Most azért, miután (remélem) talán egy kis kedvet is sikerült csinálnom a dologhoz (vagy legalábbis felkeltettem a kiváncsiságodat…), bizonyos óvatosság helyénvaló.
A coaching folyamat nem RELAXA tanfolyam, nem lehet alva megtanulni jobban kezelni a döntési helyzeteket. Ha nem vagy elszánva rá, hogy EZ ÍGY NEM MEHET TOVÁBB, ha nem vagy elszánva rá, hogy – az eredményesebb, hatékonyabb működésed érdekében -megpróbálj szembenézni esetleg néhány mindennapi szerep-problémáddal, bele se kezdj.
Egyszerű dolgok adják a coaching beszélgetés-folyamatának a kereteit, triviálisak, mégis az ellazult, szétesett mindennapi szokásaink miatt meglepően nehéz lehet őket néha betartani. De – sokszor meglepő és mulatságos -, hogy milyen hatással van az emberre magára, ha jobban figyel bizonyos dolgokra, amelyekre korábban nem ügyelt.
Kezdődik – hogy egy nagyon egyszerűt mondjak - az időkeretek betartásával. Ha azt mondjuk, hogy kedd 14:00-től 15:00-ig, akkor ennyi, nem fél 3. Ha késel, annyival rövidebb. Az óra lemondásának is pontos szabályai vannak. Fontos, hogy legyen egy ritmusa a folyamatnak, mondjuk heti, maximum két-heti. Egy-egy folyamat általában 10-12 alkalmoból áll, de adott esetben ez lehet rövidebb és ismételhető is.
Mi a fenéért lehet olyan fontos ez? Mert akkor működik, ha mind a ketten, coach és coachee is készül rá, átfutják a jegyzeteiket, hol is tartottunk az előző találkozáson (persze, ez csak a minimum, a legjobb folyamatokban az igazi “érés” a 2 beszélgetés között történik meg a coachee, a vezető gondolkodásában, “lelkében”). Emlékszel a róka kis monológjára Saint-Exupéry Kis hercegében (ha nem, kéretik azonnal utánanézni, megéri)? Mindegy, ha nem, a legközelebbi bejegyzésben elmondom azt a részt, ami ide illik.
Vannak még ilyesmik, de a a két további legfontosabbat mégis megosztom Veled, igyekszem anélkül, hogy untatnálak.
Ø Az egyik az, hogy ezek az egy órák a Te egy óráid, ami itt történik, az ebben a körben marad. Semleges környezetben, telefonok kikapcsolva, csak a “most” van. Fogadok, nem sok ilyen van az életedben. Ezt érdemes észben tartani és ennek megfelelően használni.
Itt megemlítem, hogy a magyar ember és különösen a férfi zárkózottabb a világ-átlagnál, nehezebben nyílik meg, ezért hajlamosabb is mindenféle stresszbetegségre. Érdemes mérlegre tenni mindent figyelembevéve, hogy mi éri meg és mi nem.
Ø A másik az, hogy ha úgy érzed, hogy
o "nekem nincsenek is ilyen problémáim", vagy
o “vannak problémáim, de ezek lényege, hogy mindenki hülye körülöttem, de mindenesetre minimum inkompetens, diktator, csaló és szélhámos” – no ezzel se keress coach-ot, csak ha szembe mersz nézni a saját szerepeddel is, mert persze a coaching csak a folyamatban résztvevőre tud hatást gyakorolni, az őt körülvevő világra, szereplőkre nem…, esetleg
o "vannak problémáim, de azokat megtartom magamnak, ahogy eddig, és ha kellene, akkor is csak olyan általánosságokat mondanék", akkor ezt nem Neked találták ki, akkor vesződj továbbra is egyedül, sok sikert hozzá.
Az a lényeg, hogy olyan döntési helyzeteket hozzál ezekre az órákra, amiktől “leizzadsz”, néha felébredsz, hogy ez jár az eszedben, vagy el se tudsz aludni jól, vagy legalábbis halogatod a megoldásukat már régen. Csak ha ilyenekről tudunk beszélni és megoldásokat keresni rájuk együtt, akkor használod ki igazán jól a coaching időt.
Tudom magamról, hogy a legfontosabb munkahelyi problémáimról senkivel se tudtam adekvátan, érvényesen beszélgetni, részletesen, elemző módon, hogy segíteni tudjanak nekem:
Ø A családom a családom, talán a legfontosabb elemeket néha említettem egyiknek-másiknak (főleg,hogy a hangulatváltozásaimat indokoljam), de hogy át lehessen őket nyugodtan, összes fontos elemükben beszélni, alternatívákkal, mit tehetnék én másként, stb?!
Ø A barátaim a barátaim, velük teniszezünk, könyvekről, színházról beszélgetünk, politizálunk, de a munkahelyről ritkán és nagyon szőrmentén tudunk csak beszélni (ugye, default érték, hogy mind egyszerűen zseniálisak vagyunk, vagy mi…).
Ø A főnökeim, kollégáim, beosztottaim? Na, hát velük kapcsolatosak a problémáim (ha voltak, vannak), hogy a fenébe lehetne velük ezeket elemzően, neutrálisan felülről rájuk tekintve megbeszélni?!
Ø Na, erre való a coaching.
A coaching (a szó jó értelmében bizonyos szempontokat figyelembevéve a coach által) irányított, tanulás- (és nem közvetlen megoldás-) központú, megállapodott célt elérni kívánó beszélgetések sorozata.
Szilágyi Miklós
+36-30-9-444-627