Felzabált b
olygó, hatalmi játszmák címmel egy érdekes előadás-sorozaton voltam tegnap a kolor-ban (Király utca 13). A második előadás előadója (Dr. Sárvári György pszichológus-coach, a Neosys fejlesztő cég alapító-vezetője) hívott meg.
Az első előadáson Bonifert Anna képesztett el azzal, hogy sok-sok diával, adattal igazolta, hogy mi húsevők milyen mértékben pusztítjuk – közvetlenül és közvetetten, igényeinkkel – a bolygót. Persze, a kocsik, meg az üzemek, meg minden, de itt most három életforma környezetre való hatását elemezték, a húsevőkét, a vegetáriánusokét (akik azért tejet, sajtot fogyasztanak) és a vegákét, akik csak növényi táplálékot vesznek magukhoz.
Drámai, hogy a húsevők miatt mennyivel több esőerdőt, stb. kell kiírtani, mert az állati fehérje előállítása sokkal, de sokkal kevésbé hatékony, mint a növényi (és akkor még az etikai szempontokról nem is beszéltünk, meg a berögződött önáltatásainkról, például, hogy az aranyos kis kutyák társállatok és a hasonlóan aranyos bocik meg haszonállatok, azok “arra vannak”…).
Nem mondom, kicsit nehezebben ment le ma a sonka… de azért lement…
Na, ezután jött Gyuri a hatalmi játszmákkal, amelyekben a félelem az úr, és amelyekben a hatalom birtokosa energiát szív el a többiektől, a többiek meg játsszák tovább a játszmát és veszítik az energiát, a kedvüket, az életük meg megy pocsékba… Gyuri szokásos szuggesztivitásával, felkészültségével, példáival (köztük például egy híres jelenet-részlet a Keresztapából, amikor Brando egy monológot mond a cicáját simogatva valakihez, aki elé járul, de fél igazán a csapatába állni… félelmetes…). Persze, ez a mindennapi szinten, otthon, a cégnél, az utcán (vagy a leányfalui strandon, Gyuri egy előző heti példája szerint), mindenütt ott van, alig van ember, aki egyszer-egyszer nem kerül bele, és általában a szívó végén…
Hogy jön ide a komfort zóna? Előadás után két szót váltottunk, odajött egy hölgy, kérdezi Gyurit, de hát hogy lehet, hogy valaki tudja, érzi, hogy benne van egy ilyen játszmában a szívó ágon, és nem lép ki belőle… Gyuri kitért rá az előadásban, hogy az ok az az, hogy a kilépés csak az ismeretlenbe, a káoszba való kilépést jelentheti, egyfajta elengedést, ami sok embernek nehéz, mert fél tőle, inkább választja az ismert rosszat az ismeretlen helyett.
Gyuri állítja, hogy ha ezt a lépést meg tudjuk tenni, akkor csak jó tud történni velünk. Itt is, máshol is nem káoszról, hanem kontrollált káoszról beszél. Még nem olvastam végig Sématörés című új könyvét, talán ott elmagyarázza, ez a két állítás nekem még némi mélyítésre szorul, de nem erről akarok beszélni.
Hanem arról, hogy miért nem lépnek ki az emberek a szorításból, a játszmából (ez nem igazán más, mint amit Gyuri mondott, talán van benne egy elem, amit hozzáteszek). Mert félnek. Félnek az ismeretlentől, a káosztól. Félnek kilépni a komfort-zónájukból.
Mindenkinek van komfort-zónája. Kinek ilyen, kinek olyan. És itt jött egy megvilágosodás, egy metafóra. Ez nem több és nem kevesebb, mint egy metafóra, tessék annak is venni (próbálok nem elszakadni a képekben, megfogható, megfigyelhető dolgokban megjelenő fogalmaktól és egyre kevesebb metafizikát belevinni bármibe is, “félek” a Wittgenstein-teszttől…:-)))
Vannak, akiknek több játszmájuk van, vannnak, akiknek kevesebb. Az emberek játszmával “ellátottságát” még metafóra szinten se merném összehasonlítani. Tehát amikor összehozom ebben a metafórában a komfort zónát a hatalmi és egyéb játszmákkal (vannak-e egyéb játszmák, ezt a kérdést feltettem Gyurinak is, nem jutottunk a végére, el se kezdtük igazán, ebben nem árt meg még továbbképeznem magam tranzakciós analízisileg…), akkor szigorúan egy ember aktuális állapotára és lehetőségeire gondolok.
A tézisem az, hogy egy embernek a komfortzónáját megterhelik a játszmák, elszívják belőle az energiát, ha 2-dimenzióban egy körrel ábrázolnám valaki komfort-zónáját, minél több játszma terheli azt, a kör annál kisebb lenne, az ember energiája is annál kisebb. Ahogy sikerül egy-két játszma-homokzsákot (vigyázat, metafóra+képzavar a metafórán belül, de most szárnyalok, bocs…) kidobnia a komfort-zónából, úgy nő a kör, (3 dimenzióban a gömb).
Ha még ehhez hozzáteszem, hogy a coaching alternatív definíciói között szerepelhet mondjuk az alternatívák bővítése mellett az energiák felszabadítása is, akkor kezdünk ott lenni, amiért ezt írom...
Minél kevesebb energiára van szükség a belső démonaink, a szívó végen elszenvedett játszmáink “karbantartására”, annál több energia jut hasznos célokra, fejlődésre, növekedésre, mások segítésére, annál hatékonyabbak vagyunk), akkor a magasabb felhasználható energiaszint egy rendszeren belül (az ember saját lehetőségeihez képest és nem másokhoz hasonlítva!), annál magasabb az emberi lét minősége (kész, a Wittgenstein-teszt műszer ennél az “emberi lét minősége” kifejezésnél kiakadt, kész, vehetek egy újat…).
Marad a feladat: felismerni a játszmáinkat és dolgozni azon, hogy hatásukat magunkra, életünkre, működésünkre csökkentsük, semlegesítsük, és az energiánkat hasznosabb dolgokra tudjuk költeni… gyerekjáték…:-)))
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com