Két videóját hoztam ide Simon Sinek-nek, amelyek szervesen összetartoznak.
- Millenials – „That is why you don’t succeed”
Ez egy “régi” (4 éve került ki) videó, meglepne, ha nem járta volna be már többször is ezt a time-line-t, én most találkoztam vele, és a fascination instantenous volt… szerintem (durva, tudom…), azért érdemes jól megtanulni angolul, hogy ezt közvetítő elem nélkül, 1:1-ben tudd élvezni, ha még nem hallottad… és k.-ra nem csak nekik szól, hanem mindenkinek…
Nem, mintha a generációk túlságos megkülönböztetését pártolnám, de valahogy itt, így helye van.... itt főleg a millenials-ekről van szó, de mindenkinek szól. Nem tudom teljesen pontosan megítélni, mennyire általános, korrekt az anamnézis, a diagnózis és a recept, de valami azt súgja, ez eddig a legjobb analízis, amit hallottam…
Pl. hogy a környezetnek, a munkahelynek, hiszen egyre nagyobb %-át teszik ki az 1984 után születettek a work-force-nak, kell(ene) mindazt behozni, kompenzálni, kijavítani segíteni, amit a szülők, az iskola el… felejtett megérzékíteni, be-imprintingelni… ezen a ponton különösen szkeptikus vagyok, hogy ez tömegesen sikerülhet... ne legyen igazam… Pedig mindenki számára fontos lenne, mert nemsokára az aktív többség ők lesznek, ha már nem azok ma is…
…túl nagy a batyu, az entitlement, hogy azt csak úgy, hipp-hopp mindennek ellenére le lehessen építeni (?), vagy legalább be lehessen csatornázni hasznos teljesítménybe. Igen, igen, a negyedévente, évente hozandó eredmény számok primátusa mellett, ezt majd teljesen mégse lehet kidobni az ablakon, marad a batyu, mindkét félnek bizony alkalmazkodnia kell… day-care-ré se tudnak majd teljesen transzformálódni a munkahelyek, még a mégoly lelkes vezetőkkel se…
Talán a patience, a türelem, a távlat perspektívája, a kis lépésekkel, de folyamatos haladás pozitív jövőképe, aminek a beépülése az egyik legnehezebb dolog, nem is tudom, egy bizonyos kor előtt… de a nehéz nem lehetetlen… a konkrét előadás nézőit elnézve, bemegy az üzenet, lélegzet visszafojtva hallgatják ők is Sinek-et, róluk van szó, az életükről, és a pillanatkép disturbing… vajon bent marad-e, érlelni kezd-e valamit? Vajon mit csinál ez az akkori élő hallgatóság ma? Vissza lehet-e vezetni valamit is, amin változtattak erre az előadásra?
Mit gondolsz, történt valami, ami ezt a 4 évvel ezelőtt felkerült videót idejét múlttá teszi? Ha igen, mi? Ha nem… …? És főleg: igaz-e a videó címe? Vagy az egész csak egy hozzájuk képest öreg ember morgolódása zéró relevanciával?
- „How do we hold space for the younger generation?” A másik videóban szinte ott folytatja, ahol az elsőben abbahagyta.
Nem elmélet, a kis csapatában megélt szituációkról absztahál/általánosít, beszél 5 pecben… És én most realizáltam, hogy generációnként, aszerint, mi mindent éltek át, van egy általános, default szintű basic reziliencia szint, stressztűrő képesség, skill, ami generációnként jelentősen különbözhet…
…és persze, generációkon belül lehetnek egyéni különbségek ehhez a default szinthez képest, de a generáció reziliencia görbéje ekörül szór… azt is realizáltam egyúttal, hogy az én generációmnak, de még a fiaim generációjának is, szerencséje volt, időben, inkább hasznos, jó tempóban jöttek a kihívások, volt idő alkalmazkodni, reziliencia védő rétegeket kifejleszteni, a millenials-okra egyben szakad rá sok minden.
…és nem csak ez, számos egyéb faktor hozzájárul ahhoz, hogy a védett gyerekkorból túl hirtelen csöppennek a nagyonis kompetitívvé váló környezetbe, csoda, ha olyan váratlanul éri őket, akklimatizálódási lehetőség nélkül… frappáns példák a videóban… arra is, hogy mennyire fontos a türelem a környezet részéről…
