Lehet, hogy azért, mert évekig pénzügyeket tanultam, már tick-em van, amikor a deviza árfolyammozgással, a hitellel, a hitelképességgel kapcsolatos, gyakorlatilag 80%-ban téveszmeként megjelenő véleményeket hallom, olvasom.
Előszöris, értem én, hogy amikor a népszerű devizák ára forintban megnő, mindenkinek a magán deviza-hitelesek jutnak eszébe. Ezek azok a emberléptékű nagyságrendek, amelyeket még át tudunk érezni, meg emberileg is megborzongunk, ez tényleg teljesen érthető.
Eközben, amikor „romlik a forint”, mindannyiunk terhére az államadósság devizában felvett része (principal/tőke és kamat) durván megváltozik, nő. Ez pedig nemcsak a magán hiteleseket érinti, hanem mindannyiunkat, lefordítva a mindennapokra, ha ez a növekedés nagy, akkor újabb megszorítások jönnek, ha még ki lehet találni valami újat (ki lehet). És ez egy másik nagyságrend, mint az összes magán devizahiteles együttes tétele. Sokkal.
A magán deviza-hitelesek. Nagyon vegyes csoport. És mindenki ismer nem keveset, akin jó lenne segíteni. Talán azért nem blokkban, és nem mindenkin. Egyszer már szeretnék látni olyan elemzéseket is, amelyek megmutatják a teljes hitelköltség számítását is.
Azért nézzünk szembe azzal is, hogy évekig gyakorlatilag a devizahiteleseknek nettó reálkamat-nyereségük volt (vagy egészen minimális reálkamat költségük). Mi van?! Igen. Ha a befektetéseinknél figyelembe szoktuk venni a nominális kamat mellett a reálkamatot is, akkor miért ne lehetne a hitelkamatnál is így gondolkozni.
Ha mondjuk, van egy bruttó 10%-os névleges befektetésem (egyezzünk meg, ez nem rossz, mindenesetre a jelenlegi bankbetét által elérhetőnél jobb) egy évre. Amikor ezt felveszem, 20% forrásadó sújtja, tehát a nettó kamatbevételem 8%-os. Ha az adott évben az infláció 5%-os volt, akkor a nettó reálkamatbevételem 3%. Tehát bruttó névleges 10%-ból nettó reál 3% maradt.
Ugyanez akkor, ha a hitelkamat 3%-os (ez lehetett az átlag-kamata egy svájci frank hitelnek évekkel ezelőtt, amikor felvették) és az infláció ugyanannyi, mint az előbbi példában (5%), akkor egy évre számítva a hitelre kapok (!!) 2% reálkamatot. Nem rossz. De ha mondjuk, a nominális hitelkamat 5% volt, akkor gyakorlatilag a fizetett reál-kamat 0% (!!), semmibe se került.
Szóval, egy deviza-alapú hitel teljes élet-költsége (amennyiben forintban vettem fel és abban is fizetem vissza) az összes kifizetett kamat összessége plusz a hitelösszeg. Aki elég régen vette fel a deviza-alapú hitelt, esetleg az élet-költséggel még mindig jobban jár, mintha sima forint-kamattal vette volna fel az egész időszakra. Persze, tudom én, ők beálltak már a saját, családi költségvetésükkel az akkor öröknek elképzelt helyzetre, és ez az egész egy tornádó erejével jelent meg az életükben. Ezzel együtt nekem a struccmadár jut eszembe állítólagos jól ismert tulajdonságával...Hogy ebben ki a hibás, persze, hogy nem csak a felvevők, mégis..., szóval nehéz.
Itt ezt a részt abba is hagyom, én nem tudom és nem is akarom eldönteni, hogyan járjunk el (a jelenlegi megoldás jelenlegi átlátóképességem szerint nagyjából fair-nek látszik, miközben értem én, hogy nagy felháborodást fog kelteni).
Görögország. Félelmetes, amit példaként a helyzet a világ elé tár. Természetesen, a görög társadalom úgy érzi, így nem mehet tovább, nem lehet tovább megszorítani és öntudatosan harcol a jogaiért. Nagyon megértem őket.
De ki ad pénzt a gondoalataik megvalósításához? Nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy még sokkal rosszabb sors vár rájuk, mint amit most éreznek és/vagy amit el tudnak képzelni... A világ jelenlegi vezetői (G8, EU, az a szerencsétlen IMF, ami az utóbbi néhány évben nem utolsó sorban ennek az embernek a jóvoltából, aki most elektromos lábbilincsben tölti az életét, olcsó hitelekkel és – minden ellenkező híreszteléssel szemben – sokkal kevesebb kényszerítő intézkedéssel a tarsolyában, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt segítette a bajba jutott országok kilábalását a gazdasági/pénzügyi válságból) nem tudják a választ. Persze, én se.
Hogy a megszorítások lefojtják a gazdaságot? De lehet-e bármit is csinálni hitelképesség visszaszerzése nélkül, ha a piacról nem lehet egy országot finanszírozni, vagy csak nagyon drágán?
