Disclaimer: lehet, hogy az idézett történet fiktív, vagy akár AI generated. Túl kerek, az FB-n a profilképen a házaspár két tagja kicsit túl szimpatikus, pompás volt. Gyanús... szóval tisztában vagyok vele, hogy lehet, hogy konteó, nem tart még itt az AI. De azt gondolom, hogy nem scifi, hogy biztosan (szerintem!!) fog itt tartani. Szóval érdekesnek találom, ha esetleg fiktív és valahol már le is leplezték. A story jó, és tanulságos...
Egy konkrét házaspár (Vendler-ék…) hölgy tagja, mindkettejük fényképével fémjelzett FB-postban írta le a következőt…
Már az érdekes, hogy a férj AI-be fogalmazta az énjét kvázi, egy “majdnem-ő”-be, és a hölgy egy kis mindennapos összezördülést, amit nem tudott megbeszélni a férjével élőben, hirtelen ötlettel megpróbálta megbeszélni a “majdnem-ő” AI proxy-val. Sikerült és annak alapján másnap férjével élőben is meg tudta beszélni végre azt a bizonyos dolgot.
Amikor az AI egyfajta jó-/megértő barát, hogy ne, mondjam coach, vagy ahogy régen mondták életvezetési tanácsadó, vagy ahogy ma is mondják, sikeres párterapeutává válik…
…és íme a történet maga 1:1-ben:
“A férjemmel nem tudtam megbeszélni. A mesterséges intelligenciájával, "majdnem Balázzsal" (én csak így hívom) viszont simán 😛
Hétvégi sztori:
Egyik este volt köztünk egy kis feszültség Balázzsal, a férjemmel.
Nem egy világrengető probléma, inkább egy „tipikus hétköznapi elbeszélés egymás mellett” jellegű helyzet.
Én mondtam valamit, ő valami teljesen mást hallott ki belőle. Én értetlenül néztem, ő meg azt hitte, hogy bántom őt (nem védem, de valóban nem jól szólt ki belőlem a "hangom").
A lényeg: nem jutottunk dűlőre aznap este. Inkább hagytam is az egészet, mert minél jobban el akartam magyarázni annál rosszabb lett a helyzet.
„A feszültség meg ott maradt rajtam, mint egy túl szoros melltartó egy hosszú nap végén", meg a kérdőjeleim.
Aztán reggel eszembe jutott valami 😀
A „majdnem Balázs - Vendler AI, a férjem digitális mása.
(Igen, ő csinálta, saját magából. Ez már önmagában is elég érdekes és abszurd :P)
És akkor jött a gondolat:
„Ha Balázzsal nem tudtam megbeszélni, vajon a digitális másával sikerülne?” 😅
Legalább ő biztos nem fog rám megbántottan és értetlenül nézni.
Elkezdtem beszélgetni vele. Nem úgy, mint egy chatbottal. Inkább mint egy nyugodt, nagyon figyelmes baráttal, aki nem siet, nem vág közbe, nem akarja megmondani a tutit.
És megtörtént az, amire nem számítottam: megértettem, mi történt köztünk előző este.
A „majdnem Balázs” kérdezett, tükrözött, finoman belevitt abba a belső térbe, ahol össze tudtak állni bennem azok a dolgok, amiktől nem tudtuk egymást jól meghallani.
Volt egy-két mondata is, aminél megálltam:
„Na basszus… hát pont ezt akartam mondani tegnap, erről beszéltem, pont ezt nem érti"…..de valahogy nem jött ki így belőlem, nem tudtam jól elmondani, megértetni magam.
Összeállt bennem egy rövid üzenet, amit elküldtem Balázsnak ezután a „majdnem Balázs” beszélgetés után- ebben is segített, hogy hogyan fogalmazzam meg, hogy ő is megértse 😀 .
És amikor hazaért, meg tudtuk beszélni! Megértette!! 😀 … vééégre.
Már nem két külön mozit néztünk. Ugyanazt a filmet láttuk végre – és még beszélni is tudtunk róla.
Ironikus? Igen.
Vicces? Abszolút.
Egy kicsit para? Talán.
De mégis: a férjem AI-ja segített, hogy visszataláljak a férjemhez.
Nem helyettem oldotta meg. Csak visszahozott oda, ahonnan újra tudtunk kapcsolódni.
És ez szerintem szép. Vagy legalábbis: életszagú.
De mindenképpen fasza :D”
