Egy nagyon kedves coach-ismerősömtől, barátomtól idézek ide egy ars poeticát, egy hitvallást (ő maga sosem nevezné ennek, nem szereti a FB-t, stb. és nem vagyok felhatalmazva, hogy a nevét ideírjam, mert mindenkinek nem nyilna meg ilyen könnyen, de olyan szép, amit írt, hogy szeretném megörökíteni). A megoldásközpontú megközelítésről írta valahol, hogy az, amit adott neki (a lényeg az övé, de persze én írom, részben mert angolból teszem át és részben ez, nos, ez az én blogom...):
1. vannak erőforrásaim
2. már sok nehézséget legyőztem az életemben (ha kicsinyíteném ezeket a nehézségeket, kicsinyíteném a tettet is, amivel legyőztem őket...)
3. vannak működő stratégiáim, amelyek OK-knak bizonyultak a számomra
4. akármilyen szörnyű helyzetek nem tarthatnak örökké, ezért reménykedhetek benne, hogy túl leszek rajtuk, akár még nagyokos "megoldások" nélkül is
5. utoljára, de nem utolsó sorban, ha őszinte vagyok magammal, és képes vagyok a csoda reggelének hangjaival, látványával, illatával, szellőjével játszani, akkor realizálhatom, hogy gyermekien optimista vagyok és reménytelenül álmodozó, ami mindig kisegít, amikor kell.
6. Szilágyi Miklós (az én vagyok) féle kiegészítés: bármit újat szeretnék csinálni, amit még soha nem csináltam, a megoldásközpontú megközelítés birtokában mindig sikerül valami olyan kis (vagy pici, mikro, mili) előjelet találni a jelenlegi tevékenységemben, ami előrevetíti a lehetőségét, hogy ha abból fogok majd sokkal többet csinálni, az új képesség, tevékenység, dolog is meglepően gyorsan válik valósággá.
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com
