Ma reggel egy érdekes cikket olvastam (az egész cikk angolul a bejegyzés végén található linken - ha nem jön közbe semmi) megtalálható).
Majdnem minden önfejlesztő, népszerű pszichológiai könyvben szó van arról, hogy milyen sok minden zajlik bennünk, az agyunkban, határozza meg viselkedésünket, hozzáállásunkat, ami nem a közvetlen tudatunk ellenőrzése alatt áll.
Ezt az arányt, hogy van bennünk egy nagyon nem tudatos dinamika és van egy sokkal kisebb tudatos dinamika, megerősíteni látszanak a legújabb tudományos kutatások. Hívjuk nagy egyszerüsítéssel az előző dinamikáért felelős részünket Freud után tudattalannak, az utóbbiért felelős részt pedig a tudatos énünknek.
Ezt az aránytalanságot a tudattalanunk javára azért hangsúlyozzák a terápiás, segítő rendszerekben, mert a racionális (tudatos) én hatásának gyengeségét akarják hangsúlyozni és azt szeretnék, ha az ember a segítési folyamatban egy kicsit jobban elengedné a tudatos énje kezét és hagyná magában az érzelmi, tudattalan dinamikákat egy kicsit a felszínhez közelebb engedni és ezáltal hozzáférhetőbbé tenni a változni, jobbá válni akaró önmaga számára.
Tudni kell, hogy az új orvosi átvilágítási, képalkotó technikákkal egyre könyedébben, bonyolultabb helyzetekben tudják megfigyelni az agyunkat működés közben. Meg tudják állapítani, hogy mely területek vannak aktíválva, és milyen mértékben. Ezeket az észleléseket hozzárendelik a kívülről észlelhető verbális, motorikus/mozgásos történésekkel és így egyre többet tudnak arról, hogy amikor valamit teszünk, stresszes helyzetbe kerülünk, stb., ez milyen konkrét agyi aktivitásokat generál.
Nagyon sokáig tartotta magát az a nézet, hogy amikor pihenünk, az agyunk is pihen és akkor aktíválódik, amikor erre szükség van. A mellékelt cikk abból indul ki, hogy békésen ülünk a kertünkben, lazán egy magazint olvasgatva, amikor egyszercsak ránk száll egy légy, amit elhessentünk.
Nos, ez egy hosszú cikk és eléggé szakmai is, én se értem a felét se talán, de azt nagyon is értem, hogy mi a lényeg (és a cikkíró amerikai lévén, ebben segít is). Egy korábban háttérzajnak tartott agyi aktivitásról kiderült, hogy egy nagyonis állandó és meglehetősen jelentős energia felvételű (a teljes agyi energia felvétel 60-80%-át kitevő!) belső agyi tevékenységről van szó, aminek nem sok köze van az ember aktuális tevékenységéhez (ld. például a légy elhessegetéséhez).
Ez a bennünk állandóan működő, életet adó energia a Sötét Energia. Nem azért „sötét”, mert eleve rossz és rosszat szül, hanem mert nehezen hozzáférhető. Bár, legrosszabb lehetőségei szerint megérdemli a „sötét” melléknevet, mert az emberi gonoszság legelvetemültebb formái is nagy valószínűséggel ebből a zabolátlanná vált sötét energiából erednek.
És ami az érdekes, az az, hogy nem is tesz hozzá lényeges plusz energia igényt az agy működéséhez, ha hirtelen el kell zavarnunk azt a fránya legyet (vagy egyéb, ennél bonyolultabb tevékenységbe kezdünk bele).
Persze, nem lehet erről még sokkal többet tudni, csak azt, hogy az agyunk állandóan működik, mégpedig nem is alapjáraton, még akkor is, ha látszólag, a „felszínen” nem is csinálunk semmit, vagy ha majdnem semmit se csinálunk. Ezt az állandó energia felvételi mintát nem nagyon zavarják meg a külső események.
Tehát – és ezt én teszem hozzá, a cikk ezt így nem mondja ki expliciten – miközben a tudatos énünk elpihen (akár könnyű álmot alszik!), a tudattalanunk folyamatosan rendezi össze az agyi folyamatokat, dolgozza fel a tapasztalatokat és készíti fel az agyat a következő teendőkre, kihívásokra.
Tudnunk kell, hogy sokkal több és nagyobb erő dolgozik bennünk, mint amit a tudatos, racionális agyunkkal át tudunk látni a mindennapokban.
