Nehéz ügy. Állítólag van/volt néhány olyan nagy cég, ahol projektet tudtak erre csinálni, és a projektben kinevelt utód lett belátható időn belül a tényleges utód, vezérigazgató (CEO), elnök, vagy elnök-vezérigazgató (nyilván itt csak a tiszta management pozíciókról van szó, ahol a cégek vagy családi, vagy többségi tulajdonos csoport kezében vannak, a dolog bonyolultabb). Szerintem ha van ilyen élő, sikeres utódlási projekt, az a kivétel.
Nagyon kevés az olyan vezető, aki amikor viszonylag közel kerül ahhoz az életkorhoz, időponthoz, amikor az emberek körülötte azt kezdik gondolni, hogy talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy hogyan is lesz tovább, ha, esetleg hirtelenül, az utódlás kérdése égetővé válik.
Persze, ez a hirtelen dolog nemcsak korhoz van kötve. Halálos, vagy korlátozó betegsége bárkinek, gyakorlatilag bármikor lehet, nem beszélve egyéb okokról, katasztrófákról (baleset, stb.). Ahol a cég életében kulcs-szereplő a kiemelt vezető, legyen ő 30, vagy 60 éves, jó ha a környéken van valaki, aki hirtelen át tudná venni a job-ot, legalább 60-70%-os teljesítményt garantálva.
De, ha van/lenne ilyen, nagy esélye van arra, hogy az aktuális vezető éppen őt utálja ki a cégből. Kevés emberben van annyi nagyvonalúság, távolra látás és önfegyelem, hogy az esetleges „vetélytársat” ne annak lássa, ami, és ne úgy bánjon vele, mint ilyennel. Persze, az illető „potenciálisnak” is különleges diplomáciai érzékkel és speciális karakter-vonásokkal rendelkezőnek lenni, hoyg túlélje ezt a helyzetet, ki tudja bekkelni. Annak idején a „Parkinson törvényé”-ben (angol szatirikus pamflet a brit bürokráciáról) ez a követelmény úgy volt leegyszerüsítve, hogy az alkalmas egyénnek hülyének kell tettetnie magát egészen addig, amíg el nem jut a csúcsra és csak ott szabad levetnie az álruhát...
Érdekes példák vannak előttünk nap mint nap az újságokban a világ majdnem 2 legnagyobb, mindenesetre legérdekesebb cégénél:
1. Az Apple, az tényleg egy saga. Az egyik alapító Steve Jobs-ot egyszer elzavarták a történet során és utána az Apple csak bukdácsolt, majd visszahívták és az Apple elkezdett szárnyalni, senki nem látja a végét, az évtized egyik nagy business sztorija lett. Sem az átlagember, sem a piacok nem tudják elkülöníteni ezt a sikert Jobs személyétől. Előadói stílusáról, szuggesztivitásáról (most direkt nem a marketing zsenit említem, az triviális) könyvek íródnak, Így prezentál Jobs-szerű címekkel...Szegény azonban súlyos beteg, csont és bőr, rövid idő alatt másodszor húzódik vissza magánéletébe, mert nem bírja a mindennapi „robotot” (azért a robot Jobs-nál nem egészen ugyanazt jelenti...). Mi lesz utána, ha a súlyos betegség elviszi, vagy „csak” teljesen meggátolja, hogy részt vegyen a vezetésben, a stratégia meghatározásában (ahogy látszik, jelenleg még a betegágyról távvezérel)? Nem tudni, és ez így is természetes. Steve Jobs csak egy van, a cég alapvetően más lesz nélküle.
2. A Berkshire Hathaway Warren Buffett az „omahai bölcs” befektetési cége. Buffett az utolsó legendás alakja a befektetési szakmának, 80-on felül van, évek óta napirenden van, hogy ki fogja követni a trónon, évek során sok nevet megnevezett már ő maga, mint lehetséges utódját. Sok könyv jelenik meg a befektetési elveiről, gyakorlatáról, ő maga tudtommal közvetlenül egyetlen könyvet sem jegyez. A legutolsó megnevezett utódja, egy bizonyos Sokol úr (nem hiszem, hogy az orosz zsebrádiónak köze lenne hozzá J) volt, Buffett még ennek az évnek elején is szuperlatívuszokban nyilatkozott róla. Azután március 30-án Buffett kiadott egy nyilatkozatot, amelyben arról számolt be, hogy a cég meg kell, hogy váljon Sokol úrtól, mert ő úgy fektetett be egy L. nevű cégbe, hogy ezt nem egyeztette előre Buffett-tel és amikor elkezdte neki is ajánlani, mint befektetést, akkor már a cég csak magasabb áron jutott hozzá a részvényekhez, mintha eleve jelezte volna neki, hogy ez egy kedvező befektetési lehetőség. Ez azért lehet kényes kérdés, mert illető Sokol úrnak éppen az a dolga, hogy részben ilyen lehetőségeket keressen a cégnek, részben, hogy a különböző cégekbe való befektetés után időnként szükséges operatív feladatokat is ellásson. Homályos a dolog egy kicsit innen távolról. Ez a negyedév gyengébben sikerült a cégnek, főleg a biztosítási ág veszteségei miatt, és az állandó utódlási kérdésekre adandó válaszokat is segít továbblendíteni az erről az ügyről való traktátus. „Én próbáltam utódot keresni (Sokol úr több, mint 10 éve nagyon sikeres munkatársa volt Buffet-nek), de látjátok (ti, Tulajdonosok, most van éppen az éves tulajdonosi közgyűlés), milyen nehéz dolog ez, kígyót melengettem a keblemen...”. Vissza a kezdő kockára itt is... Tudjátok, ki járt jól az egészzel? Az L. nevű cég. Ekkora reklámot életében nem fog még egyszer kapni (hát igen, megnéztem a Bloomberg-en, egy éve 85 USD körül volt a részvény ára, októbertől márciusig 100-115 között ingadozott és valahol március közepétől a 135 USD körül tanyázik, na ja...)
