Innen le is töltheted szabadon a könyvet, persze, ez csak fotózott pdf… - http://www.scribd.com/doc/34411642/Carl-Gustav-JUNG-Emlekek-almok-gondolatok-EGESZ.
Kerülgetem már egy ideje Carl Gustav Jung-ot, az életművét, mindenfelől találkozom vele… Az utam hozzá kacskaringós… (és talán kedvet csinál...:-)))
Valamikor 2011-ben felvásároltam a nagy magyarul megjelenő Jung életmű sorozat (http://www.cgjung.hu/jungeletmu.html) néhány kötetét és találtam egy nagyon izgalmas regényt is az 1909-es amerikai utazásáról, amelyre Freud-dal együtt utazott el: Jed Rubenfeld: Akar beszélni róla? - http://konyvekhangja.blogspot.hu/2011/01/neurotikus-gyilkos.html. Az életmű sorozatból A pszichoterápia gyakorlatával kezdtem, ahogy most nézem, ez rendben van, szokásom szerint a kb. feléig jutottam el akkor, az pedig, hogy nagyon tetszett, az a sok – szándékos, jelzőként használt – szamárfülből, aláhúzogatásokból és a mostanában már elég ritka szöveges széljegyzetekből látszik.
Tudom, az maradt meg, hogy OK, ehhez bármikor visszatérhetek, ez megvan, erről biztosan tudható, hogy színtiszta arany, megvár, lehet tovább kincskeresni… (Istenem, hány ilyen könyv vár rám a polcaimon…). Meg, elragadott a coaching tréningek és szakkönyvek áradata, ami szorosabban tartozott a jelenemhez és a céljaimhoz (Jung egy kicsit áttételesebben)…
A másikat, a félig krimit, azt nem tudtam letenni, végighabzsoltam (az érdekesség az, hogy erről az amerikai útról nem beszélt/írt egyikük se, így az írónak megszaladhatott a fantáziája…
A 2012-es évben azután egy érdekes, David Cronenberg filmben elevenült fel Jung Freud-dal és azzal a zseniális fiatal lánnyal, Sabina Spielrein-nal (Keira Knightley játssza) való kapcsolata, a Veszélyes vágy (Dangerous method) című filmben - http://filmtrailer.hu/film/veszelyes-vagy-kritika/. Ugyanerről az epizódról (ez egy fontos pont, hogy ennyi embert megihletett…) készült egy – talán kevésbé “hollywood”-i, bár a Veszélyes vágy is mindenképpen inkább az áttételesebb Hollywood-i független filmekkel rokon stílusú - olasz film is, a Lélekszakadva - http://www.lifegarden.hu/filmajanlo/lelekszakadva/70/.
Érdekesség: John Kerr nagy vastag könyve (624 oldal), A most dangerous method (http://www.amazon.com/Most-Dangerous-Method-Spielrein-published/dp/B008SIN17A/ref=sr_1_2?s=books&ie=UTF8&qid=1357582108&sr=1-2&keywords=a+most+dangerous+method+kerr volt a kiindulópontja Cronenberg filmjének, ezt Kindle könyv formában és paperback-ben lehet kapni.
Egy harmadik film (ezt még nem láttam) is készült – most, hogy keresgéltem ehhez -, ez félig doku, félig fikciós, szintén erről a titokzatos háromszögről (Nevem Sabina Spielrein - http://www.filmkultura.hu/regi/2006/articles/profiles/sabina.hu.html).
Engem annyira megfogott ez az egész, főleg Sabina Spielrein szerepe az egész történetben, hogy utánanéztem a Veszélyes vágy megnézése után és egy rövid angol könyvet találtam, most már csak róla, amit – szokásomtól itt kissé eltérően – szinte egy ültőhelyemben olvastam végig – John Launer: Sex versus Survival. The story of Sabina Spielrein: her life, her ideas, her genius - http://www.amazon.com/Versus-Survival-Story-Sabina-Spielrein/dp/1470972875. Mondjuk az érdekes, hogy nem kapható éppen, még használt példányokat se ajánl az Amazon… nekem még sikerült megvennem, letöltenem a Kindle-re, most leellenőriztem, a Kindle-ben sem kapható, ami előfordul más – korábban megvett, letöltött - kötetekkel is, csak kevésbé érthető… out of print, azt értem… de hogy elektronikusan miért ne lehetne, miért nem lehet letölteni, ha egyszer a copyright-ba Magyarországi készülékek már benne voltak??
És van még valami előzmény, a Red book, a Vörös könyv, a Liber novus (Új könyv latinul), ami egy (nagyon) külön fejezet… addig olvastam róla, láttam egy 1-órás dokufilmet a 3SAT-on - http://youtu.be/w_o9CpIzX6Y (ez egy egy órás német nyelvű beszélgetés, de ha beütöd ‘jung red book’, találsz angolokat is…, például: http://youtu.be/XOKKCJsYqMw. Ezt a befejezetlen kéziratot 16 évig írta a XX. század elején és életében egészében soha nem jelent meg és az ő akarata – tudomás szerint - az volt, hogy soha ne jelentessék meg. Az évek során megjelent belőle ez-az, részletek kalóz-kéziratban, de az egész nem. 2009-ben tudott megjelenni az egész könyv (az utódok végülis hozzájárultak). A könyv világosan megkülönböztethető részből áll, az egyik rész 1:1-ben mutatja ezt a fantasztikus kódex-szerű, gyönyörű, félelmetes, mindenekfelett nagyon érdekes teljes oldalas képekkel teli kézzel írott szöveget facsimile-formában, a második rész pedig a szöveg angol nyelvű fordítása. Az eredeti szöveg német és latin keveréke, nem könnyen olvasható, nekem mindenesetre… és természetesen vagy egy testes bevezető angolul - http://www.amazon.com/Red-Book-C-G-Jung/dp/0393065677.
Elkezdtem olvasni és akkor eszembe jutott, hogy valahol olvastam, hogy az egyetlen hely, ahol Jung beszélt erről a könyvről, és ez pont az Emlékek, álmok, gondolatok… nyúltam a könyvespolchoz, mert azt tudtam, hogy ez nekem megvan (“rezervában”, ahogy egy korábbi kollégám mondaná; egyébként pont az az 1987-es kiadás, amit a bejegyzés elején található linken lefotóztak…). Ahogy haladtam nagyon lassan előre a Red book-ban, éreztem, hogy ehhez én így kevés leszek, előtanulmányokat kell folytatnom és annak valószínüleg leghatékonyabb első lépcsője pont ez az Emlékek, álmok, gondolatok lehet… becsuktam a nagyot és hozzáfogtam ehhez a “kicsihez”…
Ezekből az elején említett filmekből, könyvekből (kivéve a Pszichoterápia gyakorlatát) – nekem - egy nagyon furcsa, gőgös, nagyképű, nehezen hozzáférhető, szeszélyes, kellemetlen pali rajzolódik ki, ami egyébként valószínüleg nem áll messze a külső valóságtól…
De… és akkor most érünk el a könyvhöz, aminek à propos-ján ez a bejegyzés készül. Ez a könyv tulajdonképpen egy önéletrajz, amit részben (fejezeteket, részeket) ő írt, részben pedig az ő levelei, beszélgetéseik alapján segített neki (“feljegyezte”) Aniela Jaffé.
Ennek is még csak kb. a felénél tartok (ezt most végig fogom, az biztos…)... ez bizony egy párját ritkító önéletrajz, megpróbál annyira őszinte lenni (önmagához…), amennyire ez lehetséges… amögött a kicsit életidegen, talán tényleg sokszor gőgbe zárkózó külső mögött nagy mélységek vannak… főleg az elején, a gyerekkor belső lelki történései néha szinte a hihetetlenség határát súrolja, de megmutatja azt a hátteret, azt a jéghegyet, ami emögött a felszín mögött van… nekem nagyon meggyőző… sőt, sok párhuzamosságot találtam vele, olvasmányainkban (vagy nálam sokszor a “rezervált” olvasmányaimban…), de nem csak abban… (persze, erről részleteket majd az én Red book-omban…:-)))
És ide a végére (azoknak csemege, akik eljutottak idáig…), egy kis részlet a könyvből, a 166. oldalról (szerintem kis transzponálással/áttétellel sok segítő szakmában fontos dolgok jelennek meg már itt…):
“Gyakran kérdeznek pszichoterápiás vagy analitikus módszereim felől. Egyértelmű választ azonban nem adhatok. Minden esetben más és más a gyógymód. Ha egy orvos azt mondja nekem, hogy ő szigorúan ilyen vagy olyan “módszert követ”, máris kétlem a terpia eredményességét. Az irodalomban olyan sok szó esik a páciens ellenállásáról, hogy majdnem úgy látszik, mintha rá akarnának kényszeríteni valamit, holott a gyógyító elemek természetes módon, belőle magából kell kibomlania. A pszichoterápia és az analízisek éppoly különfélék, mint az emberi individuumok.. Én minden páciensemet a lehető legindividuálisabb módon kezelem, mivel a probléma megoldása is mindig egyéni. Általános érvényű szabályok csakis nagyon óvatosan állíthatók fel, valamely pszichológiai igazság csakis akkor érvényes, ha a visszájára is fordítható. Olyan megoldás, amelyik nálam szóba sem jöhet, másvalakinek éppen a legmegfelőbb lehet.
Az orvosnak természetesen ismernie kell az úgynevezett “módszereket”. De óvakodnia kell attól, hogy megállapodjék egy bizonyos rutinszerű eljárásnál. Teoretikus feltételezéseket csak nagyon óvatosan szabad alkalmazni. Ma talán ezek érvényesek, holnap talán mások…
A döntő az, hogy emberként álljak egy másik emberrel szemben. Az analízis párbeszéd, amihez két partner szükségeltetik. Az analitikus és a páciens egymással szemközt ül – szemtől szembe. Van mondanivalója az orvosnak, de a páciensnek is…”.
Helyettesítsd be nyugodtan bármelyik segítőt, és segítettet, akár a coachot és az ügyfelet… itt vannak az alapelvek: partnerség, nincs univerzális módszer, a rutin semmit se ér (jó, egy kicsit…), teória, elmélet, amit rá akarnál húzni egy helyzetre (a megoldásközpontú rövid coaching egyenesen a “nemtudás” alapelvéről beszél, nem a coach tudja, merre kell menni, hanem az ügyfél…)
De a legszebb (nekem) ez: “….emberként álljak egy másik emberrel szemben”…
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com
