Valaki referenciát kért tőlem egy tréninghez és én gyakorlatilag csupa jót mondtam neki a magam kicsit komplikált módján, de a végén hozzátettem valamit: akármit hallottál erről a tréningről (hallott ezt-azt, azért kért referenciát), az a fontos, hogy (jó, itt kicsit kiszinezem, de a lényeg ez volt):
- szembe mersz-e nézni magaddal, azzal, amilyen tényleg vagy, még akkor is, ha ez egy kicsit (néha kicsit jobban) kellemetlen, netán rosszabb lesz egy (várhatóan rövid) ideig?
- Mersz-e szembenézni a jól kitapétázott komfort-zónádon kívüli világgal egy-egy alkalommal?
- És van-e merszed ezzel a tapasztalaton keresztül kitágítani a komfort-zónádat?
- Akarod-e ezt, vagy elégedett vagy a jelenlegi, jól körülbástyázott komfort-zónáddal, ami esetleg kicsit szűk, kicsit sötét, kicsit (esetleg) büdös, de Te jól megszoktad és köszönöd szépen, tulajdonképpen jól megvagy benne, és hagyjanak békén, ne kopogtassanak az ajtón?
A beszélgetést az ismeretlen ismerőssel ezzel fejeztem be: “Ha akármelyik fenti kérdésre az a válasz, hogy kösz, jól vagyok, ahogy vagyok, akkor lehet, hogy egy másik tréninget érdemes választanod. Mert meg fogod kapni azt a kérdést (amint éppen azt bizonygatod fennhangon, hogy minden úgy van jól veled, ahogy van):
“OK, és mondd, akkor tulajdonképpen mitől félsz?”
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com
