OK, hogy megint az ősember M.O. kezd a divat lenni, akinek mindent maga kellett, maguk kellett megcsináljanak. Közte volt, egy rövid, földtörténeti léptékben nyúlfarknyi cezúra (volt aki elkapta még a végét…), amikor az ún. “munkamegosztás” dívott. Az emberek arra szakosodtak, amihez értettek és/vagy akartak érteni, és most figyelj, “megvették” (fair áron…) egymás valid szakértelmét. Világos, hogy ennek kvázi vége, de ne felejtsétek a gyerekeket is tájékoztatni erről, mert ez csak várhatóan rosszabb lesz…
Ez az ún. “munkanegosztás” valamikor a "komparatív előny" vagy "relatív előny" közgazdasági fogalmán alapszik, nemzetekre szokták használni, de sokkal tágabban is használható. Ez a közgazdaságtanban használatos fogalom arra utal, hogy egy ország akkor jár a legjobban, ha azokat a javakat termeli, amelyek előállításában a legnagyobb relatív előnyt élvezi más országokhoz képest. Ennek értelmében minden ország azokra az árucikkekre és szolgáltatásokra összpontosít, amelyekben a legjobbak az adottságai, és amelyek termelésében relatíve hatékonyabb másokhoz képest.
(irónia + szarkazmus are on… Sheldon-nak…)
