Vezetői coaching

Van egy olyan common misconception/sok ember által osztott téves elképzelés, hogy a szemtanú mindent jól, sőt jobban tud. Ehhez képest tele a pince, padlás azon kísérletek leírásával, amelyek feketén-fehéren cáfolják ezt a “tényt” (kísérletileg előállított helyzetekben a gyanútlan jelenlévő “szemtanúk”, a kísérleti személyek (a szó fizikai értelmében ők valóban szemtanúk amúgy...) egymásnak homlokegyenesen ellentmondó “tényeket” képesek idézni a kísérleti protokollban világosan részletezett valójában történt dolgokrók, esemény-töredékekről...).

Tehát azt már “tudjuk” (ezekből a kontrollált, random kiválasztott résztvevőkkel végzett kísérletekből), hogy az effektíve a viszonylagos testi közelségünkben (ezen a szakirodalom által leírt kísérletek némelyike pl. egy  osztályteremben zajló hirtelen kísérleti, tudatos kavarodásról való beszámolókat hasonlít össze) lezajló események pontos, mindenki által világosan és egyértelműen ugyanazt és ráadásul a valóban történt eseményekkel megegyező leírás valódisága egyszerűen illúzió. Most lépjünk egyet kifelé, a világ felé.

A látszat egyre erősebb az emberekben, hogy szinte mindent tudunk a minket körülvevő világról, hiszen gyakorlatilag online, élőben jutnak el hozzánk a hírek. False. Szerintem szinte a legkevesebbet arról a korról tudjuk, amelyben élnünk adatott. Nem érünk rá. Akiktől halljuk a híreket, azoknak kb. annyit ér a “tanúvallomása”, mint az említett kísérletek egy-egy tanújának a beszámolója arról, hogy mi történt a kísérletben. Mi magunk meg el vagyunk foglalva az életünk logisztikai problémáinak megoldásával. Félfüllel néha belehallgatunk, mi a fene is van, és már “tudjuk” is... “... mert tudja is a mama, a mama, ő tudja is, a mama...” (a fülemben még Hofi hangja...)

A különbség az, hogy a kísérletnél tudjuk pontosan, mi történt igazából, hiszen a kísérletet vezetők azokat pontosan megtervezik és kivitelezik, míg a való életben fogalmunk sincs, valójában mi történt (minél távolabbi térben, annál kevésbé), minden amit tudunk, a kísérletekhez hasonlóan megbízhatatlan “tény-szemtanúk” egymásnak rendszerint ellentmondó, nem korraborált (egymást nem megerősítő), a tényeket interpretációkkal/értelmezésekkel jócskán, és ezeket nem ismert, emberenként/helyzetenként változó összetételben tartalmazó izékből alakítjuk ki a másodlagos, harmadlagos, ötödleges szintetizációjú véleményünket. Amely általában - mindezek ellenére - sziklaszilárd és megdönthetetlen. Hiszen most történt, kvázi szem-/fültanúi vagyunk, kortársak...

Pedig ebben az utóbbi esetben (valóság vs kísérlet) van még egy súlyosbító torzító tényező is. A kísérleti alanyok neutrálisak, semlegesek, a kísérletvezetők leginkább egy kis zsebpénzért egyetemistákat toboroznak, a kísérlet célját, lényegét elhallgatják, az igazi érdekük az a kis könnyen szerzett pénz és esetleg egy kis fun... A valóságban mindenkinek fontos személyes érdekei vannak (és ne tévedjünk, nem csak a “gaz” többieknek, a “tudósítóknak”, nekünk magunknak is, akik a “tudósításokat” feldolgozzuk...), amelyek többnyire rejtettek. 

Minden összeesküvéselmélet ezen alapszik például, hogy kitalált érdekeket attribuálva “kitalálja”, hogy ki mit csinált. A valóság ennél (és annál is, az ilyen egy-faktoros leegyszerűsített “magyarázatoknál”/okoknál is) mindig bonyolultabb... és persze, akár vannak/lehetnek is benne összeesküvések, akár sok is. Csak azoknak az igazi mozgatórugóit soha a büdös életben nem lehet kívülről kitalálni, ez a lényegük (a film az más, ott minden olyan egyszerű és onnan is, a filmekből származhat az idée, hogy az összeesküvések igenis felfedhetők... nem...).

Ha a youtube, vagy megátalkodottabbak részére a történelmi tv-csatornák és horribile dictu ilyen könyvek visszaemlékező, történelmi beszámolóinak a súlypontját keressük, több is van... Az én személyes (ezért a fentiek értelmében lényegében és elvileg is megbízhatatlan) meglátásom szerint kb. valahol 2 történelmi emberöltő (2x35 = 70 év) az, - amelynek távlatában, ha az ember összehasonlítja a visszaemlékezők, történészek (akik egy-egy életet tölthetnek el egy-egy korszak lehatárolt időbeli és térbeli szakaszának az elemzésével) beszámolóit, elemzéseit -, amelyről szép lassan egy viszonylag koherens kép/tableau kezdhet kialakulni. 

Azt kezdheti érezni az ember, ha ezeknek a mozaikjait van ideje, energiája, türelme (és kedve...) összerakosgatni, hogy arról talán már tényleg (majdnem...) tud valamit. Mondjuk a második világháborúról. Azután ilyen csomópont lehet mifelénk (ki tudja, mi az mondjuk Szingapúrban, vagy Kenyában...) a római birodalom története, a görög aranykor, ilyenek. Lehet, hogy többet tudhatunk Tuthenkámonról, a túl fiatalon elhunyt fáraóról, mint Kennedy elnökről és meggyilkolásáról. Utóbbi még túl közel van és még élő, vitális érdekeket sérthet, hogy kiderüljön, mi is történt...

Szóval, Bástya elvtárssal szólva: “Szerénység, szerénység”, ezt szerethetjük  magunkban, a szerénységet, legalábbis pl. azzal kapcsolatban, hogy mit tudunk, tudhatunk a minket körülvevő világról, közel s távol...:-)))

Nietzsche mesternél találtam egy testhezállót...:-)))

“Ich wohne in meinem eigenen Haus,

Hab Niemandem nie nichts nachgemacht

Und - lachte noch jeden Meister aus,

Der nicht sich selber ausgelacht.” 

(Élek a saját házamban

Soha senkit nem utánoztam

És még ki is nevettem minden Mestert

Aki önmagát ki nem nevette...)

Ez állt állítólag a bejárati ajtaja felett... ki tudja, talán igen, talán nem... Sok helyen megfordult, vándorlegény volt, ment a nap, a jó idő  után, sokat élt Olaszország napsütötte vidékein, menekült az őt szinte állandóan üldöző betegsége elől... ezt a mottót a La gaia scienza, A vidám tudomány 1887-es kiadásához írta. Nincs benne minden elérhető példányban, én az Audible hangoskönyv kiadásban találkoztam vele egy Emerson idézettel együtt, amit szintén csak ott hallottam. Illetve utánakerestem a Kindle sample-ökben, pl. a Pinguin angol kiadásban benne van...

„52. Amit mások tudnak rólunk.  Amit mi tudunk magunkról, és tartunk elménkben, nem oly meghatározó életünk boldogságára, mint hinnők. Egy nap ránk zúdul az, amit mások tudnak – vagy tudni vélnek – rólunk, s íme megismerjük, hogy ez a hatalmasabb. Rossz lelkiismeretünkkel hamarabb végzünk, mint rossz hírnevünkkel.” 

Friedrich Nietzsche – Vidám tudomány („La gaia scienza”) – Fordította Wildner Ödön. A kiadás, amiből idéztem, 1920-as években készült (ez a második (!!), új fordítású  kiadvány elvileg 1926-ban készült, ehhez képest valamilyen könyvtári bélyegző van benne 1923-ból (hmmm... könyvtár?!)... apám könyvtárából szállt rám...) , 10 (!!) számozott példány merített (jó vastag és már nagyon rideg/kemény, s így törékeny, az ilyet nagy gyűjteményekben már gumikesztyűvel érintenek csak...).  

Egy korábbi postomból átemelve (a könyvről...): „...38-42 éves kora között (halála előtt csak 14 évvel, azaz 3 évvel 11 éves, haláláig tartó se kép-se hang állapota előtt, szóval 134 éve...) íródott Nietzsche örömódát, a Vidám tudományt, amely a tragikus életű szerző egy cseppnyi egészség-sziget paradicsomi állapotában, egy ritka break-ben, Lou Saloméval megtalált fura, nagyjából egyoldalú szerelmi románcával, és több más meghatározó művével párhuzamosan készült sziporkázó szellemi kincses ládáját...” 

E kiadás 383 pontba szedve jelentette meg a művet (a MEK-en, a Magyar Elektronikus könyvtáron is pont ez a verzió érhető el ezen a linken: http://mek.oszk.hu/15200/15256/15256.pdf), változatos hosszúságúak az egyes megszámozott bekezdések, ez az 52. például ilyen rövid, ennyi az egész... a legkülönbözőbb témákról ír, ez Nietzsche egyik legközismeretebb, legkedveltebb műve (ebben van a híres mondás: „Isten halott”...). Nem először olvasom, látszólag könnyed, de igazából, mint az igazi költészet, extrém sűrítmény, lepárolt tiszta gondolatcsírák, amelyek jó esetben újabbakat szülnek az olvasóban... Nehezen adja meg magát néha egy-egy passzus, de ez itt  messze a legérthetőbb...:-)) 

Tulajdonképpen érdekes, hogy Nietzsche ezt ilyen tisztán látta a XVIII. (!!) század végén... Miért is? Hát talán mert nem volt az a kifejezetten társasági ember... Direkt útálta azt a Wagner körüli beyreuth-i high class nyüzsgést, ami annyira bejött nővérének... 

Kis interlude/közbevetés: De mindegy is, ezek szerint tudta... Vannak amúgy, akik azt mondják, hogy Nietzsche bizony ott volt a pszichoanalízis bölcsőjénél, még ha Freud bizton állítja is megmaradt írásaiban (életének egy adott pontján elégette az addig felgyűlt levelezését, privát iratait, mert előrelátóan már 30 évesen építgette – biztos volt benne, hogy így lesz, hát be is segített egy kicsit – világraszólónak szánt karrierjét... nos, bejött...:-))).  

Vissza Nietzsche áttételes szerepéhez a pszichoanalízis létrejöttében (ami csak érintőlegesen kapcsolódik az idézethez). Bár Freud tagadta, hogy olvasta volna Nietzschét (miért? Ki tudja...), a Nietzsche összes megvolt neki és valahol rögzítették (hozzám Michel Onfray-n keresztül jutott az információ), hogy magával is vitte csekélyke kis úti könyvtárával londoni kivándorlása során... 

De nézzünk azért egy megoldás-lehetőséget is arra, hogy honnan is tudhatnánk meg, hogy mi az, „amit mások tudnak rólunk...”. Ld. az Ui.-t, az utóiratot:-)))  

Ui.: azt, hogy hogyan látnak minket mások természetes, laza, elengedett közegünkben, második legfontosabb gyakorta látogatott közegünkben (ez túlnyomórészt a munkahely), ahol egy úgynevezett felvett viselkedés jellemző ránk (ez nem akaratlagosan/tudatosan állítódik be, ez egyszerűen „bekapcsolódik” abban a másik közegben) és distressz (negatív stressz) helyzetekben.  

Ahogy Nietzsche írta a Vidám tudományban, bizony sokkal nagyobb hatással van az életünkre az, ahogy a többiek  látnak minket alapvető közegeinkben/helyzeteinkben (kivételek lehetnek mondjuk a szerzetesek, az indiai jógik és egyáltalán, akik úgymond tudatosan, vagy kényszerből „kikapcsolódnak” a társadalom minket körülvevő és magába foglaló legszélesebb értelemben vett networkjéből...).  

Erre van több eszköz is, ami segíthet pontosítani bennünk, hogy hogyan is látnak minket a többiek (pontosítani, mert azért az nem lenne igaz, hogy nem tudunk erről valamennyit kérdés eleget-e...). Az egyik ilyen eszköz az Innermetrix ADV személyiségprofil első, DI moduljának az eredménye (a másik két modul az alaprtékeinken alapuló motivációnkat, illyetve a tehetségünket, a döntési preferenciáinkat térképezi fel. 

Ki tudja, talán pont most kellene többet tudni erről, amikor elképzelhető, hogy sokaknak drámaian megváltozik az életük (ha már meg nem változott az elmúlt pár hétben előrefelé is...), ha egyszer kikerülünk a karanténból...  

• Melyek az igazi mély motivációim (lehet, hogy eddig sodródtál az élettel, nem volt okod, kedved, és egyáltalán, hogy ilyen „marhasággal” foglalkozz, most meg kinyílt a tér, lehet, Te nagyon nem akartad, nem is örülsz neki, hajjaj, de mindenesetre kinyílt...)?
• Melyek a tehetségeim, vagy (1) az emberekre tudok jobban koncentrálni, vagy (2) a nagy ívű tervekbe tudom beleélni magam, ahol rakkolva, úgy, ahogy kell, kinézzük a célt, és a most-tól felépítjük először gondolatban/”papíron”, hogy (fő) lépésről lépésre hogy fogjuk majd csinálni, vagy (3) nem szeretek sokat tökölni, kezdjük el azonnal, legyen egy első lépés, azután majd meglátjuk?
• És abban a közegben, amelyben élek, dolgozom (vagy majd dolgozni szeretnék), az eddigi életemben kialakult saját viselkedési mintáim milyenek, mennyire passzolnak ahhoz a munkakörhöz, amelyben most dolgozom, vagy amilyenben szeretnék? 

Ha a neten mondjuk 30 perc alatt kitöltöd az Innermetrix ADV riport feladatait, válaszolsz a kérdésekre (több-válaszból választva), utána kapsz magadról egy 3-dimenziós profilt, amiben mindezen kérdésekre választ kapsz. A 70+ oldalas eredmény-riportban való eligazodáshoz mindig tartozik egy 1-1,5 órás konzultáció, hogy minél teljesebben fel tudd használni a következő 5-10 évben.   

Sokféle felhasználása lehetséges az eredményeknek. Lehet, hogy bezárultak valamilyen kapuk és ott állsz, hogy akkor most mi legyen, merre tovább (vagy még nem is voltak kapuk, most szeretnél bemenni az elsőn...). Lehet, hogy azt érzed/érezted már, hogy valahogy diszharmóniában vagy azzal a környezettel, amiben élsz, dolgozol, akkor is segítségedre lehet egy ilyen profil.  

Ezek a profilok/eredmények nem csak a munka-körülményeken, de akár a családi, kapcsolati életedben érzékelt problémákra, problémás helyzetekre is adhatnak ha nem is megoldást, de indikációt, hogy hol kellene úgy megfogni a dolgot (pl. a kommunikációt), hogy vinni lehessen...  

Nekem személy szerint úgy jött az életembe az Innermetrix, hogy valaki felhívta rá a figyelmemet és egy életem, egy halálom, talán 8 éve belevágtam... Azóta még csináltattam 2 másik saját profilt és sok profilt segítettem másoknak megérteni, felhasználni. A legkülönbözőbb emberek jelezték vissza, hogy segített neki fejleszteni a dinamikus önismeretüket. Ez nem olyan, hogy puff, ilyen vagy, és kész...  

...ez a komplex profil megmutat részben attitűdöket, de lehetőségeket is, sok esetben nem kihasznált lehetőségeket is, és okokat az esetleges feszültségekre az adott  környezetben,  a 3-dimenziós (tehetség, motiváció, viselkedés) profilok alapján.  

Azután, hogy az illető változtat-e annak alapján, ami a konzultáció segítségével körvonalazódik, az az ő dolga, felelőssége. Persze, ha már ismeri ezeket, a felelőssége nagyobb... én pl. azonnal ki tudtam magamra vonatkozóan mutatni elemi, struktúrális feszültségeket pl. a fiaimmal, párommal kapcsolatban. Ők (mindenki a maga módján) és én adott esetben teljesen eltérően reagálunk azonos helyzetekben és ezáltal egymásra... És ilyenkor mit lehet csinálni?  

Mivel ezek a kommunikációs struktúrális problémák a már idézett DI viselkedési modulból derülhetnek ki, a 70+ oldalas riportban  ennek a modulnak a személyre szabott elemzésénél van egy olyan oldal, amely azt mutatja ki nagyon konkrétan, pontokba szedve, hogy a riport kitöltőjéhez 3-ik személynek (!!) hogyan érdemes, és ha jót akar, nyílt kommunikációt akar, hogyan nem szabad közelednie. Ez az egész riportnak talán nem az egyetlen fontos, de mindenképpen legoldottabb reakciókat, akár nevetést is  kiváló része (persze, ez csak akkor tud működni, ha a fontos 3-ik személyeknek elmondjuk és megmutatjuk a viselkedési profilunkat és különösen ezt az oldalt!). Nem mintha a konzultációk szinte mindegyikénél nem lennének más pontokon is a profil gazdájának aha/ráismerési pillanatai... 

Persze, ha minden úgy van jól ahogy van, a magánéletedben is, a munkahelyeden is, mindenütt úgy simulsz a helyzetekbe, mint a kéz a kesztyűbe, amit el akarsz érni, eléred, amit meg akarsz értetni, meg tudod értetni, azt csinálod, amit szeretsz, hallgatnak Rád, szóval minden dőzs, akkor semmi szükséged ilyen dolgokra, akkor élj továbbra is, mint Marci Hevesen...:-)))

Előhang: ez a post ezen a blog-flow-n off-topic, filmkészítőkről szól, nagyjából, akiket érdekelnek ilyenek és bizonyos korszakok... Még valami: rengeteg alapvetően youtube link van beillesztve... hogy ezek akár még holnap is elérhetők lesznek-e, nem az én felelősségi köröm, amelyik eltűnik időközben, azt együtt fogjuk sajnálni...

No, ez most csak tényleg nagyjából megszállott film rajongóknak (egy fia coaching-utalást nem tervezek bele...:-)))... Mondjuk még azok közül is előnyt élveznek a az 1960-70-es évek rajongói, főleg Truffaut, Godard, Rohmer és a Nouvelle Vague, de akár a John Cassavettes féle független hollywood-i filmek szeretői is jöhetnek. Szóval merengés, nosztalgia, örömködés a film aranykoráról...:-))) Azért került ide, mert a téma feldolgozása ezt kívánta meg, és nincs másik blogom...:-))) 

Még valami. Mivel vannak konkrét utalások egy filmes FB csoportra, mert végülis oda készül ez a post, csak oda direktben komplikált lett volna, sok a link, meg a kép, egy FB bejegyzés nem tud jól kezelni ilyesmit. Úgyhogy mindahhoz a figyelmeztetéshez, ami az első bekezdésben volt, van még egy: ez egy kicsit belterjes post, még azok közül is, akik a Mozigépész Moziverzuma FB-csoportban regisztráltak, nem gondolom, hogy sokhoz szól. Szóval ez egy több oldalról is megszűrt réteg-post...  

András (máris kezdődik a privatizálás: Suszter András, a másik, előző – kicsit coaching-os – postból...) most tett fel (át az 1.0-s site-ról) egy film-történeti dokut, és ennek kapcsán jutott eszembe az egész, az a kis „research”, amit ma délelőtt elkövettem... 

Ez a Cinéaste contra Magnats (2005) - https://www.imdb.com/title/tt0480892/

Akkoriban, amikor először került fel, valamikor 2020 februárban, akkor rákerestem és rátaláltam ennek a párjára, a Fimmakers in Action (2005 – ugyanabban az évben készült, mint a másik) - https://www.imdb.com/title/tt0486090/

Ide idézem az erről és főleg a másikról, a párjáról rittyentett kis szubjektív reflexiómat/commentemet is, hogy legyenek együtt:  

„Mérges dokumentumfilm. Nincs magyar felirat, a francia pocsék, az angol elég jó. 

Aki adja a pénzt, azt nem a művészet érdekli, ha nem fér be Tizian Utolsó vacsorája az Escorial éttermének főfalára, hát levágat két csíkot a két széléről (hogy azért az apostolok megmaradjanak...)

Ez a film elég erősen a technikai differenciákkal foglalkozik. Emlékszem halványan, amikor a műszaki igazgató vázolta egy ker. tv. igazgatóságának a 2000-es évek közepén, amikor már a 20-30 évestől kezdve 16:9-es képernyősig mindenféle készüléken fogták többek között az adásunkat, hogy akkor mi a jobb, ha alul-felül, vagy két-oldalt van fekete csík (mikori a kópia, vagy élő, stb., ezek mind másfélék voltak az input oldalról is), vagy mindig legyen annyira torzítva a kép, hogy akármilyen az input, vagy a fogadó készülék, mindig legyen kitöltve a képernyő. Nem mindegyik tv-társaság döntött ugyanúgy... innen vannak, ebből a korszakból származnak a tv-ről felvett műsorok torzított képei...

Azután a feliratok időzítése... bizonyos tartományon belül lehet lassítani és gyorsítani a kijátszást anélkül, hogy könnyen érzékelhető legyen, ezzel a tv-társaságok szabadon élnek is. Nem csak a hirdetési idő meghosszabbítása miatt, de hogy bizonyos műsorok (pl. hírműsorok) kezdése pontosan történhessen. Így lehet behozni lemaradást, túlsietést. Ezért azután két időpontban felvett műsor szinte soha nem lesz egyforma hosszú...

Érdekes, nem? Ja, és ez egy két részes mini-sorozat egyik része csak, ez a másik...”

OK, ezzel megvagyunk, ezt akkor kértem is a site-on (ilyesmit lehet ott, bizonyos reménnyel arra, hogy megjön... azután vagy megjön, vagy nem...), de itt nem áll le a történet... 

Közbevetés: tudjátok (kifejezetten az FB-csoport tagjainak szóló kérdés), hogy lehet keresni témára, címre az FB csoporton belül? Van egy kifejezetten a csoportra vonatkozó search-ablak, abba írtam be azt, hogy „cinéastes” és erre jött ki a fenti másodikról (a sárgáról, a „Cinéastes in Action”-ról) szóló postom. Eddig megvolnánk, de erre a kereső szóra kiadott még egy érdekes postot, Andrásét, ami továbblendítette a ma délelőtti történetet. 

András írt 2019.augusztus 11-én egy postot arról, hogy befejezte az Eric Rohmer életművet (nekem egészen különlegesen speciális késő kamaszkori (20-as első évek...) kedvencem Truffaut-val egyetemben...), de egy commentben ehhez a posthoz egy kicsit később hozzátette, hogy:  

„ a betyárját 2 film majdnem elbújt előlem, de szerencsére elkaptam őket :-) Cinéastes de notre temps: Carl Th. Dreyer (1965) és Cinéastes de notre temps: Le celluloïd et le marbre (1965) na ezeket azért még megkapjátok...”

Na, ez egy érdekes, és általam alaposan (& érdemtelenül...) elfelejtett részlet, hogy is vagyunk ezzel? Nos, ebből is látszik, hogy egy micsoda labirintus ez...:-))) Akkor valahogy elkalandoztam és nem néztem utána és most (!!!), amikor ezt a postot írom, éppen ezt a sort, 20 másodperce fedeztem fel, hogy mind a kettő benne van az 1.0-s site adatbázisában! (Persze, hogy már töltöm le őket...:-))) Amire kész leszek ezzel, készen vannak...). Ui. Ehhez a bekezdéshez: mind a kettő alapnyelve a francia, de a Carl Th. Dreyer filmben egyéb nyelveken is beszélnek, sokat, a felirat ezekhez spanyol... szóval nem könnyen desrifrírozható filmek...:-)))

Na, valamit kilőtt András abból (ezek szerint még februárban!), amiket akartam még ide írni , de nem mindent...:-))) 

Elkezdtem ezen a címen keresni, hogy: „Cinéastes de notre temps” (Mai filmművészek) mindenfelé (még megnyitottam a google.fr-t is, általában a google.com-on keresek, mostanában magától gondolom geolokáció alapján visszavált google.hu-ra, és akkor egész másokat találok, vagy nem, így fedeztem fel, hogy nem A „Google” van, hanem nemzetre, illetve pontosabban valószínüleg alapnyelvre optimalizált sok „Google” van...).

Sok minden van, amelyekből valószínüleg ez a kettő (amelyeket imént említettem, hogy benne van az 1.0-s adatbázisban) kivonat, részlet. Hogy melyik melyiknek és mekkora része (esetleg a generic name alatt valami plusz...), fogalmam sincs. 

Nna... Nézzük, miket találtam. Alapvetően 2 csomagot (itt a google kereső oldal, azt hiszem, ez a google.com alatt, már nem tudom, annyit kapcsolgattam össze-vissza...): https://www.google.hu/search?q=cin%C3%A9astes+de+notre+temps+dvd&ie=UTF-8&oe=UTF-8&hl=hu-hu&client=safari&safari_group=9   

1. Az egyik azt hiszem egy db DVD plusz 1 db 240 oldalas könyv, ezt az Amazon.com-on, és onnan azt az egyet, ami maradt, nem tudják ide szállítani.

Erről itt a linkje egy angol nyelvű cikknek: https://www.jonathanrosenbaum.net/2018/12/la-saga-cineastes-de-notre-temps-une-histoire-du-cinema-en-100-films/

2. A másik egy 6 DVD-s összeállítás. 

3. Azután van megint találtam valamit az imdb-n (kicsit el vagyok veszve, hogy ez most valami a fentiekből, esetleg a kettő közül az egyik, ami fent van az adatbázisban, vagy valami egészen más, de hogy így egyben meglegyen a ma délelőtt nyoma), íme:

https://www.imdb.com/title/tt0815352/ 

4. Van még (keresési eredményként és némileg ide sorolandóan) egy film, ahol Godard beszélget Fritz Lang-gal, ennek a címe: „The Dinosaur and the Baby” (1967)

https://www.themoviedb.org/movie/255990-le-dinosaure-et-le-b-b-dialogue-en-huit-parties-entre-fritz-lang-et-jean-luc-godard 

Hoppá, erről most találtam (közben is search-ölök ezerrel...:-))) egy (vagy Az) órát a youtube-on...:-))) Francia DUB (Lang couramment beszélt franciául...): https://www.youtube.com/watch?v=Sm4q-gtUH7Q&list=PLdngs1Hvsu1FXMk3gzvIu4Rs_yTitSPVI

(Ebbe belenéztem, tök technikai, de pont ezért nagyon érdekes, Lang nagyon konkrét, nem hadovál, fújja a felhőt, elmondja, hogy mi a módszere, helyenként szép részletesen...) 

5. Egy részlet szerintem szintén a 6 DVD-s gyűjteményből (de ezt nem tudom pontosan), egy 77 perces interjú Elia Kazan-nal (ENG Dub, FRE Sub)

https://www.youtube.com/watch?v=2G-ipbt0I1c&t=9s 

6. És akkor ha rámész a youtube-ra, daily motion-ra, vimeo-ra, eszméletlen mennyiségű, főleg rövid doku videó van a legkülönbözőbb időszakokból és filmkészítőkkel, tényleg csak ízelítőként néhány:
   • Cassavettes-ről és bandájáról (Peter Falk, Ben Gazzara, Gena Rolands), róluk rengeteg van, szerintem ez benne van a nagy csomagban (a 6 DVD-sben): https://www.youtube.com/watch?v=TUxZlwt5-Ao&list=PLuV4l7z4B3dhjVSmx0umB5Hnhj15L5Vyb 
   • Truffaut-ról van jó pár... Itt például a legendás Bernard Pivot könyves műsorban (a műsorvezető) beszél Hitchcock-ról a róla írt könyve kapcsán: https://www.youtube.com/watch?v=QxBJ3F_GxOY&t=51s (Ebben az adásban Roman Polanski is ott van és belebeszél...)
   • Húúú... mit találtam ebben a pillanatban (virtuális helyszíni közvetítés á ki tudja, mikor olvasod, pont akkor is...:-))) Bunuel... róla nincs sok anyag. Itt egy fél órás interjú franciául (a spanyol Bunuel természetesen vágja a franciát, aussi....:-))), de itt van ENG Sub! - https://www.youtube.com/watch?v=xjVpviB2gp4&list=PLdngs1Hvsu1FXMk3gzvIu4Rs_yTitSPVI&index=2 (Ebbe is belenéztem, azt kell mondjam, olyan szinten érdekes, mint a Langos...)
   • stb. a youtube, de máshol is tele van a filmművészet dokumentumaival, beszélgetések, interjúk, visszaemlékezések, ezt itt csak abbahagyni lehet, befejezni nem...:-))) 

7. Na, ez még a keresés mellékterméke, kicsit off-topic itt, de nem annyira...:-))) 2 hosszabb interjú:
   • Egy hosszabb David Lynch interjú: https://www.youtube.com/watch?v=jGd6lnYTTY8
   • Egy hosszabb amerikai interjú (Dick Cavett show) Sophia Loren-nek és Marcello Mastroianni-val): https://www.youtube.com/watch?v=Q93f24sIjVc - (Pl. a 41. percnél, amikor Cavett megkérdezi Loren-t, hogy szerinte Mastroianni tényleg az a legendás olasz szerető, Mastroianni reakciója Loren „igen”-jére is priceless...:-)))
   • ...és ráadásnak egy rövid egy másik nagy kedvencről, Stanley Kubrick-ről: https://www.youtube.com/watch?v=WOLZMr52Wcc
   • ...és (itt – valahol – abba kell hagyni... ez a hely pont olyan jó, mint bármely másik...:-)))

Egy pozitív, motiváló történetet mesélek el itt, hogy hogyan kell/lehet előnyt faragni egy ilyen szörnyű helyzetből, amiben most vagyunk a független szakértőként dolgozók egy részének és főleg nekik... 

A történet főszereplője nem fiktív személy, nagyonis valóságos, Suszter Andrásnak hívják és a Linkedin profil meghatározása szerint „international Insurance Broker”, szóval biztosítási alkusz, tudtommal főleg cégeknek, de nem csak. Semmilyen szakmai kapcsolatban nem vagyok vele, nem ennek a szakmájának kapcsán ismerem... 

Egy történetet akarok elmesélni (nem is igazán a saját szavaimmal, a főszövegben a lényeg a vendég-szöveg, amit egy ma reggeli vagy 2 órás comment-folyamból emeltem ki. Ahonnan ismerjük egymást, az a Facebook egyik filmes csoportja, amelynek ő a fővezére... és nem is akármilyen fővezér, egy olyan Taj Mahalt hozott létre, amely csak a hívatottaknak nyitja meg az összes kincses-kamráját, de aki csak meg akar nézni egy-egy filmet és took the pain és regisztrál, megteheti (de vannak filmek, amelyeket most már regisztráció nélkül is). 

Hogy mélységben, ahogy, ahányféleképpen, és amilyen változatos szempontok/kategóriák szerint lehet keresni/mélyfúrni a site-on (az FB-csoporton kívül van egy, sőt temporarily két site is...), egészen elképesztő. Persze ebből következik, mennél jobban mozi-imádó vagy, annál jobban fogod szeretni, minél inkább csak egy kattintásra akarsz lenni filmektől, annál inkább cumbersome, hogy mekkorát kell ugrani még ehhez is... 

Ez az elöljáró csak azt van hívatva megpendíteni, hogy miért is tartom fontosnak és érdekesnek a történetet. Azért, mert egy sok szempontból is kivételes ember példája. Ő erre persze ilyeneket mondana (mond, például, hogy) 

„...Mindenki nagyjából egyformának születik, mindent utána rontunk el, vagy rontanak el helyettünk. Nincs olyan, hogy valaki anyatejjel szívta magába a kommunikációs képességet, mindannyian épp csak gügyögtünk születésünk után...”  

No, ebben részben egyetértek vele, részben meg nem (ez sokszor van így velünk...:-))). Talán energiát, fókuszáló képességet, idő-management-et is közben tanuljuk meg, de azért felnőttként, úgy tapasztaltam, egyik ember, másik ember, ég és Föld... András valahogy mégis kilóg egy kicsit, fölfelé. Mindegy is, hogy ez genotipikus (örökölt), vagy fenotipikus (tanult), a lényeg nekem, nekünk, itt és most, hogy ilyen, amilyen...:-))) 

No, és akkor a történet. Egész másról kezdtünk el commentelgetni ma reggel, a mozis site-tal függött össze, és eltartott vagy 2-2,5 óráig, a szokásos kis szünetekkel a commentek között. És egyszercsak valahogy szóba hozta, hogy ő hogyan dolgozik most, karantén idején. És erre mint a csataló, felkaptam a fejem, rögtön kevésbé kezdett el érdekelni az alaptéma, és erről kezdtem el kérdezgetni. Majd ahogy belemelegedtünk, megemlítettem neki, hogy ez annyira tetszik nekem, hogy még talán másnak is hasznos lehet ebben a sokaknak nehéz időben, hogy írnék erről egy rövidet a Linkedinen. Szeret írni, beszélni (én (én!!) sokszor kismiskának érzem magam ebben hozzá képest...:-))), mondta (írta...), mondta még, hogy akkor még mit írjak bele. 

Na mondtam, állj, ez nem a Te életrajzod lesz, ez az én postom, abban a gondolkodási rendszerben, ami az enyém, ahogy nekem átjött (abszolút pozitívan!) az üzenet a történetedből, a részletekből. A duma, a prédikáció, azzal tele a pince-padlás mindenhol, tangible, konkrét dolgok kellenek. Mivel még mindig nem mondta, hogy akkor nem, sőt, azt írta a végén, hogy 

„...örömmel osztottam meg a példát, reméljük másoknak is segíthet...”, 

Hát nekiláttam megírni... Azám, de ismerem magam (...), ez mondok, az 1300-as kalodába nem fér el... nosza, akkor blog és azt fogom majd... ezt olvasod. (ma, szombaton, 2020. április 4-én (a felszabadulás valamikori naptyán...) 9.00 kor kezdtünk el beszélgetni az FB-n, most 12:30 van... szóval, primőr a dolog...:-))) 

És akkor a vendégszöveg, a commentekből kiollózva (ez a kiollózott rész nem teszi többet ki, mint az egész negyede/ötöde annak, amit csak ő írt...): 

„..Nekem egyáltalán nem okoz se gondot, se frusztrációt, hogy max a ház aljában lévő boltig mehetek le, helyette kiépítettem egy virtuális irodát, és pont úgy beszélek ügyfelekkel, mintha ott lennék. Persze siránkozhattam is volna, mint nem kevés alkusz, biztosítási üzletkötő, hogy itt a vége, lőttek a szakmának és éhen hallnak. DE nem egyszerűbb lenne gondolkodni a megoldásokon, mint síránkozni azon, ami tőlünk, akaratunktól függetlenül bekövetkezhet. Miklós, új üzleteket közöttem az elmúlt cirka 3 hétben, és egyetlen ügyfelet sem veszettem, gyakorlatilag a virtualitás kényszere miatt növekedett a "személyes" kapcsolat, nem csökkent...” 

Arra, hogy az emberek nem találják a helyüket még így a harmadik karantén hét végén... 

„..DE ha semmire nincs ideje az embereknek, amit továbbra sem értek, akkor a Zoom sem lesz segítség, hiszen az ügyfeleket ki kell értesíteni az általunk létrehozott virtuális irodáról, no meg arról, hogy ez milyen távlatokat nyit, még nagyobbakat, mint ami eddig volt. Azután az aktuális hírek alapján meg kell fogalmazni rövid célzott üzeneteket, hogy miben tudom most segítnei őket, majd a végén megint ott a technikai eszköz, a videotelefon, amin keresztük konkrétumokról is beszélhetünk. Azután fogom és ha már itthon vagyok, felemelem a telefont és felhívok cégeket, akik még nem a partnereim (unaloműzünek is jó) és megkérdezem, érzi már a cége bármilyen szempontból a járvány közvetlen, vagy közvetett gazdasági hatásait. Érdekes lehet-e számukra, ha ezt a kockázatot tudom csökkenteni. Érdekes lehet-e számukra, ha a kialakult helyzetben, amikor ágazatok állnak le és forgalmat veszítenek, ha olyan módszert javaslok, amivel megtartható vagy akár növelhető a forgalom. Ha érdekes feljaánlhatom-e a virtuális irodámat, amiben videotelefon és képernyő megosztás segítségével, úgy tudok megoldásokat javasolni, egyben mutatni, mintha ott ülnél mellette az irodájában...” 

...ami igaz, az igaz, ezeket a képernyős-interaktív videó alkalmazásokat úgy kezeli, mintha ezzel született volna... 

„...na cirka így megy ez, kétségbeesés helyett, a helyzetből adódó előnyöket is meg kell tudni találni, de a probléma utána jön, szánok-e időt a kidolgozására, szánok-e pénzt, ha szükséges a technikai háttérre, hajlandó vagyok-e felemelni a telefont, vagy azt mondogatom magamnak úgyis elhajtanak. A motiváció legerősebb formája nem az, amit mások modanak, hanem amit Te teszel szabállyá önmagadnak...” 

...és még hozzátette: 

„...Pontosan azért megyek új ügyfelek után, mert nem a pénz motivál vagy kényszerít, hanem magam motiválom, mert szeretem a munkám, szeretek az emberekkel foglalkozni, szeretek segíteni másoknak, hogy megoldódjon a problámájuk, ergo az isten is alkusznak teremtett, no meg tanárnak, Gyakorlom is mindkettőt...” Jaja... és ha valaki kérdezné, van családja és három lánya is... 

Q.E.D. Ezt kellett bizonyítani, hogy lehet másképpen is... egy konkrét példa...:-)))