Ez a cím akár parafrázisa is lehetne az én coaching jelmondatomnak: „... a coach hozza a jó hírt, hogy meg tudod csinálni...”.
Ez a címe a külföldön élő és jelentős magyarországi bázissal is rendelkező Malchiner Maximilian Péter nemrég megjelent könyvének. Önismeretről és mások ismeretéről „dobbantva” ír az ön- és mások fejlesztésének a szükségességéről, a szükségesség kvázi folytonosságáról, az okokról, az önismeret hasznáról, ebben a pszichomertriai eszközök szerepéről és súlyáról... szubjektív könyv, erős könyv, nem hagy érintetlenenül...
Érdekes eszközök a különböző néven futó pszichometriai, vagy személyiségtesztek... Diagnosztikájuk teljes képet rak össze, messze nem korlátozódik a „probléma területekre”, nem is avatkozik be tulajdonképpen a működésbe, hacsak azzal nem, hogy „többet tudni mindig jobb”... meg „a rész az egésznek a fele” (már a régi görögök is...) és az önismeret egyik input pontja bizony lehet egy pszichometriai teszt is.
Nincs jó vagy rossz érték, profil, de a mért értékeknek, profiloknak következményük van. Ha tudunk élni velük, ha a tehetségeinket használjuk, ezekbe fektetünk, az erősségeinkhez jutunk... ha kitartóan (mert mi vagyunk az állhatatosak...) próbálkozunk a nem-tehetségeinkkel, erősítjük a gyengeségeinket...
Belekezdtem írásban egy „párbeszédre” is a könyvvel, de rájöttem, hogy az én szemszögem aligha hasznos itt, máshonnan kell megfogni. Ma a negyedik napot töltöttem azzal, hogy megismerjem és alkalmazni tudjam az egyik ilyen pszichometriai eszközt, nem fair a játék... Olyanok is eljöttek, akik már régen elvégezték ugyanezt, alkalmazzák is, mégis úgy érezték, rászánják az időt, mert annyi tanulnivaló van, annyi oldala van, annyi rétege van, annyi érdekesség mélység benne... Úgy döntottem, hogy véletlenszerűen, ahogy olvasom, kiragadok címeket, szövegrészeket belőle, ahogy jönnek, olyanokat, amelyek megérintettek, hátha, kedves olvasó, Téged is megérintenek és szaladsz a boltba megvenni a könyvet...:-)))
A könyve alcíme „...Vezetőknek, minden szinten...”. Tulajdonképpen ez a célközönség, meg azok, akik vezetőkkel dolgoznak, trénerek, coachok, fejlesztők, tanácsadók, meg szerintem mindenki, akit érdekel a saját működése, fejlődése, karrierje, és keresi az oprtimális tehetség-motiváció-viselkedés lehető legnagyobb harmóniáját... mi segíthetne az optimalizálásban jobban, mint ismerni ezeket a profilokat?!
Tehát a – szándékosan - kiragadott idézetek:
„...Miért kelsz fel minden nap az ágyból?”
„...természetes tehetségekkel és NEM-tehetségekkel születünk, az erősségeket és gyengeségeket mi magunk [ezekből] gyártjuk!”
„...A fenntarthatóság a hosszú távú üzleti sikeresség conditio sine qua nonja [enélkül nem lehet feltétele]! Azzal, hogy nem ügyelünk magunkra és a munkatársaink épségére, pont ezt a fenntarthatóságot kockáztatjuk...”
„...Nem vagyok híve a ’Találjunk valami problémát, aztán majd dolgozunk rajta!’ gyakorlatnak. Ez az ügyfél becsapása és a coachingszakma megcsúfolása...”
„...Az egyént vezesd, ne a szerepet!”
„...Fejlessz individuálisan! ...a felvilágosult vezető tudja, hogy külön-külön kell az embereket fejleszteni...”
„...Sokszor tapasztalom, hogy a vállalatok rengeteg pénzt költenek el olyan egyéni fejlesztésekre, amelyek valójában soha nem térülnek meg, hiszen olyan dolgokon akarnak javítani és csiszolni, amelyeket nem lehet fejleszteni...”
„...Már nincsenek lineáris karrierek! De alapvetően ez nem baj. Baj akkor van, ha nem vagyunk felkészülve, hogy egyszer vége lehet annak az útnak, amit olyan régen terveztünk és bejártunk, amiért oly sok mindent megtettünk, amiben hittünk. Ha kiszolgáltatottá válunk a keresztúthoz érkezve....”
„...A félelem akkor kopogtat, ha valaki rájön, hogy mondjuk a pozíciója miatt belemerevedett egy helyzetbe, de már nincsen ereje és lehetősége arra, hogy kitörjön belőle...”
„...Ne az eredményt tervezd, hanem a célt! 2010-ben svájci középvállalat mutimilliomos tulajdonosa beszélgetés közben ’vizsgáztatni” akart egy partin.
- Maga üzleti coach? Hogyan tudna nekem segíteni? – kérdezte némi iróniával a hangjában,
- Az attól függ! – mondtam.
- Mondjuk az a célom, hogy milliárdos legyek! – válaszolta.
- Akkor sajnálom, sehogyan... – feleltem.
- Hogyhogy? – kérdezte megdöbbenve.
- Mert az nem a cél, hanem az eredmény! – zártam le a ’vizsgázást’.”
„...Csak az garantálható, hogy nincsen garancia! Az alázattal rendelkező vezetői típus soha nem hiszi azt, hogy ő maga a tökély, vagy hogy az, amit csinál, egyszeri és megismételhetetlen. Tudja, hogy a jó teljesítménye [sem...] nem garancia arra, hogy bármikor, bárhol, bármilyen cégnél ugyanilyen [jó] minőségben teljesítsen. Felismeri, hogy nincsen biztosíték arra sem, hogy a múltbéli sikerei alapján mindig eredményes maradjon. Rengeteg csalódástól megkíméli őt ez a tudat, mert az egészséges kételkedés fenntartja benne az izgalmat, miközben hisz az örök tanulás és megújulás érvényességében...”
„...Ha kirúgnak, élj a lehetőséggel és kezdd újra! Bármikor is szembesítenek az eddig elért karrierünk végével, ez lesz életünk hátralévő részének első napja! Óriási lehetőség!...”
„...A garancianélküliség visszafelé is igaz: fordítsd a helyzetedet az előnyödre, és tudd azt, hogy azért, mert most éppen vereséget szenvedtél, szó sincs arról, hogy ez mindig és mindenben garantáltan így lesz. Lehet, hogy pont ez a figyelmeztetés kellett ahhoz, hogy visszamenj az út elejére, és a kiinduló pontról elindulva belefogj megint...”
Február hónapban az 5 első jelentkezőnek bevezető áron segítek az önismereti úton elindulni (vagy továbbhaladni) az Innermetrix segítségével.
Voilà, the transcript word for word of a Facebook posts with all the comments about the heart of the coaching process… F. is
Csajtai Kornél barátom mesélte ezt a kitchen table-ben (lásd az előző bejegyzést), aki a Cognizant vezetője, meg a magyarországi megoldásközpontú coachok egyesületének elnöke.
Ezt nem tudom magyarul ilyen frappánsan, csak körülírva. A SOL World CEE 2015 konferencia végén volt egy „kitchen table” izé (eredetileg nagy létszám megmozgatására alkalmas gyakorlat), ami olyasmiből állt, hogy egy nagy hallgatóság előtt egy asztal köré ül - valamilyen téma köré szervezve - néhány (5-8 fő) résztvevő 1 vagy 2 facilitárorral (olyasvalaki, aki a folyamatot támogatja kérdésekkel, az egyensúly fenntartásával, de nem tesz hozzá tartalmi elemeket). Az asztalnál egy széket üresen hagynak, amelybe időről időre a hallgatóság közül beülhet valaki és hozzászólhat a beszélgetéshez, hozzászólása után visszaül a helyére, nem marad az asztalnál...