Nagyon szeretem a finom csokikat… ma délelőtt egy csokiparadicsomban jártam, a 13. Kerületben, a Kisgömb utcában (ha a GPS-ed nem találja, próbáld meg a Kis gömb alakot is, én így jártam, ez utóbbi lett a jó…). A chocoMe főhadiszállásán, gyárában, tulajdonos-ügyvezetői szobájában, Mészáros Gábor “chocolatier”-nél (ez áll a névjegyén, ami franciául csokoládé-készítőt jelent) és mintaboltjában téblábolhattam.
Engem valahogy eddig elkerült, talán tavaly hallottam róla először, de csak két hete kóstoltam meg egy tábla tej- és egy tábla fekete csokit. Kész. Ez a csokim és kész.
“Ez” a csoki? Melyik? Mert hogy eszméletlen választék van belőle. Nem elég, hogy vagy 100 csokikülönlegesség között válogathatsz az internet-oldalukon http://www.chocome.hu/ajanlott-kreaciok?cat=1 az “Ajánlott kreációk” között, még Te magad is összeállíthatsz az alapanyagokból egy teljesen speciális csokoládét.
Elképesztő volt, módomban állt különböző csokikat kóstolgatni (és nem csak táblákat, de a legújabb Raffinée (ez tetszik, ez a francia helyesírás… meg a chocolatier is…), a különböző csokoládéval bevont gyümölcsgolyócskákat)… Persze, a több, mint 100 “Ajánlott kreáció” közül csak néhányból sikerült… ehhez egy élet kevés, hogy ezeket nyugodtan végigpróbáld…:-)))
És nem ám ilyen kis különbségek vannak köztük, áááááá…. Gyakorlatilag – nagyon levés kivételtől eltekintve – minden import alapanyag. Alapnak belga csokoládé szolgál, 3-fajta: 65%-os fekete, 40%-os tej és kakaóvajból készített fehércsoki. Ehhez jön az ajánlott kreációk kiegészítő anyagkészlete, de ezek tárháza tényleg elképesztő…
Természetesen vannak magok, mindenféle magok, liofilizált (szofisztikált és nagyon költséges nagyon anyagkímélő fagyasztva szárítás) gyümölcsök, eper, málna, egyéb, de hogy lássátok az elképesztő választékot, leírom, mi van rátéve az egyik (az F119 jelű) 40%-os tejcsokis kreációra (ami a londoni csoki-Oscaron – jó’ van nnna, egy nagyon híres és a szakmában nagyon respektált vak-tesztes kiállításon/versenyen – ez a kreáció díjat hozott el… ja, nem csak a sajtjaink…): szóval,
- tengeri só tahiti vaníliaporral (aki nekem egy hónapja azt mondja, hogy csokoládét fogok enni és ízleni fog, mi több, a legjobban ízlik 8-10 más csoki íz mellett, amin “tengeri só van tahiti vanília porral”, úgy elküldöm…),
- pekándió - jó, azt se tudom, hogy mi és honnan van, de ez végülis egy dió (hallom Gábort: “Ugyan már! Ez a pekándió?! Ilyet Te nem kapsz a Rottenbiller utcában!!” – és bebizonyítaná, odavinne az alapanyagraktárba és megmutatná a csomagolást, ami azt bizonyítaná, hogy tényleg nem a Rottenbillerből jött, hanem mit-tudom-én, Tanganyikából…)
- Karamellízű csokoládé pasztilla (na ez végképp olyan egyszerűnek hallatszik… nekem…)
Na nem állom meg (ez az utolsó), a másik londoni díjnyertes kreáció összetétele:
- 65%-os ecuadori étcsokoládé (mindegyik ecuadori alapú, a kakaóbab Belgiumba kerül és onnan feldolgozva vásárolja, mint kész csoki alapanyagot a chocoMe ilyen nagy zacskókban - a kiszerelés nagyobb darab lencse formájú pasztilla, ami könnyen felolvasztható az állandóan forgó üstökben, de láttam ilyen viszonylag nagy darab étcsokoládé tömböket is…
- Kandírozott (egyfajta tartósítás, a gyümölcsben, levélben, amiben a vizet cukorral helyettesítik) fodromentalevél (ez se nagyon tudom, hogy micsoda, illetve itt egy darabot megkóstoltam, most már tudom, jó)
- Ehető ezüst (ezt végképp ne kérdezzétek, hogyan, két gyár van a világon állítólag, ahol ezt gyártják, nem árulják el, hogyan, de nemcsak ezüst van ehető a chocoMe csokikhoz, de ehető arany is van az ajánlott kreációk között…)
Elképesztő siker sztori… tudom, van néhány, IT-ben, biokémiában és még mit tudom én hol, de valahogy ez egészen különlegesnek tűnik számomra… és nem csak az én számomra… számos, nemcsak hazai díj és a ma már 19 (!!) országra kiterjedő külföldi terjesztő hálózat bizonyítja, hogy az alaposság, a kitartás, a részletekre való fantasztikus érzék és figyelem meghozza a gyümölcsét. Próbálják is másolni, ma a “handmade”, manufaktruálisan, kézi munkával készített csokoládé a divat, de vigyázat, (nagyon gyengén) másolják…
Nehéz is lenne igazán lemásolni, mert ahhoz ugyanannyit, vagy többet kellene belefeccölni, arra meg kevés esély van… Próbálják koppintani, de vérszegények a próbálkozások… mindenki csak a csillogást, meg az eredményeket, díjakat, növekedést látja és nem látja mögötte azt az iszonyatos erő- és energiabefektetést, amit Mészáros Gábor és csapata belefektet ebbe a projektbe.
Gábor korábban trade marketing vezetőként dolgozott egy multinál, és amikor annak vége lett, úgy döntött, csokoládét fog gyártani… Magyarországon nem talált elég szakértelmet, Belgiumi csokoládé akadémián (igen, van ilyen…) megszerezte a szükséges tudást… Azután elkezdte terveztetni egy jó ismerősével a dobozt, és a megjelenést, mert tudta, hogy a prémium handmade csokoládénál mindennek stimmelni kell…
“Mi ügyelünk a részletekre…” – az Aranypóknak volt ez a jelmondata, ha nem használták volna el, ezt javasolnám Gábornak marketingesként, vagy valami hasonlót, ami arra utal, hogy őt ugyanannyira érdekli termékének minden egyes részletvonatkozása, mint az íze… Még egy márka eszembe jutott és lehet, hogy meghökkentő, de az Apple-re gondolok.
Akármikor vettem valami Apple-t, alig akarózott kivenni a cuccot a dobozából…. Minden úgy ki volt találva, az összes tartozék, mindig a fülhallgató jut eszembe, ami úgy van feltekerve, hogy az embernek fáj a szíve kitekerni, mert soha a büdös életben nem fogja tudni újra úgy visszatekerni… na ez, ez jutott eszembe, ahogy ennak a siker-sztorinak a részletei elkezdtek kibontakozni előttem…
A csokinak a doboz ablakában látszó része azokat az összetevőket mutatja a csokitáblán, ami az adott kreációra jellemző. Ha kiveszed a táblát a dobozából és a celofánból és megfordítod, ahhoz hasonló kockára bontást, kocka szeleteket látsz, mint a “normál” táblacsokinál, amiket le szoktunk törni: “Adj egy szeletet…”. A chocoMe tábla hátoldalán nem egy egyszerű négyzet-(vagy téglalap-) háló van… ááááá… nem ismeritek Mészáros Gábort…
Tehát mégegyszer, a csokoládé tábla hátoldalán, a fenekén, amit csak akkor láthatsz, ha megvetted, és kibontottad, egy viszonylag komplikált, mégis zseniális hatású rajzolat van… 3D-s… mi van?! 3D-s?! Igen. 3Ds… a nagyobb befoglaló téglalapok kisebb tégalalapokra osztódnak aranymetszés (!!!) szerint és a 3 téglalap (minden egyes nagy befoglaló téglalapon belül van 3 tégalalap (mégegyszer a méreteik az aranymetszés szabályait követik…) és a 3 téglalap magassága különböző: a legkisebb a legalacsonyabb, a középső a középső magasságban és a legnagyobb a legmagasabb)… nem értitek így? Vegyetek egy chocoMe-t… elképesztő… Értitek már, mire gondolok?
Hogy kerül ez ide, a vezetői coaching blogba? Úgy, hogy láttam egy vezetőt, egy VEZETŐT… Akinek az is fontos, hogy a kis üzem úgy legyen megtervezve, hogy ott jól érezzék magukat az emberek a munka közben… arra is kitért, hogy ha akarják, szólhat a zene is, sőt egy televízió is be van állítva… nem nagyon jut idejük nézni, de oldja az esetleges monotonitást, a feszültséget… és Gábornak van energiája a külföldi disztribúcióra is… franchise rendszerben üzemelteti, de nagyon megválogatja a partnereit és rajtatartja a szemét az ő munkájukon is, a főbb rendeléseket fejből tudja…
Egy coach, mint én a végefelé mit kérdezhetett? Hogy bírod? És akkor egyrészt mondta, hogy a közelben lévő lakásába gyakorlatilag majd’ csak aludni jár, van, hogy éjszaka kisérletezik új ízeken, új kreációkon (ja, ezt nem mondtam, állandóan újít valamit, itt soha nem áll meg az élet, ő alapvetően mélyen kreatív alkat…), másrészt próbálja a kvári rutin-szerű feladatokat mindinkább delegálni… szerintem neki ez a legnagyobb kihívása… az, hogy a világ legjobb csokijait kitalálja, az már megy félkézzel is…