Gábor Nagy mai Linkedin postjában ez volt a felütés:"Lehet, hogy az önsegítés pokla
már téged is magába szippantott?
Az önsegítő ipar - a nevével ellentétben - nem akar semmiféle segítséget adni."
Mivel az önsegítő ipar egyik fő fegyvere a könyv, a "bötű", szorítóba "kellett" állnom, nem oda Buda, a könyv, mint olyan, nem felelős, csak ha rosszul írják, szerkesztik, kiadják. Tehát - úgy gondoltam én - adjunk ennek egy kis kontextust, és megszületett ez a két commentnyi anyag, amit oda is commenteltem, de azután Gábor írta, ebből legyen post is, mert megérdemli. Ő a marketinges, biztos igaza van...:-)))
A commentek egybeszerkesztve, változtatás nélkül:
"A jó könyv jótékonyan hat az emberre, nemesíti, neveli, empátiát fejleszt. Minél didaktikusabb, annál kevésbé. Minél kevésbé didaktikus, minél áttételesebb, pl. az igazi szépirodalom, Mikszáth jut hirtelen eszembe, akinél az egész történetet egy meghatározhatatlan, de érzed, hogy jelenlévő emberszeretet ragyogja be, a legócskább emberben is megtalálja az örök emberit, és a mindig jelenlévő megértő iróniájával védőhálót húz alá, amibe ha beleesik, se lesz túl sok baja.
Az önsegítő irodalom nagy része favágás, durván faragott szájbarágós didaktika, de ebben a műfajban is meg lehet találni a gyöngyszemeket, hogy itt is mondjak példát, nekem sok önsegítő könyvem van, megnéztem Kindle-n, Steve de Shazer et alii “More than miracle”, vagy Milton H. Erickson “My voice will go with you” például ilyenek. De tény, hogy ezek zöme izzadságszagú, erőltetett. De a gyöngyszemeket semmiképpen ne öntsük ki a fürdővizzel, az egész genre-ral…
De Gábor Nagy üzenetével nagyon is egyetértek, csak ezekre (ilyen célú könyvekre) - még a legjobbakra is, pláne szakmákban, mint pl. a marketing - alapozni egy tudás-komplexumot, pláne cél elérést, délibáb kergetés.
Az önsegítő irodalom legnagyobb veszélye, az alacsony belépési küszöb miatti gyenge minőség mellett az, hogy nincs mindenkire stimmelő önfejlesztő öntőforma. Ha a marketinget nézzük, az egy szakma. Egyetemen is tanítják, de egyként fontos a gyakorkati tapasztalat, ami hosszú évek munkája, eredménye tud csak lenni.
Ha fejlődni akarunk, önismeretet akarunk szerezni tudatosan, és sürgősen, legjobb ha segítőkhöz fordulunk (megkeressük azokat, akikben meg tudunk bízni…), akik segíteni tudnak a saját (!) utunk megtalálásában, amivel kapcsolatban az önsegítő könyvek némák…
Ha marketing feladatunk, kihívásunk van, még egyértelműbb a helyzet, ha sem elméleti tudásunk, se gyakorlati tapasztalatunk. Meg kell venni a kihívásunkra adekvát marketing választ találó segítőt, szakcéget. Itt a gyorstalpaló könyvek, tanfolyamok, leaflet-ek még kevésbé (semmit…) segítenek, mint az önfejlesztő könyvek…"
