolva átvisszük egy áttétellel azt, amit érzünk egy konkrét dologgal kapcsolatban a belső emberi értékkel kapcsolatos érékelésre, ami a változtatásra való motivációnkat, energiánkat csökkenti, rombolja).

A lényeg, hogy az eseményt, viselkedést kell megítélni (és az esetleg szükséges változást kezdeményezni) és nem átvinni a személyre, a belső magra, emberi értékre, helyesebben az arról való vélekedésünkre, érzésünkre. Nerm tudsz ésszerű lenni és objektív, ha elköveted azt a hibát, hogy szintekkel mélyebbre „engeded be” a rossz érzést.

Tehát, meg kell különböztetni

• a rossz érzést, ami kiábrándulásból, betegségből, fáradságból, kémiai /biológiai változásokból, méregből, félelemből származik
• a rossz érzéstől, ami az örök belső emberi értékünket, a magot, az önbecsülésünket érinti.

Példa: nem Téged neveznek ki arra a pozícióra, amire Te is esélyes voltál. Az egészséges, normális, objektív reakció az, ha azt gondolod, hogy „talán valamiben nem én vagyok jobb, ami kell ehhez a beosztáshoz”, vagy az is előfordulhat, hogy tudod, hogy más is belejátszott a döntésbe, és azt gondolod, „ok, várható volt, x mindig is kedvence volt y-nak, régen együtt járnak horgászni...” (vagy – Epiktetos-szal szólva, nem tettél meg valamit (nem nyaltál, nem jártál networking-elni, nem „mutattad magad”), amit a nyertes megtett; igaz, Neked meg megmaradt az „obulus”-od, a(z egészséges) büszkeséged - SZM). Ezek nem érintik az önbecsülésedet, igazad van, hogy bánt, de azt is tudod, hogy igazán semmit nem tudtál volna tenni, hogy megváltoztasd. Válaszként dönthetsz úgy, hogy adsz még egy esélyt a cégnek, hátha a következő alkalommal Rád kerül a sor (lehet, hogy ezt meg is erősíted, és azt a tudásodat, amit még fejleszteni kellene, hogy biztosabbra mehess, egy külön tréningen fejleszteni is fogod), vagy úgy döntesz, hogy amikor legközelebb megkeres egy fejvadász, nem hárítod el.

Persze, nem ritka, hogy valaki azt gondolja, amikor kiderül, hogy nem az övé lesz az állás, hogy „persze, nem vagyok elég jó, úgy, ahogy vagyok, soha nem lesz szerencsém”, no akkor valószínüleg tényleg nem is lesz...Ez azt jelenti valójában, hogy nem tartod magad elég értékesnek, elveszítetted valahol az életfontosságú közvetlen kapcsolatodat a belső éneddel, a belső magaddal és megint kevesebb, vagy semmi energiát nem fogsz tudni kicsiholni majd abból az örök belső emberi értékből, ami mindannyiunkban ott dobog legbelül. Ez azután rongálja az önbecsülés érzésedet, ha még volt, erősíti az önmagam nem elfogadását és akár depresszióhoz is vezethet.

De tényleg, csak gondolj bele, hogyan akarod, hogy mások elfogadjanak, értékednek megfelelően kezeljenek minimum legalább azokon a területeken, ahol képesítéseket, tapasztalatot, gyakorlatot szereztél, ha Te magad nem látod, nem érzed magadban ezt a belső emberi értéket, belső erőt, ami az egyedi képességeket, tudást átszellemíti , megtölti energiával és segít a mindig jelentkező nehézségeken, elakadásokon?

Tanulság: amikor valami nem sikerül, fogtalmazd meg, mi történt pontosan, hol követtél el Te hibát (ha elkövettél egyáltalán) és mit kell tenned, hogy legközelebb sikerüljön. MI köze ennek az önbecsülésedhez? MI köze ennek a beslő emberi értékeidhez, a belső, kifogyhatatlan erőhöz, ami mindig előre visz? Semmi.   

Megjegyzés (SZM): talán nem is olyan távoli analógia a teljesítmény/siker  és önbecsülés hamis összefüggésére a magánélet egy klasszikus  (talán sokaknak életük akár több szakaszában is az egyik legnagyobb) problémája: „Hogy lehet, hogy már megint (még mindig) nem találok párt, pedig körülöttem már „mindenki” elkelt, csak én árulok itt petrezselymet?”  

Ez szintén tipikus esete annak, hogy ahelyett, hogy

• reálisan ítélnénk meg a helyzetet, és
• mindenek előtt nagyon őszintén a saját elvárásainkat és a kompomisszumkészségünk nem ideiglenes, hanem igazi, tartós hatásait, szóval
• az összes körülményt (beleértve, hogy szerencse is kell minden jó, sikerült dologhoz, nem is kevés...),

képesek vagyunk (mégpadig hamar) magunkat, a személyiségünket, a belső emberi értékünket tekinteni a (negatív) kulcs-tényezőnek. Pedig ide is igaz: a belső értékünk változatlan attól, hogy szeretne-e mások, vagy nem, mert nem befolyásolhatjűk külső tényezők. Persze, talán itt a legkönnyebb „elcsúszni”...

Nos, ha a mélyére mész a dolognak, éspedig annak, hogy bezzeg a többieknek viszont „mennyire jó” és megfigyeled a részleteit is a körülötted lévők társas kapcsolati életének, két következtetésre juthatsz:

1. Amennyiben a legtöbb ismerős párkapcsolatnál azt látod, hogy

• ezek az (intim) párkapcsolatok többé-kevésbé gazdagok élményekben, és
• a negatív és pozitív adok-kapok jelentősen a pozitív serpenyő felé hajlik, plusz,
• a harmonikus együttműködésnek ha nem is a mintaképei, de nagyon jól működnek együtt és
• emellett (talán a legfontosabb!!)  semmi olyan komolyabb kompromisszum-kényszert nem fedezel fel a párok egyikénél sem (egyszerre kötődnek egymáshoz és egyúttal (majdnem) szabadok, mint a madár..),
• tehát, minden úgy van, ahogy előre gondoltál, fenékig tejfel, tejút, amiről nem is lehet lepottyanni, stb.

nos, akkor gondolkozz el, hogy mit csinálsz rosszul és bővítsd a keresési stratégiai repertoárodat.

2. Amennyiben viszont azt látod, hogy

• a párok bár többé-kevésbé jól működnek együtt, és úgy látod, hogy
• hogy mind a két fél, ha nagyon utána számol, valamilyen formában némi nettó nyereséget tud a kapcsolatból elkönyvelni, viszont
• nem kevés olyan kompromisszum árán, amire Te – jelenleg legalább is így látod – képtelen lennél, akkor megint 2 dolog történhet: megvizsgálod a saját nézeteidet, magadba nézel nagyon őszintén és nagyon komolyan  és eldöntöd, hogy vagy-e eléggé rugalmas, hogy – ha minden más jónak tűnik, sőt az is – képes vagy komoly mértékben, tartósan (!!) engedni a kompromisszumképtelenségedből bizonyos szempontokból, vagy nem: ragaszkodsz ahhoz, hogy amit nem, azt nem.
• Nos, ha felfedezel magadban ebből a szempontból rugalmasságot (vannak olyan fontos értékek a másik serpenyőben, hogy megérheti), akkor lépj vissza az első ponthoz és
  • készülj fel a kompromisszumokra őszintén, komolyan és
  • egyúttal „bővítsd a keresési stratégiai repertoárodat”
• Amennyiben viszont ezt a rugalmasságot nem érzed magadban, vagy egyszerűen az elvek embere vagy, Téged ne rángassanak, és ilyen mértékben nem akarsz függeni senkitől, nos, akkor vond le a tanulságot és készülj fel a tartós önálló életre (ami természetesen nem kell, hogy  egyedüllétet jelentsen, de mindenesetre jelent függetlenséget).

Magyarul:

• meg kell csinálni - kifejezetten magadra szabva, mert a súlyozás mindenkinél különbözik - a költség/haszon elemzését mind a két helyzetnek/opciónak:
  • mindenáron házasság vagy
  • lazítsz, és ahogy esik, úgy puffan) és
  • arra az opcióra kell törekedned (ez persze önmagában még sikert nem jelent), amelynek a TE számodra nagyobb a haszna.

Néhány idézet erről a bizonyos belső emberi értékről   

Mi mind lényegében ugyanazok az emberi lények vagyunk, akik a boldogságot keresik és megpróbálják elkerülni a szenvedést. -Anonymus

Az érzésed, hogy „Én értéktelen vagyok” hibás. Abszolút hibás. – The Dalai Lama

Te ugyanolyan jó vagy, mint akárki más, de nem vagy jobb sem senkinél, ne felejtsd el. – Anonymus

Ha hagyjuk a körülményeket vagy egyéb tényezőket, hogy azok határozzák meg az (ember) értéké,t olyan ellenőrzést és hatalmat adunk nekik, ami nem jár nekik. – Anonymus

A problémák gyengeségek (amire az erősítés a válasz) és nem betegségek (ami szükségessé teszi az okozó eltávolítását). – William Glasser