Sokan hallhattatok, akik ezt a bejegyzést olvassátok, már a elevator speech-ről. A nem angolosok számára: elevator = felvonó, lift; speech = beszéd (néha pitch, de ne variáljunk...). Tehát együtt lift-beszéd. Hülyén hangzik, ezért maradok az elevator speechnél. Én még csak angolul találkoztam vele, biztos lefordította valaki ennél jobban is, de azt most nem fogom megkeresni. Lényeg, hogy értsd, miről van szó.
Szóval beszállsz a liftbe a cégnél és beszáll melléd az utolsó pillanatban a nagyfőnök is (vagy az ügyfél kulcsembere, akinek egy nagy projektet akartok eladni...). Lehetnek variációk, itthon szállsz be, vagy éppen kiküldetésben, a központban; a helyi nagyfőnök az, vagy a központi nagyfőnök Bergengóciából, mindegy, a lényeg, hogy olyan valaki, aki előtt, ha sikerül a következő néhány 10 másodpercben jól szerepelned, az pozitívan meghatározhatja a következő években a karrieredet a vállalatnál (persze, ha meg rosszul, na igen, az nem jó...).
Steve Jobsról csak halála után merték elmondani, hogy az emberek rettegtek vele együtt belépni a liftbe, mert ha a kérdésre, hogy „Most éppen mit csinálsz”, nagyon nehéz volt olyat válaszolni, amiből nem lett baj...
Szóval így vagyok én a coachinggal, hogy az micsoda, ha csak úgy megkérdezik. Volt ennek egy nehezített változata, amikor tényleg véletlenül becsöppentem egy a Mariott-ban tartott business rapid meeting találkozóra.
Tiszta őrület, egyszer próbáljátok ki. Megsorszámozott kétszemélyes asztal-székekkel teleraknak egy nagy termet, mindenkinek húzni kellett és mondjuk a sima sorszámosak lesznek a bolygó hollandik, a szám előtt A-betű + sorszámosok pedig a helyhez kötöttek. A helyhez kötöttek megkeresték a számozott asztalukat, leültek. A bolygó hollandik pedig elkezdték annál a számozott asztalnál, amit húztak és 10 percig beszélgettek azzal, aki ott ült, majd 10 perc múlva felálltak és a soron következő asztalhoz ültek le.
Nyilván a két ember bemutatkozott egymásnak, elmondták röviden, mit csinálnak ők és a cégük, és megpróbáltak a kooperációra lehetőséget keresni. 10 perc alatt. Tökéletesen random, véletlenszerű módon. Talán másfél óra után fújták le, 7-9 emberrel tudott mindenki találkozni. Mivel sokan voltak, így mindenki azt a pár számot járta végig, ami az ő kihúzott száma után következett.
Persze nem Magyarország lenne, ha nem lettek volna, akik összevissza mentek, okosan ahhoz mentek, akihez akartak, és nem aki sorra jött volna, de ebből nem lett nagyobb zavar, mert nem nagyon sokan voltak ilyenek (ahogy az lenni szokott). Gondolkoztam, ha annyira jól tudják, kihez mennek, tehát ismerik, mi lehet az oka, hogy ilyen komplikált koreogrifájú helyet kerestek fel a találkozásra, mindegy.
Megszoktam, hogy nem mindenkit lehet mindig megérteni. De mindig mindenkit meg lehet érteni valahol valakinek.
Mint mondtam már, véletlenül estem be, valaki szólt egy tréningen, azt se tudtam mi ez. Az első 10 perc alatt nem is voltam nagyon hatékony, makogtam valamit, amit szoktam, hogy a coachok abban segítenek az embereknek, hogy ha itt-ott elakadnak az életükben, nehezükre esik a kiutat megtalálni egy helyzetből, vagy együtt dolgozni egy nehéz emberrel, egy nehéz beosztottal, egy nehéz főnökkel, egy nehéz projekttel.
A harmadiknál már erő, energia is volt benne, amit mondtam, talán nem véletlen, hogy ott volt a legjobb esély, hogy esetleg még egy kapcsolat is kialakulhat, de még mindig tulajdonképpen szánalmasnak találtam a szöveget. Érdekes, hogy ebben a kiélezett elevator speech helyzetben ez mennyivel jobban kidomborodott, mint máskor.
Sokat gondolkoztam utána is az én elevator speech-emen, hogy ha megint ilyen helyzetbe kerülök, de nemcsak akkor, egyáltalán, mit mondjak, ha tömören meg kell fogalmazni, hogy mi is ez. Persze nem csak a tömörség számít, hanem az is, hogy azt a sok jót, amit általa el lehet érni, az is belekerüljön ebbe a tömör és frappáns elevator-speech-be.
Azután egy coaching könyv előszavában találtam rá a megoldásra, valami ilyesmi volt (most azért a saját szájam íze szerint átfogalmazom): a coaching bármilyen adott helyzetben segít az emberek saját energiájának, megoldás-találó kreativitásának felszabadításában és hozzásegíti őket, hogy minél teljesebb potenciáljukat tudják a saját fejlődésükre, növekedésükre fordítani.
Mik a kulcs szavak? Energia, kreativitás a megoldáskeresésben, fejlődés, növekedés. Csupa pozitív fogalom, amely megragadja az ember képzeletét.
És hogy mivel éri el ezt a coaching? Annyiszor leírtam ezt már ebben a blogban, csak nagyon röviden: kérdez, tükröt tart és visszajelzi a hatást, amit benne (a „többiekben”) a működésed kelt(het). Ideális esetben a tükörtartásnál a coach saját személyiségét „lehalkítja” és „megkettőz” Téged. Egy semleges „tükörben” láthatod azt, amit a saját elfogultságaid, indulataid miatt és érzelmeid által befolyásoltan nélküle soha nem tudnál megpillantani...Meg tudod lepni „magad”...
Szilágyi Miklós – coaching.szm@gmail.com