…csináljunk egy ellenpróbát… ha mindenki kizárólag szórakozás céljára fog olvasni (ha egyáltalán…) a “figyelemhiányos társadalmak korszakában” (esetleg még a kötelező minimumot, hogy papírt szerezzen az iskolákban, tehát könnyű gyönyörért & kényszerből), és senki a genuine többlet tudásért, hogy építhessen az őt megelőzők, egyáltalán akár kortárs “mások” munkásságára, élettapasztalatára, tudományokban az addig kumulálódott szakmai ismeretekre/tudásra, hogyan lesz tovább? Mi lesz akkor?
Akkor bizony menthetetlenül stagnálni kezd majd az emberiség, és rendre “újrakezdi” generációnként & egyénenként az élet mélyebb rétegeinek felfedezését, nem jut kettőről a háromra (nem fogja ismerni az egyet és a kettőt, mindent mindig nulláról, “tiszta lappal” fog kezdeni), azonos, és nagyon hasonló hibákat fog mindig újra es újra elkövetni, és mind az IQ, mind az EQ kapacitása csökkenő tendenciát mutat majd (az EQ kialakulásában, fenntartásában a klasszikus irodalomnak főleg irodalom formában magunkhoz véve, hozzátéve még a filmművészet határozottan nem mondjuk “Dumb and Dumber”-rel jellemezhető vonulatát, komoly szerepe van…).
Már láthatóak ezen jelenségek tömeges jelei, de még generációnként megjelenik egy egyre kisebbedő kisebbség, akit megcsíp gyerekkorában a múlt minden szempontú megismerésének cece-legye, és nem elégszik meg az iskolai “tankönyv-kivonatolás” íztelen-szagtalan-menthetetlenül unalmas világával, vagy a felvizezett ún. ismeretterjesztő csatornák villogó mesterséges csillogású ruhába öltöztetett limonádéjával, hanem kifejlődik benne egy ellenállhatatlan vágy megismerni a tudást az eredeti formájában, aminek még mindig egyetlen hiteles formája a könyv (ha esetleg e-könyv, vagy hangos-könyv formában is…) és az eredeti, nem-zanzásított/-kivonatolt tanulmány.
És ez a kis része lesz minden generációnak, aki továbbviszi a tudás fáklyáját, amely (Isaac Newton (1643-1727) kifejezésével) “óriások vállán állva”, továbbviszi, megújítja, hozzátesz a szélesebb értelemben vett emberi kultúrához, tudományhoz, irodalomhoz, művészethez. Ez a kis hányad írja meg a generáció legfontosabb dokumentumait (legyen az regény, filozófiai esszé vagy tudományos tanulmány, vagy képzőművészeti alkotás), amely elhelyezi a generációt az emberiség generációs tudásfáján, ez a kis hányad fogja mind technikai/technológiai, mind politikai, mind természet- és társadalomtudományi értelemben megújítani, továbbvinni az emberiség tudását...
Ezen a kis hányadon múlik, hogy megáll-e az időben szellemileg az emberiség, hogy minden generáció a saját bőrén újrakezdje majd megtapasztalni az élet M.O.-ját, vagy a generációk tudása, életismerete, bölcsessége generációról generációról gazdagodni fog, ezáltal az emberiség mint emberiség egyre bölcsebben fog élni, egyre bölcsebb döntéseket fog hozni, tanul abból az immense tapasztalatból, amit az előtte ittjártak hátrahagytak.
Mindössze ennyi múlik az olvasáson…