Bevezetés
Ebben a blogban néha kicsit messzebb evezek a szorosan vett coachingtól magától, mert nekem is túl unalmas lenne mindig csak közvetlenül arról írni. Azért az is igaz, hogy mindig keresem a kapcsolatot a blog címében jelzett alap-témához és olyasmiről, aminél valamilyen, bármely távoli összefüggést nem találok, nem írok.
Az itt következő Forbes cikk nagyjából 1:1-es fordítása igazi coaching téma. Szebben, értelmesebben, tömörebben nem lehet írni (az én térképemen) a coachingról, ahogy a cikk főszereplőjéről, Glenna Salsbury-ről ezt könnyen meg lehetett tenni (a szerző Susan Tardanico, vezetési és kommunikációs tanácsadó, szerző és előadó).
Örömmel emelem ide, ebbe a blogba ezeket a gondolatokat, amelyeket ma reggel, még uszoda előtt olvastam az egyik hír-gyűjtő applikációmban és alig vártam, hogy beüthessem a fordítást a gépbe, íme. Ja igen, ha valakinek még nincs kész a 60 sec-es “elevator-speech”-e a coachingról (vagy kicsit javítani szeretné), hegyezze a golyóstollát, innen lehet idézni, vagy 1:1-ben összerakni egyet az innen kiollózott részletekből…
A cikk
Amikor 1979-ben a Three Mile Island erőműben (Pennsylvania) az a híres katasztrófa – a legnagyobb atomerőmű baleset az Egyesült Államok történetében – történt, komoly zűrzavar alakult ki, ahogy az egészségügyi és biztonsági aggodalmak egyre erősebbé váltak. 140,000 terhes nőt és gyerekeket kellett a területről kitelepíteni, több, mint a felét az ottani lakosságnak. A mezőgazdaságból élőknek, a farmereknek pedig fedett helyen kellett tartaniuk az állatokat és csak fedett helyen tárolt takarmánnyal etethették őket.
És mialatt a pánik és a bűnösök keresése zajlott a Three Mile Island falain kívül, az atomerőműben dolgozók a reménytelenség és a félelem szakadékába zuhantak.
Mindenesetre addig, amíg Glenna Salsbury oda nem érkezett. Glenna segített nekik összerakni azt, ami szétesett és megmenteni az ön-becsülésüket.
Bizonyos körökben (nyilván Amerikában – SZM) Salsbury mint az egyik állandó motivációs előadó ismert. Mások úgy ismerik őt, mint egy transzformációs trénert és coach-ot, aki segít vezetőknek, vezetők csapatainak és alkalmazottaknak, hogy emeljék a tétet, akár jó idők járnak, akár rossz.
(Az angolosok kedvéért: a “raise their game”-et fordítottam emeljék a tétet-nek – SZM.)
Megjegyzés (SZM): ez rögtön lehet is egy eleme az elevator speech-nek: emelni a tétet (dinamikusabbá tenni a csapatot, magasabbra tenni a lécet) akár jó idők járnak, akár rosszak…
Attól függetlenül, hogy hol van éppen – egy vezérigazgatóval négyszemközt, vagy a “(lövész-)árokban” a közönségszolgálati munkatársakkal, vagy egy fontos konferencia pódiumán -, Salsbury beleadja a szívét is a játékba.
“Most, jobban, mint valaha, az emberek sóvárognak a szellemüket igazán megérintő üzenetek után” – mondja Salsbury. “Az üzlet nem más, mint hogy emberek csoportjai dolgoznak más emberek csoportjaival. Az embereknek pedig van agyuk, testük és szellemük. Nem úgy mész munkába, hogy az emberségedet otthon hagynád. Ez nem így működik.”
Megjegyzés (SZM): Kell-e mondjam….? Ja, ebből is lehet csipegetni...
Az egész akkor kezdődött, amikor 17 évesen meginterjúvolta édesapját, aki életbiztosítási ügynök volt, egy iskolai project számára. Ekkor tudta meg, hogy az édesapjának az életcélja az volt, hogy az emberek örüljenek, ha találkoznak vele.
(Az angolosok kedvéért: “to make people glad they saw him”, ezt a cikk címében is megtalálható kifejezést így sikerült lefordítanom: “hogy az emberek örüljenek vele” (a címhez hasonlóan) illetve, hogy “… hogy örüljenek, hogy találkoznak vele” – kicsit döcög, az amerikai angolban meg dög puhán sima…ez van).
Ez volt az apa missziója, amely olyan mélyen rezonált benne, hogy ez vált az ő életének a vezérfonalává is.
(a “vezérfonal” a “beacon” (=jeladó)-ből let).
Ennek az egy egyszerű gondolatnak a jegyében Salsbury segített megreformálni szervezeteket, osztályokat, csoportokat és egyéni életeket. “Arra jutottam, hogy ha az ember ezt a célt mindig világosan látja maga előtt, ez értelmet és jelentést fog adni mindennek, amit csinál. És akkor Te lehetsz az, aki az igazi különbséget jelenti, minden egyes nap.” – mondja.
(“igazi különbséget jelenti” = “makes the real difference” – hogy a fenébe van, hogy magyarul ezek sokkal erőltetetebbnek hatnak, na ja, nem vagyok egy Szerb Antal…)
4 alapelv
A misszió – az emberek örüljenek nekünk (“make people glad they saw you”) – megvalósulását 4 gyakorlati alapelv betartása biztosíthatja:
- Érdekeljenek a többiek (“Be interested in others”). Tegyél fel kérdéseket és hallgasd meg a kérdéseket.
- Akarj mások lelkes támogatója lenni (“Be willing to display enthusiastic support for others.”)
- Találd meg a módját, hogy feléleszd az egyének lelkesedését az életük és a munkájuk iránt (“Find ways to rekindle individual enthusiasm for life and work”.)
- Segíts a többieknek, hogy szélesítsék a látóhatárukat afelé, ami lehetséges, ahelyett, hogy arra koncentrálnának, ami van. (“Help people expand their horizons for what might be instead of what is.”)
Megingathatatlan fókusszal erre a 4 alapelvre, Salsbury több, mint 600 szervezetnek és egyesületnek segített már – beleértve Merrill-Lynch-et, Kodak-ot, IBM-et, Xerox-ot és Aetna-t, hogy megemlítsünk néhányat közülük -, hogy jobban összetartó és hatékonyabb vezetést tudjanak megvalósítani. Tény, hogy Merrill-Lynch-et annyira elvarázsolta a csoportokat/csapatokat átváltoztató/jobbító tevékenysége, hogy elkezdték őt, illetve szolgáltatását “ajándékként” ajánlani a kiemelt ügyfeleiknek, mint a Citibank, Ford, AT&T, 3M és még sokan mások.
“Én is ott voltam a 80-as és 90-es években, amikor Glenna szolgáltatását Merrill logója alatt ajánlottuk ügyfeleinknek,” – mondja Paul Fitzpatrick, aki abban az időben a Merrill-Lynch egyik alelnöke volt. “Világos volt, hogy milyen jó hatással van az embereinkre és az üzletünkre is, és a vezetőség úgy gondolta, hogy az ügyfeleinknek is érdemes lenne megtapasztalnia Glenna csodálatos hatását.”
Néhányan csodának nevezték ezt a hatást. Mások pozitív energiának, ami pozitívan fertőző.
“Akár a szomorú foglalkoztatottsági statisztikákról hallunk, akár a görög helyzetről, akár az afgán konfliktusról, vagy az égbe szökő egészségügyi költségekről, mindenünnen a negatív hírek bombáznak minket. Nincs elég pozitív energia a a világon és Glennának megvan ez a tehetsége. Ő az az ember, akit mindig magad körül szeretnél látni, tudni. Az ő pozitív energiája olyan, mint a mágnes,” mondja Fitzpatrick úr érezhető odaadással.
Kérdezzetek meg bárkit, aki volt a közelében, el fogja mondani, hogy Salsbury nem csak rád néz, de beléd lát. Nemcsak mosolyog, ő szikrázik. Nemcsak kommunikál, ő foglyul ejt. És nemcsak tanít, de mélyen meg is érint Téged.
Megjegyzés (SZM): No, ezt lefordítottam, de ezzel azért ebben a formában így, nem értek egészen egyet. A coach nem teszi magát nélkülözhetetlenné, hiszen az a job lényege, hogy (ezzel a mára nagyon-nagyon elcsépelt hasonlattal éljek) halászni tanít meg, és ha meg már megtanultál, mi a fenének legyen ott a környéken…
Olyan programokban, mint a “Transzformációs vezetés: a különbség-tevésnek (‘making the difference’) a finom művészete”, “Hogyan tudod elérni a lehetetlent… úgy, hogy könnyűnek látsszon” és “ Hogyan maradjunk mindig az élen, anélkül, hogy az egyensúlyunkat elvesztenénk”, Salsbury erős hatású történeteket használ és szívtől-szívig (érzelmi bevonású) kapcsolatokat a résztvevőkkel, hogy “átvigye” az ő erős üzenetét és a 4 alapelvet a szervezeteknek, akikkel dolgozik szerte az országban.
Az alapvető emberi szükségleteket kell figyelembe venni
Salsbury sikereit – amelyek több, mint 40 évre nyúlnak vissza az időben – annak tulajdonítja, hogy képes az alapvető emberi szükségleteket felismerni és azokra figyelemmel léve hatni.
“Igazság szerint minden egyes embert – legyen az amerikai szervezetek akármelyikében, vagy egyebütt – az éhes szíve hajtja. És mindegy is, mi a beszélgetés témája, az éhes szívek és a fájdalmat érző emberek realitása itt van velünk ma is. Meggyógyítani a szíveket, ez a lényege, ez a kihívása az igazi vezetésnek.” – mondja.
Salsbury azzal folytatja: “Az evés és a menedék mellett egy ember legnagyobb szükséglete az, hogy szeressék, értékeljék és gondot fordtsanak rá. Ha segítesz neki, hogy érezze ezt a támogatást, felszabadíthatsz benne hatalmas, addig szunnyadó, vagy elnyomott potenciális erőforrásokat és sokkal jelentősebb teljesítményekre lesz képes, mintha félelemmel illetve megfélemlítéssel motiváltad volna.”
És az ügyfelei is így gondolják. Jim Troebliger több, mint 70 alkalommal fordult az ő szolgáltatásaihoz a karrierje folyamán, különböző szervezetekben. “A lényeg, hogy Glenna hozza az eredményt, és mindezt úgy, hogy mindenki jól érzi magát. Látnia kell, hogy elhiggye.”
Troebinger először akkor kérte fel Salsburyt, hogy dolgozzon neki, amikor a GPU Nuclear-nál volt és szükség volt arra, hogy 1979-ben, a Three Miles Island munkásainak motivációját újra visszafordítsa pozitív irányban. “Az tényleg olyan volt, hogy voltunk mi az egész világ ellen. A sajtóban folyamatosan arról volt szó, hogy mi vagyunk a hibásak a rádióaktív vizek és az elhullott marhák miatt. Egy szigeten voltunk – fizikailag is és hangulatilag is. Glenna inspirált minket, megtalálta a megfelelő szavakat, gondolatokat egy eltaposott szervezetben és képes volt minket abban támogatni, hogy a teljesítményünket egy új, magasabb szintre tudjuk emelni.
(“teljesíítményt magasabb szintre emelni” = “bring our game to the next level”)
Ezután Troeblinger kérte Salsburyt, hogy segítsen a közönségszolgálat telejsítményének javításában és a csapatmunka javításában az American Heart Association-ben (Amerikai Szív Egyesület).
Salsbury üzenete, noha kellemes és motiváló, erős támaszt talál az elszámoltathatóságban (accountability). “Ott vagy, ahol vagy, mert nem vitted magad egy másik pozícióba.”, hangsúlyozza. Kidolgozott egy modellt arra, hogyan segítse az embereket a döntéshozatalban és hogyan építsék fel a cselekvési tervüket arra, hogyan kerülhetnek egy jobb pozícióba. Ahogy Salsbury mondja, nincs helye nyafogásnak vagy önsajnálatnak.
Legenda az előadók között
A szervezeti tréning és coaching mellett, Salsbury százezreket szólított meg a pódiumokról. 1990-ben került be a National Speaker’s Hall of Fame-be (a nemzet leghíresebb szónokai közé), olyanokhoz csatlakozva, mint Zig Ziglar, Ronald Reagan, Jack Canfield, Norman Vincent Peale, Jeannie Robertson, Fred Pryor és Og Mandino.
“Glenna képes rá, hogy a hallgatóságát a tenyerében tartsa”, mondja Stacy Tetschner, a National Speaker’s Association vezérigazgatója. “Egyik pillanatban sírnak. A következő pillanatban nevetés hangzik fel, amely az öröm olyan mélyéről tör fel, hogy aligha tudod azonosítani, honnan.”
75 ilyen év és még mindig a csúcson
75 évesen is Salsbury egy főiskolai atléta erőnlétével utazza keresztül.kasul az országot. 150 napot van egy évben úton, és ezt az iramot az elmúlt néhány évtized óta tartja fenn és legalább addig kívánja fenntartani, “amíg 95 nem leszek…” Az atlétika mindig élete része volt. Három fivére (amerikai) football játékos volt, ő pedig Green Bay Packer Jim Salsbury-höz (valószínüsíthetően ő is egy legalábbis regionálisan hires játékos lehetett, legalábbis a névben található felvett elemek erre mutatnak, bár a Google egyértelműen nem mutatta ezt ki) ment feleségül, aki 2002-ben halt meg. Három lány édesanyja, akik a “legjobb barátai a Földön.”
Salsbury éli az életét és vezeti a tanácsadási üzletét megingathatatlan hitével és hibátlan intuíciójával. Elutasítja a konvencionális bölcsességet és a konvencionális utakat – ezt a mintát gyerekkora követi és azóta csak megerősödött ebben.
“Ha igazán sikeres vagy, nem vagy része a tömegnek. Egyedülálló vagy. Különlegesnek merni lenni bátorságot és önismeretet követel tőled, mind a vezetésben, mind az életben.” – mondja.
Mindig volt bennem egy belső érzék arra, hogy mire van igazán szükségem és ellenálltam a tömeg-okosságnak, hogy hogyan legyek eredményes, hogyan építsem fel az üzletet és hogyan dolgozzak az emberekkel. Azt tettem mindig, amit a legjobbnak éreztem, és mindig, amikor engedetlenkedtem a belső hangommal szemben, aggódtam. Elhatároztam, hogy nem akarok aggódva élni és hogy benne maradok a belső áramlatomban/flow-mban.”
Valóban, “megmaradni ebben a belső áramlatban” (inner flow) – egy szakadatlan fecsegő, hangos és stimuláló környezetben -, talán ez Salsbury leghangsúlyosabb tanácsa. “Bármilyen üzenettel, hanggal, figyelemeltereléssel vesznek körül, bombáznak,” - mondja Salsbury – “Maradj meg annak, aki vagy és állj ki azért, amit igaznak tartasz. Minden egyéb szétesik darabokra.”
Tehát összefoglalva:
- Make people glad to see you.
- Be interested in others.
- Be willing to display enthusiastic support for others.
- Find ways to rekindle individual enthusiasm for life and work.
- Help people expand their horizons for what might be instead of what is.
- Stay centered in who you are (staying in own’s own “inner flow”), and
- Stand for what you know to be true.
Ez nem sok, és milyen sikereket lehet vele elérni… Kevesebbel többet, de jobban fókuszálva arra, ami igazán fontos…
Szevasztok
Szilágyi Miklós – CoachStudio - coaching.szm@gmail.com
Most egy kicsit nagyobb kört teszek…
Mindig érdekelt a káosz és elmélete. A pénzügyekben, a derivativák árazásához használt sztochasztikus differenciál-egyenleteknél például előjött (egy csomó könyvet vettem ehhez, meg letöltöttem, de az előszavaknál nem sokkal jutottam tovább, tudjátok, vannak ezek a matematikai jelölések a halmazokra, mátrix-műveletekre, kész voltam, azután mindig megpróbáltam valami másban megnézni a jelentését ezeknek a krix-kraxoknak, semmi...). Meg is vettem Mandelbrot néhány könyvét, és van is, amit elolvastam belőle, sőt, a szakközgazdász szakdogámba valahol utaltam is rá.