Nemrég írtam egy bejegyzést, ezzel a címmel:
Azon szállt el akkor az agyam, és írtam ezt az előző bejegyzést, hogy egy német kiadó a lelevelezett című könyv helyett véletlenül egy másik könyvet küldött és természetesen mellékelte a tévesen küldött könyvre küldött számlát.
Eddig volt az alaptörténet, amire persze – miután visszaszállt – megindult az agyam és körítettem köré egy kis gondolatfelhőt. De, mint látható lesz a következőkből, a történet messze nem ért véget...
Természetesen elkezdtem velük levelezni (mondjuk hogy én is hozzájáruljak a káoszhoz, első, felületes odapillantásomra megállapítottam, hogy a vevőszolgálati hölgyet, aki először válaszolt, Schmidt-nek hívják, ezért néhány levelet következetesen Sehr geehrte Frau Schmidt-nek címeztem – miközben, később véletlenül rácsúszott újra a szemem, nem Schubert-nek hívták (szegényt?!)... ezért meg nekem kellett bocsánatot kérni…).
Levelező társam nagyon kedves volt, elnézést kért, tartsam meg a könyvet, de akkor most már előre utaljam a pénzt, és utána küldik a jó könyvet (persze, csak az ÉN könyvemért kell fizetnem…).
Na, ez a fizetés se volt olyan egyszerű, mert kártyával nem lehetett, a deviza utalás meg elég macerás, végül egy bankfiókban a kitett ügyfél-számítógépen végig-coacholta velem egy alkalmazott az utalást (vagy 3 lapon kellett végigmenni…).
Ment a pénz, jött a csomag (mondjuk mellette volt a számla is, és nem volt rajta, hogy már fizetve, és ez a számla már tényleg az ÉN könyvemről szólt), nagy az öröm, tépem fel a borítékot: ez se az a könyv…
Frau Schubert kész volt, amikor megtudta a hírt, hogy már két alkalommal sikerült egy-egy (egyébként egymástól is különböző) téves könyvet elküldeniük és megígérte, hogy azonnal lemegy az expedícióba és ő maga fogja nekem becsomagolni és postázni nekem a könyvet. Ja igen, és tartsam meg a könyvet, természetesen ingyen... fájdalomdíjként...
Néhány napon belül végre-végre megkaptam az ÉN könyvemet, megírtam az örömhírt és Frau Schubert is nagyon örült, hogy túl van ezen a kicsit tumultuózusra sikeredett könyvértékesítésen.
Most van 3 könyvem:
- Az ÉN könyvem: Heinz von Foerster (beszélgetőtárs: Bernhard Pörksen): Wahrheit ist die Erfindung eines Lügners Gespräche für Skeptiker (Az igazságot egy hazug találta ki – Beszélgetés szkeptikus olvasók számára)
Foerster úr sok mindennel foglalkozott, főleg kibernetikából ismerik, és mint az egyik főalakját a radikális konstruktivizmusnak (egy történészek által vele készített hosszabb interjút éppen fordítok, nemsokára felteszem azt is a blogra, fenomenális az ember, nem elég, hogy okos, de valami olyan szellemesség árad belőle...). A konstruktivizmus (és ezen belül a radikális válfaja, amely képviselői között az új kedvencemen, Foerster-en kívül egy régi kedvencem, Paul Watzlawick is szerepel) úgy jött a képbe számomra, hogy a jelenlegi tréningen (Solution Focused – Megoldásközpontú Brief Coaching), amin résztveszek szóba kerültek azok az elméleti iskolák, amelyek megjelennek ennek a módszernek a gyökereinél (a konsruktivizmuson kívül a rendszer-elmélet és a káosz-elmélet került még szóba).
- Az első könyv (amit tévesen küldtek): Karl Ludwig Holtz: Einführung in die systemische Pädagogik. Ez szintén kontruktivista alapon tárgyalja a pedagógiát. Ez a könyv talán az is érdekes, mert ez az elméleti megközelítés a gyakorlat felszínére főleg az oktatással kapcsolatban került (próbáljátok ki, üssétek be a youtube-ba a constructivism szót, ilyen dolgok jönnek elő, meg nem utolsósorban a harmadik nagyon ismert képviselője ennek a szellemi irányzatnak, Ernst von Glasersfeld).
- A második könyv, amit tévesen küldtek, az egy szakmai periodika 20126/1-es száma, a címe: Praxis der Systemaufstellung. Meglepne, ha az, aki ezeket a bejegyzéseimet olvasni szokta, nem hallott volna a családállításról. A támogató módszernek a legismertebb “guruja” Bert Hellinger, neki magyarul is jelent meg könyve. Nos a “rendszerállítás” (Systemaufstellung, angolul: Systemic Constellation) ennek a kiterjesztése bármilyen rendszerre/helyzetre/szervezetre, ez természetesen magába foglalja a családállítást is. Ebben rövidebb tanulmányok vannak, egyet már találtam, amelyik érdekel, ebben a szerző a rendszerállítást a solution focused coaching alapelvei szerint látszik megújítani. Nagyon érdekes, mindesetre a megoldásközpontú megközelítés térnyerését mutatja.
Hát ebben a történetben nem a kevesebb volt a több, ezt a könyvet ennél komplikáltabban nem lehetett megkapni.
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com
