HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Friss topikok

Linkblog

2x2=5? Mi van?!

isocrates_coaching 2022.06.30. 10:32

 

2cefa7d4-c695-4197-a514-784c705f94b8.jpeg

2x2=5. Meghülyültem? Lehet… lehet, hogy én vagyok az egyetlen (egyik…), aki szembe halad az autópályán az ősszes többivel, aki jó irányban halad… tényleg lehet, hogy meghülyültem…

Hónapokkal ezelőtt volt itt is, máshol is, interjú is, gut und kader egy magyar fiatalemberről, akit felvettek egy elit nyugati egyetemre… azon okból, hogy felvették, ezrekkel szemben a világ minden tájáról, akiket viszont nem…

Már akkor is szembe mentem a forgalommal (ezt többen jelezték is felém akkoriban…), amikor szordínósan ugyan, de felvetettem, hogy talán a nagyságrendje az örvendezésnek túltóltnak tűnik. Nagy dolog, neki, főleg a családjának, gratulálok is, de azért római hadvezéreknek is akkor rendeztek diadalmenetet, ha győztesen tértek meg a háborúból. Jó, amikor indultak, akkor is volt egy kis szerény valami, de diadalmenet?!

Ez jutott eszembe, amikor mostanában elég sokat olvasok, nézek beszélgetéseket, stb. a nyugati egyetemek általános szellemi állapotáról (főleg amerikai, kanadai, de a fertőző mém már Európába is elért, elsősorban a ködös Albionba is, az Oxford és a Cambridge egyetemekre is…). 

Nekem még a közelmúltig is az Ivy League fellegvárai, de megmondom  őszintén, Oxford és Cambridge főleg (részben a Monty Python örökség, de Newton, Russel és társaik nyomán) a nyugati legmagasabb tudás, tudomány, racionalitás fellegvárai (Rejtővel “főlegvárai”, hogy értelme is legyen…) voltak. És nem is tudtam nagyobb intellektuális gyönyört elképzelni, mint falaik között  magába szívni az embernek a szinte már éteri tudást…  

No, ez változóban… és főként ezeken a nagy presztizsű fakultásokon… egy új szellemi vírus ütötte fel a fejét az ódon falak között, a social justice, az equity elérésének imperatívusza output szinten. Miután a nyugati világ a XIX. században önmaga legyőzte a rabszolgaság intézményét, a XX. század közepére a gyarmatosító hatalmak maguktól vagy kényszerítve visszavonultak gyarmataikról, a XX.  század harmadik negyedére a polgári mozgalmak áldásos tevékenységének hatására megszűnt a szegregáció, a nőmozgalmak elérték a törvény előtti egyenlőséget, a homoszexualitás megszűnt bűncselekményi tétel lenni, az input jogegyenlőség megteremtődött.

A világ ma sem tökéletes, ebből a szempontból sem, de mit számít, hogy ilyen input jogegyenlőség azért soha nem volt még a világban, az output egyenlőségre törekvés az új módi. Kvótákkal, alapvetően, de nem csak. Gyakorlatilag már ott tart ez a nagyon jól szervezett, “elméleti” irodalommal, scholarship-pel is alaposan megtámogatott kultúrális háború (főként az akadémiai intézményekben, egyetemeken, főiskolákon, de természetesen terjed az adminisztrációkban, és gazdasági életben is), hogy a már úgy ahogy térdre kényszerített humanoid tárgyak, mint a történelem, irodalom, nyelv, szociológia, filozófia (mint halott fehér emberek rasszista, homofób és nőgyűlölő hagyatéka) után, már a nyugati tudomány alapköveinek számító logika, racionalitás, és ezen az alapon a matematika (!!!) és a mérnöki tudomány tanszékek sincsenek szélárnyékban, és pont a nyugati legfejlettebb  tudomány  templomaiban sem.

Ennek bizonyítékaként ez a 2x2=5 egy tweet-ben jelent meg 2021-ben (Kareem Carr, a biostatistics Ph.D. student (?!!!) at Harvard University, ignited a “Does 2+2 ever equal 5?”). És a választ is; “…he wrote, “I don’t know who needs to hear this, but if someone says 2+2=5, the correct response is, ‘What are your definitions and axioms?’ not a rant about the decline of Western civilization.”) Ez a post egy “rant about the decline of Western civilization”… a mi civilizációnkról, ne tévedjünk, ahol  azt gondoljuk például, hogy mennyi 2x2, nem lehet vita tárgya, legfeljebb a sárga házban… Az új intellektuális szabadság alapján, meg akármennyi, csak ne az egyetlen megoldásként eddig (!!) ránk, emberiségre kényszerített 4…

https://www.popularmechanics.com/science/math/a33547137/why-some-people-think-2-plus-2-equals-5/ 

És mit tesz isten (ez csak egy mondás, szófordulat, ne gondolj bele többet…), a könyvnek a szerzője, aminek kapcsán ezt a cikket megtaláltam, talált egy vonatkozó részt Orwell 1984-ében (a könyv címe: Douglas Murray -  The war on the west):  

“…in the end the Party would announce that two and two made five, and you would have to believe it. It was inevitable that they should make that claim sooner or later: the logic of their position demanded it. Not merely the validity of experience, but the very existence of external reality was tacitly denied by their philosophy…”

…amikor a valóság tudattalanul (a Ph.D. nem tudott róla, később szembesítették vele…) találkozik a disztópiával…

Még mindig olyan cool dolog bejutni ezekre az egyetemekre? Mondjuk fehér fiatal férfiként?

2 komment

A bizalom környüljárása… 2 könyv kapcsán.

isocrates_coaching 2022.06.27. 11:43

Bizalom/Trust… elég sokan ide lyukadnak ki, mint egy nélkülözhetetlen ingredient-hez, egy valódi condition sine qua non- hoz (egy feltétel, ami nélkül nem megy…)…

Hogy mihez elengedhetetlen? A harmonikus együttéléshez, együttdolgozáshoz. Az úgynevezett pszichológiai biztonsághoz…

Ha valakit tényleg érdekelnek a mélyrétegei a kérdésnek, annak a mellékletben található 16 oldalas tanulmánynak a 2 idézett könyvét ajánlhatom livre de chevet-nek, éjszakai elalvás előtti olvasmánynak például…:-)))

Mind a kettő a bizalom és demokrácia, a munkateljesítmény/-szervezés és a szűk, és tágabb környezet integrálódott bizalmi kultúrájának az összefüggésével foglalkozik, és mindkettő, különböző tapasztalatok alapján lényegében ugyanarra a következtetésre jut: a bizalom a meghatározó tényező valójában minden területen, így a professzionális együttműködés sikerességében is. Hogy a bizalom mitől függ? A helyi/regionális kultúrától, ami a tradíciókban gyökerezik, és idővel változik ugyan, de a tradicionális gyökerek felismerhetőek a működésükben.

Az egyik könyv “hátránya” a szerzője…:-))) Nagyon sokan ismerik a nevét, de kevesen olvasták az ominózus könyvét, mégis egyértelműnek látszik az ítélet: bűnös, azaz tévedett, és egy scholar-nál ez az elképzelhető legnagyobb bűn. Francis Fukuyama-nak hívják… 

Őt állítólag Huntington mester ütötte ki a nyeregből K.O.-val… ami igaz az igaz, naponta egyre több helyről értesülhetünk, hogy - spiráldinamikailag parlant - a modern kapitalizmus orange-ából egyre kevésbé a post-modern zöld-je (nem beszélve a teal-ről…) felé, hanem a tribal rőtvörös felé kacsingat egyre több társadalom…

Az ominózus bűnjelnek a címe:  “The end of History and the Last Man” (1993), és az a könyv, amiről itt szó van (további súlyosbító körülmény) az előbbinek a folytatása: “Trust: The Social virtues and the Creation of prosperity” (1996). Mind kettő megjelent magyarul is, az elsőt nem olvastam még, a másodikba kezdtem belelapozni, és ott ragadott el a hév, hogy hopp, itt van valami…

c89ef044-cb14-43fc-8643-25b2dbb97fec.jpeg

Általánosabb érdeklődéseim egyik fókusza Kína rejtélyes világa, és ezzel kapcsolatban kaptam fel ezt a másodikat, magyarul “Bizalom” címűt és nem csalódtam, roppant érdekes betekintésre nyújtott alkalmat már néhány oldal. Annak idején, amikor megvettem, az elején kezdtem el, de nem kötött le bekerült a többi (néha hiába) várakozó könyvek sorába a polcra…

 

De most Kína centrikusan vettem elő, és növekvő érdeklődéssel tapasztaltam, hogy az elejének (amennyire emlekszem) unalmas általánosságaival ellentétben belül, a vastagjában egy komoly erudite scholar kincstárába tekinthetek bele, aki a bizalom-keresés szemüvegén keresztül elemzi fontos népek/társadalmak értékeit, kultúráját, és ennek befolyását az adott társadalom sikerességére és jellemzőire. m

Csak szemezgetve, hallottál a “Buddenbrock-hatásról”? Ezt a kínai, alapvetően családi/rokoni alapokra helyezett gazdasági berendezkedéssel kapcsolatban említi, de valamennyire minden vállalkozásra érvényes lehet: amelyik családi típusú vállalkozás ragaszkodik ehhez a paradigmához, általában a harmadik generációra szétmállik, vagy jobb esetben szétaprozódik…

Vagy hogy melyek a magas bizalmú társadalmak: a német és a japán. Stb, stb. Pár mondattal, nem bőbeszédűen, sok mindent helyre tehet a fejünkben. Magyarul érdemes keresni, Kindle-ben, Audible-ben jelenleg nincs. 

A másik könyv, amit a tanulmány elemez és összevet az előzővel, 1994-es kiadású, Kindle is van, kicsit drága, a keménykötés olcsóbb, de Amerikából számítva csak egy hajszállal olcsóbb a Kindle-nél, igaz, az amerikai Amazon-nak most éppen csak 1 példánya maradt…

Ez Robert D. Putnam et alii 286 oldalas könyve, a “Making democracy work - Civic traditions in Modern Italy”.  Itt a címben is benne van, amit mind a kettő mű hangsúlyoz, hogy a társadalmi bizalom építőkövei a dinamikus civil szerveződések lehetnek. Lehet benne szerepe az államnak is, alkalmasint az előbbiek működésének elősegítésében… 

792fa5a7-bf31-4c14-a77a-af5821f23247.jpeg

Továbbiakat esetleg a tanulmányban. Hogy hogyan lehet a bizalmi légkört fejleszteni? Nos, a kultúrával babrálni mindig a legmunkásabb dolog, de ez ne törje le a kedvünket, minden kis lépés, minden kis sziget, ahol a bizalom megvetheti a lábát számít az egész szempontjából is!

 

https://ciaotest.cc.columbia.edu/journals/scs/v1i1/f_0026836_22565.pdf 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása