Előirat: tegnap este kialakult a Linkedin-re kitett post alatt egy érdekes beszélgetés, aminek hatására jónak láttam ezt az “előiratot” beilleszteni ide.
Google - a kognitív disszonancia fajtái - lehető legtömörebben:
- trying to justify or rationalize a decision (+vélemény - SZM) you’ve made or action you have taken (no, erről a típusról szól a post, gondolataimban a politika, a szekták, és a konteók - hogy kvázi menthetetlenek, mert tudat alatti szinten beálltak)
- Feeling embarrased or ashamed about something you’ve done and trying to hide your actions from other people
- Experiencing guilt or regret about something you’ve done in the past
- Doing things because of social pressure or a FOMO even if it wasn’t something you wanted to (ennek egyike a postban említett, amikor nem tud róla, a másik a “journey to Abilene” effect, ide hosszú, el tudom mondani máshol).
Eddig a pótlólagos beszúrás, innen az eredeti post:
Fél-, negyed-, háromnegyed-igazságokkal élünk, én is, mindenki. Szükségszerűen korlátozott az információ feldolgozási képességünk, még ha a hozzáférésünk minden határon túl kiszélesedett. De végülis mi nem vagyunk LLM-ek...:-)))
Mondok 2 példát. Ha most egy reggel úgy ébrednék, hogy a Föld mégis inkább lapos, elkezdenék keresni társakat, hamar egy nagy. összetartó közegben találnám magam, az új hús mindig érdekes, kérdezgetnének, válaszolgatnának, és csak szívnám magamba azt a sok "tudást", ami összegyűlt, és közben szeretve érezném magam, emberek között, akiket érdekel a véleményem (amíg a Föld lapos...), akiknek a hátamat neki támaszthatom, hisz egy ostromlott vár vagyunk... Egy idő után annyira beleélném magam, hogy megszűnne, ha volna is eleinte kis nyomokban kognitív disszonancia, és ez az egész az én világommá válna… (az utolsó mondat is utólag került ide…)
Vagy itt van a várható (?) klíma katasztrófa. Én régen együtt hajladozok a "párttal", a mainstream-mel, aki a tudósok majdnem teljes konszenszusával megtámogatva, könyveket veszek, videókat nézek, Jean-Marc Jancovici fan vagyok, notamment, hogy (1) a nagyjából az üvegház hatás miatti válság, a veszélyes klíma melegedés nagy részben a nagyságrendekkel megnövekedett emberi tevékenység exogén szennyező hatásának a következménye és (2) ez belátható időn, évtizedeken belül meghatározóan negatívan fog hatni az emberiség életkörülményeire és (3) már majdnem későn van cselekedni nem hogy a válság megakadályozására, de mitigálására is, és (4) az emberiség dumál, vitatkozik, de semmit nem csinál lényegében.
Az utóbbi napokban léket kapott ez a hajó, nem végzeteset, de mindenesetre tör be rajta a víz. Olyan értékelendő információkhoz lehet jutni nem válságtagadóktól, hanem tudósoktól, akik érdekeseket mondanak. Fontos, hogy nem negligálják az eddigi kutatásokat, sőt a prognózisokat sem, csak azt vizsgálják, hogy az eleve nagy bizonytalansággal, hibahatárral járó modelleknek vajon miért csak a a legpesszimistább verziói kapnak nyilvánosságot, és egyáltalán a modellépítés bizonytalansága is mint ha túlságosan a szőnyeg alá lenne söpörve.
És mivel itt meteorológiai, légkörre vonatkozó hosszú távú előrejelzésekről van szó, tehát nagyon nagy rendszerek, sok tényezőtől függő viselkedését kell megsaccolni, nos, a bizonyosság kijelentése, hogy valami így és így lesz, és nem másként, nos, merész dolog. Várakozó, ha tetszik klíma-agnosztikus álláspontra helyezkedtem, de az előző bekezdés 4 pontját továbbra is érvényesnek tartom, de több kérdőjellel a modellek megbízhatósága iránt, mint eredetileg. Kognitív disszonanciának nyoma sincs. Nem tudom megítélni, merre fog ez menni, de együtt tudok élni ezzel, nem kell mindenáron letennem a voksot valamelyik szélsőséges álláspont mellett, hogy ne legyen vihar a lelkemben. Nincs vihar...:-)))
Vissza a kognitív disszonanciához, szerintem amióta tudunk róla, megnyugtató. Aki nem azt mondja, mint mi valamiről, annak nyilván kognitív disszonanciának kell lennie, mert értelemszerűen nekünk van igazunk és kizárt, hogy ezt ő is ne tudná mélyen belül, de valamilyen érdeke miatt (mindegy is, mi miatt...) azt nem mondhatja és ezért a nyilvánvaló gap miatt, ami aközött van, amit képvisel és amit mélyen ő is igaznak tud, a gap-tól függően kis, vagy óriási kognitív disszonanciát, állandó akár kibírhatatlan stresszt kell (!!) éreznie.... Q.E.D. ...wait, NO!
Több kísérletet végeztek, az agyműködés megfigyelésével együtt bizonyos feladatok megoldásának demonstrálásával. Különböző méretű egyenes szakaszokat/vonalakat (1951-56, Solomon Asch) mutattak a kisérleti alanyoknak, meg kellett mondaniuk, melyik hosszabb, melyik rövidebb. Gyakorlatilag a mérési hibának megfelelően 5% nem tudta a helyes választ, 95% a könnyű feladatot jól oldotta meg. Azután az egyetemista alanyok csoportjába olyan betanított színészeket építettek be, akik egyöntetűen, határozottan rávágták a rossz választ. Ez oly mértékben megzavarta a csoportot. hogy a helyesen válaszoló egyetemisták aránya 25%-ra (!?!) csökkent.
2005-ben Gregor Bens elhatározta, hogy reprodukálja Asch kísérleteit, de olyan kísérleti set-up-ban 32 önkéntesnek (19-41 év közötti férfiakat és nőket) azt kellett eldöntenie, hogy a számítógép képernyőjén megjelenő 2 db 3D-ben mutatott tárgyból az első elforgatható-e úgy, hogy fedésbe kerüljön a másikkal. Az önkéntesek agyáról fMRI segítségével pillanatfelvételek készültek minden olyan alkalommal, amikor azok egyetértettek a csoport döntéssel, vagy épp ellenszegültek annak.
Az eredmények megerősítették Asch eredményeit. Amikor a feladatot egyedül végezték el, a helytelen válasz 13,8%-nyi volt, amikor csoportban a beépített agent-ekkel megzavarva, 41%-ban egyetértettek a helytelen csoport véleménnyel.
Mit mutatott a felvétel az egyik és a másik esetben? Amikor egyedül voltak, az agyi aktivitások a következő területeken mutatkoztak: tarkólebenyt és fali lebenyt magában foglaló , látásért és téri észlelésért felelős agyterületek hálózatában és a tudatos döntéshozatalért felelős frontális lebenyben.
A "konformisták", akik bedőltek az agents provocateur-öknek, és érzékelhetőn felfüggesztették a saját kritikai gondolkodási/döntési funkciójukat, ez az agyműködésben is kimutatható volt. A döntéshozatalért felelős frontális lebenyükben kisebb, az észlelésért felelős agyterületeiken meg nagyobb aktivitást mutattak. Más szóval a csoportnyomás nem csupán kellemetlen (tehát kerülendő), de amellett ténylegesen meg is változtathatja, hogyan látunk egy problémát. Az emberi szervezet megoldja, nem fogjuk érezni a kognitív disszonanciát, kár meggyőzésre törekedni a fanatikusoknál különösen, másként van huzalozva az agyuk (egyébként a saját mániáinkkal ugyanígy lehetünk, nincs menekvés...:-))) Na ez most tényleg Q.E.D...:-)))
