...mer' minden energiájukat erre fordítják... LÁTSZANI... semmi másra nem jut idő... nehogy keress tartalmat, irányvonalat, stratégiát... ááááá... az aznapot, áááá... a délutánt, áááá.... ezt a meetinget kell megnyerni... utána meg csak lesz valahogy... (SZM)
Olvastam egy olyan jó kis cikket, ez volt a címe, mint ennek... mert lássuk be, szeretjük őket... vagy... legalábbis irigyeljük... ahogy ők szánkóznak a világban, nem szánkózik úgy senki...
Íme: http://sco.lt/7bwP2X
Egy kis kivonat:
"(1)Mester-benyomás menedzserek (kíválóak a nagyon jó első benyomás keltésében)
(2) Az elismeréseket és a szemrehányásokat manipulálják a saját érdekükben (egy szégyentelen önreklámozás és lekifurdalás nélküli machiavellisztikus stratégiával, a nárcisztikusok gyorsak magukhoz vonzani a dícséreteket és szemrehányásokat tenni a kollégáknak és a beosztottaknak
(3) A nárcisztkusok passzolnak legjobban a “leadership”- sztereotípiához: az a gondolat, hogy a vezetőnek nagyon túlzottan is magabiztosnak, karizmatikusnak kell lennie, hogy hatékony legyen, éles ellentétben van a valósággal. Igen, ezek segítenek emelkednie a ranglétrán, ám ugyancsak okozói a nem becsületes és inkompetens viselkedésnek, amit akkor tanusítanak, amikor felértek a csúcsra. A hatékony leadership kiváló teljesítményű csapatok felépítését kívánja meg, és amikor a siker kritikus tényezőiről van szó ebben, akkor a kompetencia fontosabb, mint az önbizalom, az altruizmus, mint az önzés és a hitelesség, mint a karizma. Más szóval, az igazi jó “leadership pont az ellentéte annak, amit a vezetés hollwoodi modellje kíván." - De miko' az annnnyira nem látványos...
