Ugye, a nagylátószögű objektívben a kép sokkal nagyobb tartományban éles, mint a telénél. A telénél nagyon pontosan kell fókuszálni, mert a mélységélesség csekély...Ami következik, nem tudom pontosan, mikorra visz minket vissza, muszáj lesz a nagylátószögűt használni. Akkor viszont jó nagynak kell lenni a felbontásnak (hogy tovább feszítsem az analógiát...), hogy egy egész pici kis részét kinagyítva még mindig lássunk valamit...Nézzük meg egy kicsit honnan indultunk...ókori teremtéstörténetekbe néztem bele és a következő afrikai idézetbe, isteni parancsolat-csokorba bukkantam:
„Ne lopj a saját törzsedben!”
„Ne ölj meg senkit, aki nem ártott neked!”
„Ne egyél meg senkit éjszaka!”
Engem különösen az utolsó ragadott meg...szóval akár örülhetnénk is, hogy mi még nappal se esszük meg egymást...még...
Igen, a világtörténelem eddigi legérdekesebb, legszofisztikáltabb, legnépesebb korszakában élhetünk, egy olyan világban, amiben az ember minden eddiginél több erőforrással rendelkezik, hogy megvalósítsa a minden egyes emberben mélyen benne lévő harmónia világát. Persze, nehéz (talán lehetetlen...) mindenki számára, egyszerre, akárcsak egy minimálisan élhető élethez szükséges erőforrásokat is biztosítani. Soha nem volt ennyire egyenlőtlen ezen erőforrások elosztása.
Készülj arra, hogy ha vezető vagy, néha abszolút ellentétekbe fogsz ütközni a benned élő örök, harmóniára törekvő ember és az adott szervezet, társaság, cég, csoport optimuma, konkrét cél-rendszere között. Ne ijedj meg (vagy ijedj meg), ez nem csak Veled, nem csak most jelenik meg, ez a dilemma időnként természetesen jelentkezik, és a szub-optimalizálás jelenséggel írható le. A részrendszerek és a rendszerek működési optimuma különbözhet. Mindent meg kell tennünk, akárhol élünk, akármi a feladatunk, hogy ezt a különbséget a minimális értéken tartsuk...
