"Conflict is not the problem. It's the solution..." - A konfliktus nem a probléma, hanem a megoldás... - Nate Regier...
Programokon, tréningeken ez az egyik vesszőparipám, de ilyen frappánsan még soha nem sikerült megfognom a lényeget. Tisztázzuk, konfliktus még egyetlen emberen belül is ezer van, nem hogy szervezetekben, ahol többen dolgoznak együtt... Nincs élet konfliktus nélkül, igaz, nem mindegy, mit csinálunk vele. Felhasználjuk a legjobb megoldás megtalálásához, fejlődni/tanulni tudunk rajta keresztül (abban, amit csinálunk éppen, abban, hogy jobban értjük egymást általa, így az együttműködést mindig magasabb szintre tudjuk emelni - de, ne legyen kétség, a magasabb szinten is (nyugi, mindig...) lesznek konfliktusok, csak más, szofiltikáltabb szinten, újabb fejlődési lehetőségeket nyújtva...
Ha - tapasztalatom szerint akárhol, családban, munkában - besöpörjük a "szőnyeg alá", a konfliktus nem tűnik el, csak idővel átalakul. Nagyobb, erősebb lesz, egyre inkább meghatározza az adott kapcsolat-rendszert, és - ravasz módon - leveti konkrét formáját és általánosodik, a témáról a személyre tevődik át, és ezzel megmérgezi a kapcsolat-rendszert. Mondjuk egy Sigmund Freud nevű kicsit más formában megfogalmazva, és személyes életre vonatkozóan ennek a jelenségnek köszönheti a hírnevét...
Egyetlen választási lehetőségünk van ahelyett, hogy azt mondanánk, "itt nálunk nincs konfliktus, mi úgy élünk itt, mint egy nagy család..." (vészcsengő), konstruktívan felhasználhatjuk a konfliktusokat működésünk fejlesztése/optimalizálása érdekében.
Jelzem, ha minden bajod van már, útálsz bejárni, ha vezető vagy, az embereid elkanászodtak (Te is benne vagy, ne félj, ha így van), nem tudod motiválni őked eléggé, tulajdonképpen az egészből eleged van, otthon is csak konfliktus van konflitus hátán (már nem is tudod, miért robbansz, miért robban a másik), eleged van az egészből, és ennek a dombnak a tetején ülve azt mondogatod (de nem csinálsz amúgy semmit ebben az irányban…): “én majd megoldom a gondjaimat, nehogy már én ne tudjam megoldani a gondjaimat egyedül”, akkor vedd észre a kezedben a seprűt…
Az "arányok, kiegyensúlyozottság, dinamikus harmónia" az FB szakmai profilképben nem egy konfliktus-mentes világra utal, hanem egy működési cél-rendszert tűz ki, amit tökéletesen megvalósítani soha nem lehet (erre utal a "dinamikus"...), de állandóan törekedni kell rá... (https://www.facebook.com/Vezetoi.Coaching.SZM/ )
...jó irány, ha tudjuk, hogy milyen mítoszok övezik a konfliktus fogalmát, miért félünk tőle olyan piszkosul... még mindig Nate Regier vonalára visszatérve a személyes kitérő ("lábjegyzet lábjegyzete" után) nézzünk egy párat:
Mítosz #1: A béke csak akkor képzelhető el, ha nincs konfliktus (a konfliktus hiánya a béke feltétele, amiből egyenesen következik, hogy ne legyen konfliktus, és majd teszünk róla, hogy ne legyen…)
Mítosz #2: A konfliktus romboló… - amúgy igen, ha úgy csinálunk, mintha nem lenne… vagy hagyjuk, hogy káoszt-generálók - akik kifejezetten negatív vibe keltésére specializálódtak - vegyék át a kezdeményezést... ehelyett:
- Lehetőség arra, hogy valami új születhessen
- Emlékeztethet minket arra, hogy tiszteljük egymást és becsüljük a különbözőséget
- Megmutat egy érzelmi szükségletet, amire nem figyeltünk oda
- Energiát ad, hogy küzdjünk másokkal együtt
Mítosz #3: A konfliktust redukálni kell, menedzselni, ellenőrizni kell, vagy egyenesen el kell kerülni… zéró-tolerancia a “drámával” szemben egyszerűen nem működik. A konfliktusok rosszul/félre kezelése a legnagyobb energia-válság a világon. Coachingban szoktuk azt mondani, hogy ha ellenállás van, ha feszültség van, az jó, azzal lehet dolgozni, amivel nehéz, az az apátia, az energia-hiány, az enerváltság. A konfliktus egy nagyon jó forrása az energiának, egy energia-forrás. Aki belemegy egy konfliktusba, aki el meri mondani a véleményét, akkor is ha tudja, hogy az nem fog tetszeni mindenkinek, lehet hogy először senkinek, őróla egyet lehet tudni: AKAR VALAMIT. Akar valami jobbat. Van elképzelése, hogy hogyan lehetne másként, jobban csinálni… és igen, tud romboló destruktív is lenni, nem minden konfliktus konstruktív… mindenesetre eleve minden konfliktust nem szabad annak tekinteni (lásd Mítosz #2…), vannak/lehetnek csak a negatívumon lovagoló mérgező munkatársak is. De az élet már ilyen, állandóan figyelni kell és döntéseket hozni, nem hozzák tálcán elénk azt, hogy most ez az, vagy nem, úgy azért túl könnyű lenne, és akkor mi szükség lenne ránk, akkor a hülye is meg tudná csinálni, nem?
Mítosz #4: Az együttérzés kevesebb konfliktushoz vezet… Az együttérzés/compassion nem csak empátia, szimpátia, törődés, támogatás, jót tenni másoknak… a latin eredeti jelentés szerint: “együtt küzdeni (vagy szenvedni)…”, ezt jelenti. Együttérzés/compassion nehéz feladat, olyasmit jelent, hogy együtt küzdeni valakivel a lövészárokban, együtt szenvedni, és megosztani annak a nehéz felelősségét, hogy együtt alkossunk valami csodálatosat a konfliktusokon keresztül, segítségével…. Nem jelenti azt, hogy valamit tenni kell értük, vagy meg kell menteni őket, vagy el kellene kerülni az elszámoltathatóságot. Az együttérzés/compassion ebben az értelemben azt jelenti, hogy kellően törődünk a másikkal, a csapattal, hogy belemenjünk a kreatív konfliktusba a megoldás érdekében…
A jó konfliktus-kezelés ciklus szükséges összetevői, lépései:
- Nyitottak vagyunk, transzparensek, hitelesek (mondjuk kevesebbel nem érdemes nekiindulni…)
- Megmondjuk, mit akarunk, mi a célunk
- Erőforrásokban gazdagok vagyunk, azaz kiváncsiak és kreatívak a probléma-megoldásban. Nyitott szellemmel közelítünk a problémához, a feltevéseinket leellenőrizzük, és ha nem vagyunk biztosak valamiben, megkérdezzük.
- Tudunk elengedni és továbblépni… nem szorulunk be egy nem műkődő alternatívába és nem próbáljuk egymást, vagy a jövőt kontrollálni…
- Kitartóak is vagyunk… a kiválónál kevesebbel nem érjük be se magunknál, se másnál…
- Képesek vagyunk időnként megállni és figyelni, reflektálni, megújítani…
- Elfogadjuk, hogy a konflitusok az autentikus kapcsolatok egészséges és szükséges alkotóelemei…
- Hiszünk benne, hogy az együttrézés/compassion és elszámoltathatóság tud egymás mellett létezni…
- Minden nap edzzük magunkat és gyakorolunk… - tudjuk, hogy drámát együttérzésre/compassion-ra cserélni új attitűdöt, viselkedést és hiedelmeket kíván. Ehhez training, coaching és gyakorlásra van szükségünk…
- Ezt a tudásunkat beépítjük mindenbe, amit csinálunk…
http://changethis.com/manifesto/show/152.04.ConflictWithoutCasualties#disqus_thread