“Soha nem fogunk túlélni, hacsak nem leszünk egy kicsit őrültek” – Seal
Időről időre jó gyakorlás lehet meglepni magunkat valamilyen új viselkedéssel. Különösen akkor, amikor a megszokott technikáink nem működnek és frusztráltak vagyunk. Ilyen pillanatokban, legtöbbünk ugyanabból többet csinál. Úgy teszünk, mintha a megközelítésünk jó lenne, csak nem megfelelően alkalmazzuk. Így még jobban koncentráltakká, szorgalmasabbakká, keményen dolgozókká és frusztráltakká válunk.
Amikor nem jól mennek a dolgok, amikor az eredmények nem mutatkoznak, itt az ideje annak, hogy mást csináljunk. Itt az ideje, hogy új válaszokat találjunk. Nem kell jobb válaszokat találnunk, csak különbözzenek.
Új viselkedést választani kockázatos. Furcsának látszhatunk azok számára, akik azt hiszik, hogy ismernek minket. De sok esetben ők már úgyis azt gondolják rólunk, hogy furcsák vagyunk, úgyhogy a kockázat nem olyan nagy, mint ahogy félünk tőle.
Nem azért csinálunk dolgokat másképpen, hogy másokat idegesítsünk. A viselkedésünk megváltoztatásával tudjuk felfedezni, hogy van választásunk. Semmilyen okunk nincs arra, hogy abba maradjunk bezárva, ahogy mindig csináltunk dolgokat. Amint kiszabadítjuk magunkat a szokásaink, mintáink börtönéből, amint felvállaljuk a kockázatot, hogy valamit másképpen csináljunk, a szabadság köszönt ránk.
A szabadságunk megélése a lényege ennek a gyakorlatnak. Ezért van az, hogy majdnem mindegy, milyen új viselkedést próbálunk ki. Bármit csinálunk is, ami más, különbözik, ez meg fog szabadítani minket a megszokottól; bármilyen változás bevezet minket a lehetőségek terébe a szokásos minták fogsága helyett.
Idővel persze, fel akarjuk fedezni a megfelelő válaszokat is, amelyek jobban szolgálják a céljainkat. De ezek is azután majd megszokottá válnak idővel, és alkalomadtán majd frusztrálnak is minket.
A frusztráció a szabadság felé vezet minket, ha felismerjük a jeleit.
Szilágyi Miklós
