Ha igaza van ennek a forrásomnak, az unalom tök nem az, amit eddig gondoltam róla. Unatkozunk, amikor a potenciálunk nincs kihasználva, vagy a világhoz való kapcsolódásunk meghiúsul…
Az unalom hatásának vizsgálatára megterveztek egy kísérletet: a Waterloo-i Egyetemen végeztek el egy írtó unalmas filmet vetítettek alanyoknak – két férfit filmeztek le, miközben mosott ruhát teregettek (:-). A film nézőinek mérték a filmnézés közben a vérnyomását és a kortizol szintjét (ez utóbbit a vese fölötti mirigy termeli. A jelentősége ennek az volt, hogy ezekkel már korábban jól mérhetőnek találták a (di-)stress szintjét. Azt találták, hogy az unatkozás közben (itt a teregető férfiak látványának unalmat generáló hatására) egyértelműen, szignifikánsan nő az említett jellemzők szintje. Tehát az unatkozás és a (di-)stress-es állapot hasonló élettani jelenségeket produkál, szóval leegyszerüsítve mondhatjuk, hogy az unatkozás a (di-)stressz egy fajtája.
Ez nemcsak a mellékelt cikk szerzőjét lepte meg http://www.nationalpost.com/m/wp/news/blog.html?b=news.nationalpost.com/2012/11/03/understanding-the-boregasm-boredom-is-actually-a-state-of-stress-researchers-say .
Mark Fenske (associate pszichológia-professzor a kanadai Guelph-i Egyetemen) azt mondja, hogy: “az unalom nagyon komoly problémákkal együtt jelentkezik: depresszió, munkahatékonyság”.
“Minden eddigi definíció – folytatta M. Fenske – az érzéseket próbálta meghatározni az unatkozás fogalmi definiálásakor, és nem foglalkozott a mögöttes mentális folyamatokkal. Az unalom tulajdonképpen a fedőneve annak, hogy valamilyen számunkra kívánatos és kielégítő tevékenységet akarunk folytatni, de erre valamilyen okból képtelenek vagyunk… valami megakadályoz minket, hogy a figyelmünket teljes mértékben erre fordítsuk.”
A szokásos sztereotípia, amikor azt mondjuk annak, aki unatkozik, vagy unatkozni látszik (utóbbira mindennapi példa amikor az anya mondja ezt a kamasz gyerekének), hogy “Unatkozol, mert nincs mit csinálnod… Csak a buta emberek unatkoznak”, aminek az üzenete az, hogy az unatkozás egy morális hiba/defekt.
John Eastwood, egy másik pszichológia professzor a York Egyetemen egy másik modellről azt mondja, hogy “az unatkozást az okozhatja, hogy képtelenek vagyunk azonosítani, vagy megnevezni az érzést, ami elönt bennünket és hogy ezt az érzést képesek legyünk felhasználni az előttünk álló döntés és/vagy követendő viselkedés meghatározásához.”
“Emberek krónikus unalomról szoktak beszámolni valamilyen trauma átélése után. Amikor az ember túláradóan intenzív érzelmekkel találkozik, akkor a lehetséges válaszok erre, vagy megpróbálja eltörölni, vagy “elzsibbasztani” ennek az érzésnek az átélését. (Miért gondolom azt, hogy ez általában férfiak esetében valószínűsíthetőbb?? - SZM) Amikor “lezárnak” érzelmi szempontból, nem férnek hozzá a kívánságaikat és szükségleteiket szabályozó képességükhöz.”
Egy másik elmélet/modell inkább egzisztenciális oldalról közelít: “Amikor az embereknek nincs megfogalmazott élet-célja, vagy olyan élet-célja van, amelyet nem képesek elérni, ez céltalanságot, unalom érzését generálhatja.” Az említett John Eastwood megpróbált öszefüggést keresni – nyilván kikérdezésen alapuló - - kísérleti úton az unalom szintje és valamilyen formában megfogalmazott élet-célok, vagy azok hiánya között. Más, hasonló célú kutatások eredményével összhangban azt találta, hogy azok, akik feladták az élet-céljukat, nagyobb valószínűséggel váltak krónikus unalom áldozatává. Jó tanács: ez olyan, mint a futóhomok, ha unatkozol, ne csapkodj magad körül, inkább használd fel arra ezt a felfedezést, hogy ez egy jelzés arra, hogy valamit változtatnod kell.”
Nem azt kérdezzük általában: “Miért unatkozol?”, a nyomasztó kérdés inkább így tevődik fel: “Hogyan kerülhetem el azt, hogy unatkozzam?” Ha egy beszédet hallgatsz, vagy egy megbeszélésen ülsz, fészkelődj, vagy firkálj.
M. Fenske mondja: “Tanár vagyok, professzor, amikor valamilyen kutatási módszerről kezdek beszélni – ami szerintem is elég száraz tananyag -, mindenki nyúl a ceruzájához, rázogatni kezdik a térdüket a hallgatók. Nem tudnak nyugodtan ülni. Eleinte ez zavart. De rájöttem, hogy a fészkelődés és a firkálás azt szolgája, hogy élénkítsük a jelenlétünket, segítsen fenntartani a figyelmünket és rá tudjunk kapcsolódni az anyagra.”
Kimutatták, hogy osztálytermi helyzetben, azok, akiknek adtak lehetőséget, játékot esetleg a (kreatív) fészkelődésre, hatékonyabban, gyorsabban tanultak, mint akiknek csöndben kellett ülni. Enyhe figyelemelterelés, például halk háttér-zaj megelőzheti az unalom kialakulását abban az esetben, ha a feladat nem jelent túl nagy kihívást.
Persze, mondja Eastwood professzor, a mai világban nehezebb unatkozni, figyelembe véve a minket körülvevő csodálatos szórakozási lehetőségeket és technológiát. Ezt ő “agresszív szórakozás/szórakoztatásnak” nevezi. Amikor vársz valamire a sorban, bankban, akárhol, ez jó alkalom, hogy a “Mérges madár” (Angry bird) nevű számítógépes játékkal játsz közben (vagy – teszem hozzá én -, megnézzük az e-mailjeinket, elolvasunk egy-két cikket és ha megtetszik valami, egy kis megjegyzéssel, comment-tel – mondjuk a Scoop.it közbeiktatásával – elküldjük Twitterre, LinkedIn-re és a Facebookra – blogot még nem írok az iPhone-omon, de nem azért, mert nem lehet, inkább “csak”…).
Crazy…
Azám, mondja Fenske professzor, de ha folyamatosan megelőzzük/megfékezzük az unatkozást “dolgokkal”, ez fékezheti a kreativitást is. “Nem engedélyezünk magunknak megszakítatlan, szabad asszociációval töltött gondolkodást. Ez a fajta szabad asszociációs gondolkodás szorosan kapcsolódik a kreativitáshoz és a (speciális) belátáshoz a minket körülvevő világ mélyebb összefüggéseibe. Ha folyamatosan elfoglalod magad, soha nem fogod megélni ezeket a gondolkodási periódusokat, ezeket a potenciálisan nagy ötleteket szülő pillanatokat.”
Ehelyett az állandó zizegés helyett időnként merj szembenézni az unalommal. Maradj csendben. Hagyd a gondolataidat szabadon száguldozni.
A túlzásba vitt, állandó stimuláció állandósítja az unatkozást. Az unatkozás jeleit tekintsd intésnek: “Valami olyasmi miatt aggódom, ami zavar? Elbátortalanodtam, hogy/mert nem tudom követni valamelyik célomat?”. Tekintsd az unatkozás jeleit egy lehetőségnek arra, hogy változtass.
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com
