Fel-fel merül, hogy ezek nincsenek, se véletlen, se szerencse, se balszerencse... Szokták mondani, hogy minden tőled függ... meg épülnek erre elméletek, mindenféle üdvtanok, amelyek azzal kecsegtetnek, hogy teljes mértékben, a véletlen kizárásával, kezedbe tudod venni az életed irányítását.
Én meg azt szoktam gondolni, hogy egy fityiszt, hogy vigye el a kánya, mindegyik van... Fejlesztési, fejlődési szempontból meg azt szoktam gondolni, hogy azok járnak jól potenciálisan az életben, akik készülnek rá, „mutatják magukat”, „esélyt adnak a szerencsének”, dolgoznak azon, hogy életükben minél többször „jókor legyenek a jó helyen”... (és most igazi dolgokról beszélek, nem a szerencsés pofavizitekről, meg az érdekbarátságokról, stb...).
Ez ugye, frankón két diametrikusan ellenkező álláspont, és én mégis azt gondolom, hogy rekonsziliálhatóak, összeegyeztethetőek.
Nem biztos, hogy ismerem az összes forrását a „nincs véletlen” paradigmának (a párkákat is ideszámítom, akik szövik az emberek életének szövetét és még szembeszegülhetnek az isteni döntésnek is – igaz, ahol annyi isten van, mint a görögöknél -, ott, ahol annyi isten van (mégha van egy, aki egyenlőbb az egyenlők között, kvázi Zeusz), ott azért kaotikusabb egy kicsit a dolog, lehet „egerészni”...:-))), egy határozott szálat azonban talán találtam.
Ez az egész egyébként egy Voltaire (1694-1778) idézetről jutott ebben a formában eszembe: „A véletlen egy értelmetlen szó, semmi nem jön létre megelőző okok nélkül.”
Nos, a newtoni (1642-1727) gravitációs „forradalom” alapjaiban forgatta fel a gondolkodást és a filozófiát is. Például egy Laplace (1749-1827) nevű matematikus, csillagász és fizikus 1814-es művében (Philosophical essays on probabilities – Filozófiai értekezések a valószínűségről) írta le azt a gondolatot, ami szerintem a „nincs véletlen” paradigma gyökereinél található (bár Voltaire-re konkréten nem ez a mű hathatott, hiszen ő akkor már 36 éve halott volt).
A gondolat – a tisztán newtoni mechanikai alapon értelmezett kozmikus determinizmus - lényege, hogy ha lenne egy intelligencia, amely bármelyik pillanatban ismerné a kozmosz/világmindenség minden egyes részének a helyzetét és impulzusát, akkor ennek alapján képes lenne megjövendölni a jövőt (pontosabban szólva képes lenne kiszámítani ugyanezen részek jövőbeli helyzetét és impulzusát).
A newtoni fizika kapott egy érdekes kistestvért (?), a szubatomi részecskék világában uralkodó kvantummechanikát, amelynek a newtoni fizika egy határesete (szóval ki is kinek az unokaöccse?!). Ebben a világban meg pont ezt nem lehet meghatározni ugyanabban az időpillanatban semelyik (tehát nem hogy az összes, semelyik) részecske helyzetét és sebességét (vagy inkább az impulzusát). Ez utóbbi jelenséget/szabályt a Heisenberg (1901-1976) féle határozatlansági reláció írja le, és ez a fogalom később - legalábbis analógia/szimbólum formájában - szintén belopózott a filozófiába.
Innentől kezdve már annak a laplace-i intelligenciának a nimbusza is jelentősen lecsökkent... nem beszélve arról, hogy hol van egy szál ember, de akár egy emberiség is még attól a laplace-i intelligenciától is...
És még az is lehet, hogy tényleg, a kvantumfizikát is és még azt a sok mindent, amit az emberiség ki fog találni, fel fog fedezni, bekalkulálva ha lenne egy ilyen intelligencia, ami mindezt egyetetlen pillanatban összegezve egyszerre, integráltan tudná és ha tudná, akkor meg tudná jövendölni a jövőt... ha mindez igaz is lenne (most ennek még elvi nyoma sincs...), hány fényévre vannek ettől az egyes ember belátási, megértési, extrapolálási, forecastálási lehetőségei? Megegyezhetünk, hogy sokra?
Na és akor itt jön a rekonsziliálás, a kiegyezés az elején feltett dilemmára: van-e vagy nincs véletlen... Nos, az egyes ember szempontjából nincs jelentősége, hogy elvileg van-e vagy nincs. Neki, korlátozott elérési, megértési, feldolgozási, stb. lehetőségei következtében neki bizony nagyon sok minden ad hoc, véletlen-szinten (szerencsében balszerencsében) fog jelentkezni...
Ha pedig makacs és csakazértis „nincs véletlen”? Hát dobálja majd a szél néha, mint az evező, vitorla és schwert nélküli csónakot a tenger és nincs elég baja, majd mindig meg kell próbálnia magyaráznia, hogy miért is történik éppen úgy, ami történik... mert persze: véletlen az nincs...:-)))
